II. évad 29. rész

Sziasztok! Wow szeretném megköszönni, az előző részhez érkezett rengeteg kommentet! El se hiszitek milyen jó érzés látni a pozitív visszajelzéseket! Fantasztikusak vagytok, köszönöm! :) <3 Illetve szeretném megköszönni a díjakat, amit az oldal kapott ismételten! Szám szerint 4 díjat is kapott a blog, ami egyszerűen elképesztő! Még a mai nap folyamán kirakom a díjakat, is! Köszönöm még egyszer! :)
Remélem mindenkinek jól telik a nyári szünet, élvezzétek ki amíg tart! :)
puszi
Bettina

Harry-vel elfeküdtünk egymás mellett keresztben az ágyon, és a Levelek Júliának c. filmet néztük. Nem tudtunk választani, így végül találomra felkaptunk egyet és azt néztük meg. Bár a felét nem láttuk, mert a felhozott finomságokat fogyasztottuk közben és Harry nem bírta ki rosszalkodás nélkül. Épp a gumicukromat majszoltam, mikor rám gördült, egy eperrel a szájában. Először elnevettem magam, de mikor leharapta az eper felét, és a leve ott piroslott az ajkán, belém fagyott minden nevetés. Lehajolt, és ajkaival először csak finoman súrolta az ajkaimat, így éreztem az eper édes ízét. Megnyaltam az ajkaimat, mire Harry megrázta a fejét, és bekapta az eper másik felét is. Már épp lázadni akartam, hogy én miért nem kapok, mikor egy újabb szem eper felé nyúlt, és ismét a szájába vette. Kérdőn néztem fel rá, mikor úgy hajolt felém, majd leesett. Beleharaptam az eper felém lévő részébe, és ezzel sikerült ketté harapnunk az epret, Harry pedig ajkait az enyémekre tapasztotta. Sajnos, mint mindig, most is belekuncogtam a csókunkba, mire ő durcásan húzódott hátrébb.

-         Ugye tudod, hogy ünneprontó vagy? Semmi szexi dolog nem lehet veled csinálni anélkül, hogy el ne nevetnéd magad! –mondta

-         Ne haragudj, nem direkt csinálom –néztem rá bűnbánóan

-         Na perszeee –fordult le rólam

-         Ne már, kicsim –néztem rá döbbenten

Nem válaszolt, helyette csak kezével az arcát dörzsölte. Hirtelen ötlettől vezérelve a tejszínhabért nyúltam, és ráültem a csípőjére. Kérdőn emelte el a kezét az arca elől, és még inkább meglepődött, mikor elkezdtem kigombolni az ingjét. Nagy nehezen leküzdöttem róla, és visszanyomtam az ágyra. Egy apró tejszínhab pöttyöt nyomtam a mellkasára, majd közelebb hajoltam hozzá, és a szemébe nézve lenyaltam róla. A lélegzete elakadt, és a mellkasa egyre gyorsabban emelkedett és süllyedt. Majd meglátjuk, hogy elrontok-e minden szexi dolgot! Lejjebb húzódtam, és a mellkasa több pontjára raktam ilyen kis pöttyöket, az egyik pont az egyik mellbimbóján volt, amire felszisszent. Gondolom hideg lehetett neki a tejszínhab. El se mertem hinni, hogy ezt én csinálom, a fejem tuti vörös volt és néha akadozó volt a mozdulatom, de jó érzés volt kicsit incselkedni vele. Emlékeztem rá, hogy mikor először voltunk együtt, azon az éjszakán mit csinált a tejszínhabbal, így felhúzódtam hozzá, és a szájába nyomtam a habot, majd először apró csókot adtam a szájára, de ő hamar elmélyítette a csókunkat. Kezei végigsimítottak a hátamon, az oldalamon és a fenekemen állapodtak meg.

-         Szóval, minden szexi dolgot elrontok? –húzódtam kicsit hátrébb

-         Mikor lettél te ilyen kis gaz csábító? –húzta fel a szemöldökét

-         Amikor összejöttem egy igen perverz fiúval –kacsintottam

-         Micsoda alak! Ki képes ilyen édes kislányt megrontani –támaszkodott fel a könyökére

-         Nem is tudom. Göndör haja van, huncut zöld szeme, csábító mosolya és édes gödröcskéi –simítottam végig mindegyiken, amit mondtam

-         Valami jóképű fazon lehet a leírás alapján –nevetett

-         Egoista –nevettem a mellkasán támaszkodva

-         Ilyen lány mellett, hamar az lesz az ember –túrt bele a hajamba

-         Milyen lány mellett? –suttogtam a fülébe

-         Élvezed igaz? –nevetett zavartan

-         Ki ne élvezné? –haraptam meg óvatosan a fülét

-         Ez egyes országokban kínzásnak minősül –mondta elhaló hangon és az ujjai erősebben szorították a csípőmet

-         Most azt kéne mondanom, hogy ezért büntetés jár? Te meg felajánlod, hogy megbüntetsz –húztam fel most én a szemöldökömet

-         Nem én mondtam, és nem lennék semmi jó elrontója! –nevetett

-         Azt mindjárt gondoltam. De az olyan klisé lenne –ráztam meg a fejemet

-         Milyen szófordulataid vannak –nézett rám elismerően

-         Hát, ha már főiskola kerülő lettem, legalább ebben mutatkozzon meg a taníttatásom eredménye –nevettem el magam

Harry erre lökött egyet rajtam, és én kerültem alulra. Testével az ágyhoz szorított, és mozdulni se tudtam.

-         Akár klisé akár nem, szívesen tennék veled egy-két dolgot –motyogta az ajkaimba

-         Fogd vissza magad inkább –pislogtam fel rá

-         Szóval félsz? –kérdezte

-         Nem! Csak a középkori barbár perverzkedés nem szerepel a listámon –húztam fel az orromat

-         Barbár perverzkedés? –nézett rám Harry, majd a fejét hátrahajtva kezdett nevetni

-         Ha kinevetsz itt is hagylak! –löktem meg

-         Ne haragudj, de ezt se hallottam még –simított végig az orrával az orromon

-         Az ember mindig tanulhat újat –vontam meg a vállamat

-         Ez igaz. De ez a fajta perverzkedés az én listámon se szerepel. Vagy olyannak ismertél meg? –nézett rám

-         Nem, de tudom, hogy tudsz néha perverz lenni –sandítottam rá

-         Igaz, de a tengerparton való szeretkezést te is élvezted –hajolt közel hozzám

-         Nem mondtam, hogy nem –jöttem zavarba

-         Látod, én csak ilyen apró dolgokra gondoltam. Szeretni akarlak, nem bántani –csókolt meg lágyan

Percekig, vagy talán órákig csókolóztunk nem tudom, de azt éreztem, hogy Harry lassan elkezd kihámozni a ruháimból. Végül mind a kettőnkről lekerültek a ruhák, és úgy folytattuk.

-         Szeretlek –mondta levegő után kapkodva

-         Én is szeretlek –hajoltam csókra és Harry ajkai máris az enyémet kényeztették

Mozdulataink lassúak voltak, szerelmesek és minden percét ki akartuk élvezni.

Mikor már egymás mellett feküdtünk, egymás karjaiban, Harry halkan énekelni kezdett egy dalt.

(….)

I saw in the corner there is a photograph
No doubt in my mind it's a picture of you
It lies there alone in its bed of broken glass
This bed was never made for two

I'll keep my eyes wide open
I'll keep my arms wide open

Don't let me
Don't let me
Don't let me go
'Cause I'm tired of feeling alone

Don't let me
Don't let me go
'Cause I'm tired of feeling alone

Lélegzetvisszafojtva néztem, ahogy énekelt, és teljesen le voltam nyűgözve.

-         Harry ez gyönyörű –mondtam

-         Igazából még senki nem hallotta rajtad kívül –mondta

-         Miért? –néztem fel rá a mellkasáról

-         Mert…ez olyan személyes dal. Akkor írtam, mikor szakítottunk –mondta

-         Tessék? –kerekedtek el a szemeim

-         Eléggé magam alatt voltam, és folyton rád gondoltam. Éjszakánként arról álmodtam, hogy újra a karjaidban vagyok, hogy minden rendben és te soha nem engedsz el engem. Aztán felébredtem és rájöttem, hogy csak egy álom volt. Így egyik éjszaka megírtam ezt a dalt. –mondta

-         Ez…nem tudom, mit mondhatnék. Ez a dal gyönyörű és tökéletesen leírja az én érzéseimet is –mondtam

-         Látod, ezért mondtam, hogy ez egy személyes dal. Azért énekeltem el neked, mert ez a mi dalunk. –ölelt magához

-         Szerintem másnak is hallania kéne –mondtam

-         A fiúk nélkül nem akarom felvenni stúdióban. Egy banda vagyunk –dörzsölte meg a szemét

-         Kérd ki a véleményüket. Beszéljétek meg és akkor nem lesz belőle baj. Ha a fiúk is rábólintanak, mindenképp vedd fel stúdióban. Nagyszerű dal és sok ember érzését beleírtad szerintem. –bújtam szorosabban hozzá

-         Igazad van. Majd kikérem a fiúk véleményét is –puszilta meg a fejemet

Harry végül hamarabb elaludt, mint én és így volt időm gondolkodni kicsit. Ez a dal egyszerre varázsolt el és kavart fel. A szakítás akkor mindkettőnket megviselt, de nem gondoltam, hogy ekkora sebet hagy bennünk. Egyfolytában utána azon agyaltam, hogy vajon helyesen cselekszem-e, hogy nem csinálok hülyeséget azzal, hogy szakítok vele, de akkor nem tudtam mást tenni. Nem voltam képes benne bízni és idő kellett. De nézzük a másik oldalát, a világ gazdagodott egy gyönyörű Harry Styles dallal, ami biztos, hogy mindenkinek elnyeri majd a tetszését. Gondolataimba merülve végül engem is elnyomott az álom.

Másnap reggel Zayn keltett azzal a hírrel, hogy Simon felhívta őket még tegnap este, és meghívott minket magához. Mikor nagy nehezen felfogtuk, hogy mit mond, és azt, hogy van 2 óránk elkészülni, nagy nyűgösen ébredezni kezdtünk. Nagyjából sikerült is mindenkinek 10 óra körül elkészülnie, és elindultunk Simon házához. Ismertük ezt a helyet jól, felidézett bennünk sok kellemes emléket, szóval jó volt ide visszatérni. Simon széles mosollyal az arcán fogadott minket, és mindenki alaposan megölelgetett.

-         Jó hogy el tudtatok jönni. Mint a régi szép időkben –mondta

-         Engem arra a napra emlékeztet, mikor Harry és Betti összejöttek –mondta Liam

-         Vicces, de nekem is az ugrott be –mondta Harry

-         Telepátia –mondta egyszerre Louis és Caroline

-         Inkább menjünk be hátra, ne ácsorogjunk itt az előtérben –terelt minket ki Simon

Úgy tűnt mindenre gondolt, ugyanis rengeteg ital és étel volt, napozóágyak és a medence is bevetésre készen állt.

-         Érezzétek otthon magatokat, nekem most lesz egy kis telefon megbeszélésem, de fél óra és itt vagyok –ment be Simon

-         Akkor mit csináljunk? –kérdezte Niall lábát a medencébe lógatva

-         Harry mondani szeretne nektek valamit –mondtam váratlan ötlettől vezérelve

-         Mi? Én nem, vagyis…kicsim! –nézett rám

-         Ugyan már, ők a haverjaid! –csókoltam meg bíztatóan

-         Hűha miről van szó? –kérdezte kíváncsian Zayn

-         Hát szóval arról, hogy van egy dal, amit meg szeretnék nektek mutatni –hadarta

-         Szuper! Halljuk –lelkesedtek fel a fiúk

Niall előhozta a gitárját, és mikor Harry odaadta neki a dal kottáját, - amit mindenki meglepetésére ő komponált -, gyors áttanulmányozás után, kísérte gitáron. Miközben énekelt én a többieket figyeltem és láttam rajtuk, hogy nagyon tetszik nekik. Hasonlóképpen le voltak nyűgözve, mint én tegnap este és ennek nagyon örültem.

-         Szóval…hogy tetszett? –kérdezte a végén

-         Ember, ez fantasztikus! –lelkendezett Louis

-         Ezt mégis mikor írtad? –kérdezte Liam

-         Mikor szakítottunk. Elég nehéz időszak volt nekem, és egyik este megírtam –mondta

-         Többször kell szakítanotok! Eddig még soha nem írt dalt, és ez elképesztően jó! –nevetett Zayn

-         Na, azt most felejtsd el! –löktem meg nevetve

-         Szerintem fel kéne venned ezt stúdióban –mondta Niall

-         De, nélkületek nem akarom –mondta

-         Ugyan már, nem a világ dől össze, hogy egy dalt egyedül énekelsz! –mondta Liam

-         És ha a rajongóink azt hiszik, hogy ki akarok szállni vagy valami? –aggodalmaskodott

-         Akkor majd megnyugtatjuk őket, hogy nincs így. Csupán van egy dal, ami a te személyes dalod, és mi mind támogattunk abban, hogy megcsináld! –mondta komoly tekintettel Louis

-         Biztos? –nézett végig rajtuk

-         Biztos! Ezt a dalt mindenkinek hallania kell! –veregette vállon Zayn

-         Rendben, akkor majd megcsinálom –mondta Harry és láttam rajta, hogy mennyire megkönnyebbült

-         Ez a beszéd! –kiáltott fel Louis

-         Köszönöm srácok –ölelte át Niall-t és Zayn-t

-         Nincs mit, de mi kimaradunk az ölelkezésből? –kérdezte Louis és Liam

-         Nagyölelés! –kiáltotta le magát Zayn mire mindannyian Harry-re vetették magukat és nem meglepő módon a vízben kötöttek ki

A lányokkal eddig csöndes megfigyelők voltunk, de most kitört belőlünk a nevetés. Amit azonnal meg is bántunk, ugyanis a fiúk gonosz tekintettel indultak meg felénk. Hiába próbáltunk menekülni, gyorsabbak voltak és egy könnyed mozdulattal berántottak minket a vízbe. Mikor Simon kijött azt látta, hogy mindannyian ruhástól a vízben vagyunk és egymásba kapaszkodva nevetünk.

-       Azt mondtam, hogy érezzétek jól magatokat, nem azt, hogy kapjatok napszúrást és nevessetek a semmin – nevetett a medence szélén állva

Erre nyomban fellázadtunk, hogy teljesen jól vagyunk és a fiúk gonoszan lefröcskölték Simon-t. Ezt a lányokkal nem tartottuk jó ötletnek, ugyanis Simon egy slaggal kergette végig a fiúkat a kerten, amiből természetesen hideg víz jött. A lányokkal ki kellett másznunk a medence szélére, hogy ne fulladjunk bele a medencébe a röhögéstől. Mondanom se kell, hogy a hideg vízből mi is kaptunk, a kárörvendő nevetésünkért. Végül mikor mindenki kifeküdt, nem kapott levegőt és teljesen szétázott, Simon megkegyelmezett nekünk és beterelt minket, hogy vegyünk fel tiszta ruhákat. Mai napig nem értettem, hogy lehetnek nála tiszta fiatalos ruhák, de hát ő Simon Cowell, nála minden lehetséges. Végezve az átöltözéssel vissza lementünk, hogy egy kis kerti grill partyt csináljunk, ami végül nagyon jó hangulatot adott a délutánnak.