II. évad 31. rész / I.

Sziasztok! Wow nem győzöm elégszer megköszönni nektek azt a támogatást, amit részről részre kapok tőletek! 98 rendszeres olvasója van már a blognak, ami fantasztikus! Vagyis jobban mondva, Ti vagytok fantasztikusak! Köszönöm a kommenteket, tényleg nagyon hálás vagyok értük! :) <3

Ehhez a részhez annyit fűznék, hogy két részletben fogom feltenni, ugyanis évadzáró rész. Nos igen. Ezután elkezdem a 3. évadot, ami az utolsó évad lesz. Azért csináltam meg így, mert ismét egy újabb fejezet záródik le a szereplők életében és egy új kezdődik el. Remélem tetszeni fog ez a rész és az új évadot is ugyanúgy fogjátok olvasni és szeretni :) 

Köszönök még egyszer mindent! Imádlak titeket! xx 

puszi

Betti xx

Hihetetlenül fura érzés volt visszatérni Londonba. Megszoktuk a meleg kellemes időjárást, Londonban pedig hideg esős idő fogadott minket. Annak ellenére, hogy fura volt ismét ott lenni, nagyon jó érzés fogott el. Ismét otthon voltam, ott ahova tartozom. A reptéren rengeteg rajongó és fotós volt, akik között alig tudtunk átfurakodni. Próbáltam nem azokra figyelni, akik mindenféle kevésbé kedves dolgokat kiabáltak nekem. Kezdve a ribanctól, odáig, hogy csak kihasználom Harry-t. Szerencsére ott voltak az imádni való rajongóink, akik mint mindig most is támogattak minket. Sajnos nem tudtunk megállni aláírást osztani, mert toltak minket tovább a kocsiig. Hazafele tartva Simon hívott fel minket, hogy az X-Factor turné Hétfőn indul, így a hétvégén készüljünk fel rá. Kicsit rossz volt belegondolni, hogy hónapokig távol leszünk mindenkitől, de nagyon izgatottak voltunk és már nagyon vártuk. Bár nem tudtuk miként fogjuk összehozni a találkozókat a fiúkkal, mivel ők is egy hét múlva indulnak az első önálló turnéjukra. Úgy voltunk vele, hogy amíg mindannyian itt Angliában koncertezünk meg tudjuk könnyedén oldani a találkozást. Sorban megálltak a kocsik, ahogy kiraktak minket a házaknál. Felérve Harry lakásába ledobtam a táskámat a fotelba és végigdőltem a kanapén. 

-         De jó újra itthon lenni –motyogtam bele a párnába

-         Most először mondtad, hogy itthon –ült le mellém Harry és megfordított majd az ölébe húzott

-         Hát, ha már ez az otthonom, veled, akkor illő lenne úgy is hívnom –túrtam bele a hajába

-         Pontosan –puszilta meg az orromat majd felkapott

-         Hova viszel? –nevettem

-         Zuhanyozni. Mindkettőnkre ráfér –magyarázta

-         Szóval azt mondod, büdös vagyok? –húztam fel a szemöldököm

-     Egy szóval nem mondtam ilyet. De több órás repülőút után hidd el jól fog esni egy forró zuhany –rakott le a mosdó melletti szekrényre

-         Kimagyaráztad –lóbáltam a lábamat

-         Máskülönben büntetést kaptam volna? –támaszkodott meg mellettem két oldalt

-         Az egyetlen büntetés, amit kaphatsz az az, hogy egyedül fürdök –vigyorogtam rá

-         Gonosz gondolat és nem támogatom –vette le a felsőjét

-         Kezdem azt hinni, hogy direkt akarsz megölni ilyenkor –döntöttem oldalra a fejemet

-         Teljesen ártatlan vagyok –vette le a nadrágját is

Megráztam a fejemet és lecsúsztam a szekrényről, hogy leöltözzek én is. Azonban Harry azon nyomban előttem termett. Elmosolyodtam mikor elkezdett nagyon komoly pofival levetkőztetni. El kellett ismernem igaza volt, tényleg nagyon jól esett a forró zuhany. Harry gyengéd simogató keze pedig segített hamar ellazulni. Épp belemerültem a meleg víz nyújtotta élvezetbe, mikor Harry a kezével végigsimított a hasamon és hátulról hozzám simult. A lélegzetem elakadt és a szívem kétszer olyan sebesen kezdett el dobogni. Igaz apránként, de Harry mindig meglepett valami új dologgal, amit azelőtt még soha nem csináltunk. Tudta, hogy nem vagyok valami nagyon tapasztalt, így apró lépésekben és türelmesen haladt velem. Kicsit megmozdultam, hogy elhúzódjak, de ő erre még jobban hozzám simult, a hátam teljesen hozzátapadt a mellkasához. Behunytam a szemem és igyekeztem nem arra gondolni, hogy meztelenül simulunk egymáshoz, hanem arra, hogy a szerelmemmel történik mindez. Harry elkotorta a hajamat a nyakam egyik felére, a másik felét pedig apró csókokkal halmozta el. Egyik keze a hasamon pihent, a másik pedig elindult lefele, mire én megugrottam a karjai között. 

-         Harry! –motyogtam elhaló hangon

-         Ha nem akarod, abbahagyom –húzta vissza a másik kezét a hasamra

-         Izé…nem arról van szó csak, én…én nem tudom, mit tegyek –hebegtem

-         Semmit nem kell tenned, csak engedd el magad –adott egy puszit a vállamra

-         Rendben –fújtam ki az eddig bent tartott levegőt

-       Nem várok el semmit, csak szeretni akarlak szerelmem –csúszott vissza le a keze oda ahova az előbb

Nehéz volt elengedni magam, miközben Harry keze lágyan simogatta a testem legtitkosabb részét. Ha nem tart szorosan a karjaiban biztos ott esem össze a zuhanyzó padlójára. Fejemet hátrahajtottam miközben ő szerelmes szavakat búgott a fülembe mély rekedtes hangján. Azonban mielőtt végleg elöntött volna az örömmámor hulláma, Harry megfordított, és a combom alá nyúlva, felkapott az ölébe. Ahogy a zuhanyzó falának tolt, felszisszentem a hideg csempe érintésétől a hátamon. Éreztem, hogy lángol az arcom és mégis nem tudtam máshova nézni, mint Harry szerelemtől lángoló tekintetébe. Közelebb hajolt és a fülembe suttogott. 

-         Szeretlek kicsim, mindennél jobban –mormogta és közben magamban éreztem őt végre

-         Én is szeretlek –mondtam két sóhaj között 

A zuhanykabin falai párásak voltak, és mi is már nem csak vizesen, de izzadtan simultunk egymáshoz. Azt hiszem nem gondoltam volna, hogy valaha egy fiú ennyire meg tud babonázni, hogy ilyenekre rávegyen. Azelőtt nem gondoltam soha, hogy ilyen megtételéhez lesz bátorságom. 

Egy óra múlva tiszta ruhában dörzsöltem a hajamat a konyhapultnál ülve és néztem, ahogy Harry egy szál melegítőben vacsorát készít. Ami pontosan tejbegríz volt. Mosolyogva lóbáltam a lábamat és néztem, ahogy a konyhában tevékenykedik. Tekintetem néha elidőzött izmos hátán, és néha rajta kapott, hogy őt bámulom. Olyankor áthajolt a pulton, és egy csókot adott. Egy ízben emiatt majdnem odakozmált a tejbegríz. Utána megfenyegetett, hogy ne csábítsam, miközben főzni próbál. Utána inkább felültem a szekrény másik felére, ami mellette volt, így ha csókot is lopott tudta közben keverni az ételt. Én pedig nyugodtan nézhettem őt, az éhen maradás veszélye nélkül. Mikor elkészült, gondosan kiporciózta őket egy-egy tányérba, magának kakaót nekem fahéjat tett rá, és letelepedtünk a kanapéra. Halkan szólt a zene a háttérben, mi pedig beszélgettünk, amit néha az szakított félbe, hogy egymást etettük, bár Harry mindig fintorgott, ha fahéj került a grízre. Nem nagyon szerette. A finom vacsora után, - amit a tudtára is adtam -, elmentünk aludni. Hosszú napunk volt és még hosszabb időszak áll előttünk, amikor nem bújhatunk ilyen nyugodtan ágyba együtt.

A következő két napot Harry szüleinél töltöttük Holmes Chapel-ben. Harry-nek másnap reggel támadt az az ötlete, hogy mi lenne, ha odamennénk. A következő hónapokban nem nagyon lesz alkalmunk eljönni ide, és így elindultunk kora délelőtt. Szóltunk a többieknek is, akiknek tetszett az ötlet, így estére mindannyian ott voltunk, mint a régi időkben. Anne leírhatatlanul örült nekünk, ahogy Gemma is. Gemma örömében a nappaliban tepert le minket és egy csinos kis kupacot hoztunk létre. Amihez persze társultak is a többiek, így mi szorultunk alulra. 

-         Nem tudtam mi hiányzik, de komolyan –nyögte Lauren

-         Most hogy mondod, én se tudtam –értett egyet Vic

-         Leszállni, mert nem kapok levegőt –mondta Gemma

-         Visszanyal a fagyi! –nevettem

Anne segített rajtunk végül, és így mindenki kapott levegőt. Nagy meglepetésemre, Brit rohant be a nappaliba és támadta le Harry-t. 

-         Nem volt szívünk otthon hagyni egyedül. –mondta Danielle

-         Tök jó hogy elhoztátok –emelte fel Harry a kutyust

-         Látom megbarátkoztál vele –nézett rá Liam

-         Kivételnek lehet tekinteni! Ő nagyon édes kutyus –mondta és Brit a karjaiban hozzá bújt

-         Még a végén lepasszol titeket –nevetett Louis

-         Egy nap arra keltek, hogy Harry-t kezdi hiányolni –tette hozzá Zayn

-         De gonoszak vagytok –lökte meg a két fiút Caroline

-         Na, nem bántjuk a másikat! –lázadt fel Zayn

-         Dehogynem –lökte meg ismét mire eldőlt 

Azonban mielőtt ismét harcolni kezdhettek volna, Gemma jött be, hogy kész a vacsora menjünk enni. Vacsora alatt nagyon jó volt a hangulat, igazi nagy család érzést keltette, ahogy mindannyian azt asztal körül ültünk. Brit Liam és Danielle széke között szunyókált édesen. Végezve bágyadtan ültünk le a nappaliba és mindenki majd elaludt. Így hamar takarodót fújt nekünk Anne. A következő nap sajnos a pakolással telt, és senki nem akart igazából elválni a fiúktól. A nagy részét már bepakoltuk mindannyian, mikor elindultunk ide, így mindenkinek legalább 3 bőrönd már állt lent a könyvtárban. Simon még egyszer felhívott minket, hogy Hétfőn 8 órára érjünk a megbeszélt helyre, ugyanis onnan indulunk majd a hotelba, ahol megszállunk az első 3 koncert alkalmával.

Hétfő reggelt mindenki annyira várta, mint egy foghúzást. Akármennyire is fogadtuk meg, hogy nem fogunk sírni mégis sikerült. Anne és Gemma azzal vigasztaltak minket, hogy ott lesznek azokon a koncerteken, amiken tudnak. Tehát az első hármon tuti ott lesznek, és ezt a fiúk is megígérték. Így tehát némi sírás és szomorkodás után elindultunk a fiúkkal vissza Londonba. Korán keltünk és nem is voltunk valami beszédesek, így az út nagyon csöndesen telt. Megérkezve ott találtuk a többieket és úgy tűnt utolsókként érkeztünk meg. A fiúk segítettek kipakolni a csomagokat, majd búcsút vettünk tőlük. 

-         Nagyon fogsz hiányozni –bújtam Harry-hez

-         Te is kicsim, de ezen is túl leszünk –mondta szorosan magához ölelve

Nem szóltam semmit, csak hüppögve bólogattam és a fejemet a mellkasába fúrtam. Olyan szorosan öleltük egymást, mintha soha nem akarnánk elengedni a másikat. Harry elhúzódott és ajkai máris az én ajkaimon voltak. Úgy csókoltuk és szorítottuk egymást, mintha örökre szólna a búcsú. Tudtam, hogy nem, de mégis olyan rossz volt elválni tőle. Nagy nehezen és a többiek unszolására végül elengedtük egymást és én hüppögve néztem végig, ahogy elmennek a fiúk, ahogy elmegy Harry. 

-         Gyere nagylány, menjünk, nézzük meg ezt a kis viskót belülről –lépett mellém JJ

-         Rendben –töröltem meg a szememet

Láttam, ahogy George és Josh Vic-hez és Lauren-hez mennek, akik szintén velem együtt sírták el magukat. Beérve egy nagyon szép hotelben találtuk magunkat, amelynek a szobái két személyesek voltak. Vic és én beköltöztünk az egyikbe, a mellettünk lévőbe pedig Lauren és Caroline ment. Szembe velünk a fiúk költöztek be, és mikor épp csomagoltunk kifele, úgy döntöttek jó poén a másikra rátörni majd leteperve halálra csikizni. Szerencsénkre Jade és Jessy arra jártak és a segítségünkre siettek. Mikor már mindenki egy kupacban volt úgy, mint régen, jó érzés fogott el. Ez az érzés valamelyest betöltötte azt az űrt, amit Harry hiánya okozott és ennek örültem. Legalább lesz, ami elvonja a figyelmemet és nem fogok bedepizni.

Aznap hamar elment pakolással, beszélgetéssel és egy kis nosztalgiázással. Másnap reggel 9-kor keltettek mindenkit és álmosan csoszogtunk le reggelizni. Az első dolog, amit megtudtunk, hogy már aznap megyünk próbálni, és ismerkedni az első koncert helyszínével. Mit mondjak, nem kicsit esett le az állunk, mikor ott találtuk magunkat az O2 aréna előtt. George és Josh hangos visításba kezdtek, amihez Jade és Perrie is csatlakozott. Miután mindenki megnyugodott bementünk és elkezdtek mindenfélét magyarázni, meg mutogatni. Merre az öltöző, hogy jövünk fel a színpadra, hol fogunk lenni a koncert alatt. Mindent! 

A következő 4 napban tehát ezt a hatalmas arénát próbáltuk felfedezni és gyakoroltunk a koncertre. Sorban egymás után léptünk fel, ami nagyon jó volt, csak eléggé összevisszaság alakult ki eleinte. Elfelejtettük ki jön ki után, az, aki később jött volna ott volt, aki meg akkor az eltűnt, mint szürke csacsi a ködben. Így aztán végül nehézkesen indult be ez az egész. A fiúkkal folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, vagy telefonon vagy skypen, és mindenkinek rengeteg mesélni valója volt a másiknak. Ezután, fáradtan dőltünk be az ágyba, hogy utána újra kezdjük az egészet. A rajongókhoz is gyakran kimentünk, pedig elvileg tiltott dolog volt és nem mehettünk volna. De miután George és Jaymi rávettek minket, hogy osonjunk ki, nem volt megállás. Kiharcoltuk és utána már legálisan mehettünk ki. Eléggé hűvös volt, így mindig vittünk ki takarókat, meleg italt, nehogy megfázzanak. Nagyon aranyosak voltak, örültek mindig az ilyen apróságoknak. Ameddig tudtunk kint voltunk velük, majd betereltek minket a hotelbe vissza. Ha épp nem kint voltunk vagy próbán, akkor twitcamot tartottunk. Meg kell jegyezni, mi már saját magunkon röhögtünk néha. A Union J fiúknak volt ilyen majmos kezeslábasuk, és mi is beszereztünk magunknak egyet-egyet. Mivel wifi volt a hotelben, így tudtuk a laptopot vinni a hotelben, amit így meg tudtunk mutatni. Egy ízben Josh és George besétáltak a liftbe a laptoppal és mielőtt szólhattunk volna nekik, hogy ott nincs jel, becsukódott az ajtó. A twitcam persze azonnal megszakadt, mi meg sírva fetrengtünk a röhögéstől, mikor jöttek vissza és balt arccal közölték: a liftben bizony nincs wifi jel. Visszamentünk a szobába, ráfeküdtünk George és JJ ágyára, majd folytattuk a twticamot. Olvasgattuk oldalt miket írtak, és az egyiknél megakadt a tekintetem. 

„Betti mit szólsz ahhoz, hogy Taylor duettezni akar Harry-vel és emiatt Harry Amerikába megy?”

-         Mi van? –ültem fel és rájöttem, hogy ezt hangosan is kimondtam

-         Mi az? –fordultak felém

-         Semmi –motyogtam és előkerestem a telefonomat

Kapkodva pötyögtem be a keresőbe, és imádkoztam, hogy ne legyen igaz. Azonban az első oldal kompletten erről szólt. Az egyikbe beleolvastam és nem akartam hinni a szememnek. 

„Taylor Swift-nek annyira tetszett Harry Styles dala, a Don’t let me go, hogy azt szeretné, ha duett formában felvennék stúdióban. Harry Styles még nem adott választ rá, hogy elfogadja-e, de ha igent mond, akkor Amerikába kell utaznia a stúdió munkálatokra.

Taylor elmondása szerint, nagyon örülne annak, ha Harry igent mondana. Kifejtette, hogy szeretné közelebbről is megismerni Mr. Styles-t.

Vajon mindehhez mit szól Harry jelenlegi barátnője Bettina, aki jelenleg az X-Factor turnén van, a Ladies Switch-el. Benfentesek elmondása szerint, ez a dal a szerelmes pár személyes dala. Vajon a menedzseri nyomás lesz akkora, hogy Harry Taylor-al veszi fel a dalt, szerelme helyett?” 

Ennyi elég is volt, eldobtam a telefont az ágy másik felébe és fejemet az előttem lévő párnába fúrtam. Miért kell mindig történnie valaminek? És vajon mi lesz Harry reakciója? Azt mondta, ez a mi dalunk, még a fiúknak se akarta elénekelni! Meg kellett tudnom az igazat! Visszaküzdöttem a telefonomat és írtam Harry-nek egy sms-t. 

„Szia, kicsim! Olvastam a híreket rólad, Taylor-ról és a dalról. Érdekelne, hogy mi lesz a válaszod! Elénekled vele?”

A szívem őrült tempóban dobogott valahol a torkomban, amíg remegő kezekkel arra vártam, hogy válaszoljon. Majd jött a válasz 

„Szia, szerelmem! Nincs választásom. Eléneklem vele a dalt.”

A telefon hangos csattanással esett ki a kezemből.