Moments - IV. évad 10. rész

Sziasztok! Remélem mindenki jól van így a hét kezdetén, én jelenleg itthon szenvedek a hátammal, szóval remélem senkinek nincs hasonló jóban része. A kommenteket ismételten nagyon köszönöm! Íme az új rész remélem tetszeni fog Nektek :)

puszi

Betti xx

* Betti szemszöge * 

Miután beszéltem a lányokkal nekiálltam összepakolni a táskámba néhány napra. Ross legalábbis azt mondta, hogy maximum 5 nappal számoljak, szóval ennek megfelelően kalkuláltam. Persze egy-két nappal többel számoltam, hátha mégis közbejön valami és tovább tart. George segített és neki hála az újonnan vett holmik is belekerültek a bőröndbe. Még nagyban a pakolás közepén voltunk, mikor Ross írt egy üzenetet, hogy negyed órán belül megérkezik. Így hát gyorsabb tempóban folytattuk a pakolást, és sikerült is időben elkészülni. Kicsit aggódtam azért e miatt az utazás miatt, hiszen nem tudtam, hogy hova megyünk. Vagyis annyit tudtam, hogy a családja házába megyünk, akik Colorado államban életek, azon belül is Littleton-ban. George valószínűleg ezt észrevehette rajtam, mert a lift előtt állva magához ölelt szorosan. 

-         Ne aggódj, nem lesz baj. Ross vigyázz rád, te csak érezd jól magad –mormogta a hajamba

-         Remélem igazad lesz és nem lesz semmi baj –mondtam viszonozva az ölelését

-         Hidd el igazam lesz –engedett el és pont akkor érkezett meg a lift

Hamar leértünk a halba, ahol Ross már várt minket. Az egyik fotelben üldögélt és unottan nyomkodta a telefonját. Nem tudom miért izgultam ennyire, hiszen ez csak egy kis kikapcsolódás lesz. De mégis. Mégis annyira szokatlan és ijesztő számomra ez az egész. Belegondolt már valaki is abba, hogy mennyire őrületes dolog az, hogy egy év alatt ilyen szinten felfordult az életünk? Most szeptember van, tehát majdnem egy éve indult az egész őrület el. Azóta annyi minden történt velünk, a műsor, a fiúk, az X-Factor turné, és ez, hogy itt vagyunk Amerikában. Ez így egyszerre, huh, sok volt. Hiába ismreték a nevemet, hiába tudták sokan ki vagyok és voltak rajongóink, én még mindig egy egyszerű magyar lánynak éreztem magamat, aki egy őrületes álom közepére csöppent. És ezt nem sajnáltatásból mondom, csak néha kicsit lemaradok az élet tempójától, hiszen néha azért hátra is kell nézni. Hogy tudjuk honnan jöttünk, kik vagyunk és kihez kell hűnek lennünk. Mert eszméletetlen jó Amerikában lenni, új embereket megismerni és új kalandokba keveredni, de én azért néha visszavágytam Dublin esős, hűvös és ködös utcáira. 

-      Egyszer annyira szívesen olvasnék a gondolataidban, hogy tudjam, ilyenkor mire gondolsz –mondta Ross

-         Hm? –pislogtam rá

-         Semmi, elbambultál –nevetett

-         Bocsi, nem direkt volt. Öhm akkor én készen vagyok –néztem körbe

-         Azt látom, teljesen kész vagy –ölelt meg

-         Emlékeztess légy szíves arra még egyszer, hogy miért is megyek én veled? –kérdeztem

-         Mert titkon te is szeretsz –nevetett még mindig

-    Aha, maradjunk annyiban, hogy azért mert nekem sincs ki mind a négy kerekem –ráztam meg a fejemet

-         Vagy csak végre hajlandó vagy felrázni magadat és nem az önsanyargatásban élni –mondta George

-         Nem vitatkozom, mert sajnos van benne igazság –mondtam nagyot sóhajtva

-         Na, menjünk mielőtt tovább csillogtatott a humorodat –vette el a bőröndömet Ross

-         Rendben. Te meg akkor vigyázz magadra -öleltem meg utoljára George-t

-         Meglesz, te meg érezd jól magad –kacsintott mosolyogva

Az ajtóból még visszaintegettem, majd az utca felé fordultam ahol a járda mellett egy Range Rover állt. Ez komoly? Muszáj minden fiúnak ilyen kocsival rohangálnia? 

-         Betti? Beszállsz? –hallottam Ross hangját

-         Hm? Ja, igen persze –kapcsoltam és beugrottam az anyósülésre

-         Mi van veled te lány, nagyon szórakozott vagy ma –ült be mellém

-         Csak kicsit fáradt vagyok –füllentettem

-         Majd akkor a következő napokban kipihenheted magad –mondta

-         Miközben forgatunk? Mégis hogy? –nevettem

-      Nem lesz túlbonyolítva a videó. Lényege pont az lesz, hogy miként telik egy őrült nap a haverokkal –magyarázta

-         Jól hangzik –fordultam felé

-         Igyekeztünk valami hozzánk illőt kitalálni –mondta

-         És a bandában kik is vannak benne? A múltkor nem volt időnk megismerni mindenkit –kérdeztem

-         A tesóim vannak benne, Riker, Rocky and Rydel valamint Ellington –magyarázta

-         Várj, tippelek Ellington nem a tesód már –néztem rá

-         Nem, ő valóban nem az, de olyan, mintha az lenne. De miből gondoltad? –kérdezte

-         Mert neki nincs egyedül R betűs neve –kuncogtam

-         Jó megfigyelő –bólintott

-         És mindannyian szőkék vagytok? –faggattam tovább

-         Nem, Rocky inkább barnás hajjal büszkélkedik –mondta

-         Wow ő a kis fekete bárány a családban? –tűnődtem el

-         Mondhatni igen –nevetett rajtam Ross

-         Kíváncsian várom, hogy megismerhessem őket –mondtam

-         Rydel is alig várja, hogy megismerjen. Igazság szerint elég sokat meséltem neki rólad, és már kíváncsi nagyon rád –magyarázta

-         Igen? Szuper, legalább egy lány tuti lesz, akivel szót érthetek majd –dőltem hátra az ülésen

-         Ha arra készülsz, hogy csak vele lógj, akkor majd kénytelen leszek elrabolni téged –mondta

-     Dehogy, csupán kifejtettem, hogy ő is lány szóval, ha mással nem vele tuti elleszek majd –magyaráztam

-         És én? –fordult felém

-         Mi te? Figyelj, ha lánynak tekinted magad, akkor bocsi, hogy kihagytalak –ráncoltam a homlokom

-         Jézusom, hol voltál te eddig? Esküszöm, nem engedlek vissza a hideg északra –mondta

-         Erre ne alapozz, hiába érzem itt jól magam, a szívem oda húz –mondtam

-         Még lehet ezen változtatni –mondta

Nem szóltam semmit csak bólintottam. Jól éreztem magam Ross társaságában, de olyan egyedül éreztem magam hirtelen. Az út jó pár órás volt és közben kétszer megálltunk, hogy kinyújtóztathassuk a végtagjainkat. Egyszer egy benzinkútnál álltunk meg, ahol, amíg én a kocsi mellett nyújtóztam, Ross lemosta a szélvédőt. Ahogy elnéztem őt egy ördögi ötlettől vezérelve, a vízhez mentem és egy jó adagot a tenyerembe véve lefröcsköltem őt. Mivel a fele kifolyt az ujjaim között akkora adagot nem kapott, de arra elég volt, hogy alaposan összevizezzem. 

-         Héé! –fordult felém és közben a pólóját vizsgálta – Ezt most miért?

-         Nem tudom, csak úgy –nevettem

-         Szóval csak úgy mi? –nézett rám és ő is lefröcskölt

-         Ezt ketten játsszák –mondtam és kisebb csatározásba kezdtünk 

Nem kell, gondolom mondanom, hogy a végére mindketten csurom vizesek voltunk, a benzinkutas pasi pedig nagyon pipa lett ránk. De aztán mikor meglátott minket, egy jót nevetett rajtunk. Ha most nem meleg lett volna, tuti megfagyunk a út további felében. Így hát kicsit nyirkos ruhában érkeztünk meg a családja házához. Mikor kiszálltam egy gyönyörűszép kertes ház előtt találtam magamat, amely körben tele volt ültetve virágokkal és ez olyan fenséges kinézetet kölcsönzött neki. Ross felé fordultam, aki épp akkor vette ki a bőröndömet a csomagtartóból. 

-         Nagyon szép házatok van –mondtam

-         Köszi, de ezt majd anyának mondd. Ő érdeme az egész –mondta

-         Jó lehetett ilyen helyen felnőni –néztem körbe-körbe

-         Nem volt rossz. Szabad és felhőtlen gyerekkorunk volt –magyarázta

-         Azt elhiszem. El tudnék itt veszni –mondtam

Mielőtt Ross válaszolhatott volna kinyílt az ajtó, és hangoskodással telt meg azonnal az udvar. 

-         Végre megjöttetek! –jött felénk egy szőke hajú lány

-         Még el kellett intéznem pár dolgot –mondta Ross

-         Nem lényeg, az a fő, hogy itt vagytok –magyarázta egy szőke hajú fiú

-         Na, kitalálod, hogy ki kicsoda? –hajolt hozzám Ross

-         Nem elég, hogy szegény zavarban van, te még kitalálósdival is szívatod? –kérdezte a lány

-         Elvileg fel kell ismernie titeket –nevetett Ross

-         Jól van. Szóval, te biztos Rydel vagy, az egyedüli lány a Lynch testvérek között –mondtam

-         Talált –mosolygott és megölelt

-    Két fiútestvért említettél, az egyik barna a másik szőke, a barna hajú akkor Rocky –néztem a magasabbik fiúra

-         Pontosan, örülök, hogy megismerhetlek –ölelt meg ő is

-         És akkor te vagy Riker –fordultam a harmadik testvér felé

-         Igen, isten hozott nálunk –ölelt meg ő is

-         Igazából van még egy testvérünk, de ő most nincs itthon –mondta Ross

-         És neki is R betűvel kezdődő neve van? –néztem rá

-         Igen, neki is –nevettek

-         Gyertek, menjünk be, anya már nagyon várt titeket –karolt belém Rydel 

Nem szóltam semmit, csak mosolyogtam és hagytam, hogy bevezessenek a házba. A szívem hevesen dobogott és a lányokra gondoltam. Mindig utáltam tőlük elválni, és most nagyon hiányoztak. Vajon ők is így éreznek? 

* Vic szemszöge *

A lányokkal egy nagy fa alatt ültünk és figyeltük, ahogy a forgatás zajlik. Mi a közös részeknél voltunk benne, így több szabad percünk volt, mint a fiúknak. Épp egy autóban ülve száguldoztak, ami szerintem a forgatás végére kipurcan. S hogy ezt miből gondoltam? Nagyon egyszerű, mert Louis vezette. Csodálkoztam, hogy voltak olyan bátrak, hogy őt ültették a volán mögé, de ahogy kivettem, csak ő volt hajlandó vezetni ezt a terepjárót. Így hát, mint a kisgyerekek a dodzsem pályán úgy száguldoztak össze-vissza a réten. A lányokkal mi jót nevettünk mikor egy-egy buckánál megugrott a kocsi és vele együtt a fiúk is repültek egyet. Már vagy egy órája forgattak így lassan a végéhez érkeztek. Nem messze tőlünk álltak meg, így hallottam, ahogy Liam és Niall jajgat. 

-         Nem tudom ti, hogy vagytok, de nekem meghalt a fenekem –mondta Liam

-         Nekem is, az egyik buckánál nagyot huppantam –mondta Niall

-         Nyafkák vagytok –nevetett Louis

-        Megkérjük majd Vic-et, hogy csapjon a fenekedre, meglátjuk, hogy akkor mit mondasz –sandított rá Liam

-         Nem azt mondtam, hogy nekem nem fáj, de azért nyafogni se kell –védekezett

-         Nekem is fáj, de én élveztem –jelent meg mellettük Zayn

-         Te és Harry olyan hangosan nevetettek, hogy csak a vak nem hallotta, hogy élvezitek –mondta Niall

-         De ha egyszer tényleg jó voooltt! –visított Harry

-         Az lehet, hogy ti élveztétek, de a kocsi tropára ment –jelent meg mellettük az egyik statiszta srác

-         Egy újabb kocsi, ami kilehelte a lelkét Tomlinson alatt –nevettek a fiúk

-         Gyengék a kocsik, nem csináltam vele semmit –védekezett Louis

-         Hát, ahogy száguldoztál vele, nem is csodálom, hogy bemondta az unalmast –mondta Lauren

-         Ez volt a lényege, arról nem tehetek, hogy buckás a talaj –mondta

-         Viccesnek annyi biztos, hogy vicces volt –nevettünk mindannyian

Ezután egy közös rész jött, amikor a fák alatt focizunk, vagyis a fiúkkal vegyesen. Itt kerültünk mi előrébb, mert minket is beállítottak, hogy próbáljunk gólt rúgni a fiúk lába között. Mit mondjak, Harry-nek sikerült berúgnunk egyedül, de a többiek becsülettel kivédték, még Zayn is, aki soha nem járt focipályán. Szegény Harry erre elkeseredett, de mikor a négy fiú rávetette magát, és egy nagy kupacban hevertek a földön. Jó volt nézni őket, ahogy elbolondoztak, és ennyire szerették egymást. Arra gondoltam, hogy vajon mi is ilyenek vagyunk? Hirtelen az ugrott be, hogy hiányoznak az X-Factor házbeli bolondozások. És az is rossz, hogy Bettitől gyakran el kell válnunk. Ami nem csak nekünk rossz, ismerem őt jól. Mindig rosszul érzi magát idegen környezetben, és hiába ismerjük Ross-t, azért ő nem olyan számára, mint mi. Elővettem a telefonomat, és láttam, hogy jött egy sms pont tőle. 

„Szia Vic! Gondoltam írok, hogy megérkeztünk Ross családjának a házához. Mindenki nagyon aranyos és kedves de…azért hiányoztok és nem kicsit. Remélem, jól érzitek magatokat és jó hangulatban telik a forgatás. Csak ügyesen és puszilom a többieket. Betti xx”

Tehát igazam volt, hiányozunk neki mi is, nem csak ő nekünk. Visszapötyögtem a választ és reméltem, hogy némi lelket öntök belé. 

„Szia drága! Örülök, hogy egyben megérkeztetek és mindenki kedvesen fogadott téged. Bár ezen nem csodálkozom, téged csak szeretni lehet ;) Itt minden rendben, a forgatás nagyon jó hangulatban telik hála a fiúknak. Louis épp most vágott haza egy kocsit, szóval még egy van már a listáján. Vigyázz magadra és érezd jól magad a többiekkel. Puszillak, Vic xx”

Elraktam a telefonomat és a többiek felé fordultam. Nem sok időm volt agyalni, hiszen folytattuk a forgatást és itt mindannyian kellettünk.