Moments - III. évad 7. rész

Sajnos a következő napok nem úgy teltek, ahogy mi elterveztük. Pihenés, összebújás, filmezés helyett, különböző interjúkat kellett lemondanunk, mert mindenki minket akart meghívni a műsorába. Pontosabban Harry-t, és engemet, amiből mi nem kértünk. Kifejtettük minden egyes alkalommal, hogy vagy az egész banda, vagy felejtsenek el minket. Akármit is mondtak a többiek, mi kezdtük egyre inkább megbánni, hogy napvilágot látott ez az egész dolog. Végül az egésznek az lett a vége, hogy kikapcsoltuk a telefonokat, nem néztük a leveleinket, elzárkóztunk teljesen a médiától. Akik fontosak voltak el tudtak érni minket, mindenki más számára megszűntünk létezni. Így végre arra tudtunk figyelni, ami fontos volt számunkra, vagyis egymásra. Ami pont jól is jött, mert közeledett Lauren születésnapja, amit meg akartunk ünnepelni, egy kis házi összejövetellel. Kora reggel mentünk el bevásárolni, Vic, Louis, Zayn, Harry és én. A tortáét Niall ment el, amit az egyik közeli cukrászdából rendeltünk meg még pár napja. A belvárosba érve szétváltunk, Harry, Vic és Zayn mentek a buli kellékeket megvenni, Louis-al pedig ketten mentünk az élelmiszert beszerezni. Sajnos hamar kiderült, hogy rossz ötlet volt kimerészkedni a lakásból. A rajongók szó szerint követtek minket a sorok között, és volt egy tippem rá, hogy nem engem követtek. Louis épp a lisztet pakolta a kosárba, mikor morgolódva fordult hátra hirtelen. Nem értettem mi történt, de gyorsan tovább húztam. 

-         Ezt nem hiszem el! Megfogják az ember fenekét! Vadidegen lányok! –mérgelődött

-    Örülj, hogy nem vadidegen pasik voltak. Na, gyere, attól, hogy megölöd, őket a szemeddel nem fogják elszégyellni magukat. Legfeljebb kapsz egy újabb seggreapcsit –mondtam a listát nézve

-         Seggrepacsi. Jézusom. Komolyan kezdesz Harry mellett elkanászodni –fenyegetett meg az ujjával

-         Szólalt meg a szent lélek! –nevettem fel hangosan

-         Menjünk inkább, mielőtt ezek tényleg betámadnak megint –mondta és beálltunk a pénztár sorába

Azonban ha azt hittük, hogy túl vagyunk a nehezén óriásit tévedtünk. Pár gonoszabb rajongó is megtalált minket, és Louis-t a Larry témával zaklatták, engem meg amiatt szapultak, mert Louis és Harry boldogságának útjába állok. Gyorsan pakoltuk be a dolgokat a kocsiba, de nem tudtuk őket lerázni magunkról. Igaz Paul velünk jött, de a hangjukat nem tudta kizárni, még ha távol is tartotta őket. Mikor készen voltunk beugrottunk előre, Paul hátra, és hirtelen annyit láttam, hogy Louis beint a rajongóknak. Elkaptam a kezét gyorsan és behúztam a kocsiba. 

-         Louis! –emeltem fel a hangomat

-      Nehogy elkezdd nekem, hogy ez illetlenség volt és nem tehetek ilyet –mondta a kormányt markolva szorosan

-     Nem mondom, mert te már elmondtad. Nem tehetsz ilyet akárhányszor a Larry dolgot felhozzák! –kötöttem be az övemet

-       Miért nem? Ők mondhatnak mindenféle gusztustalanságot, szapulhatnak téged meg Vic-et, de én meg vágjak hozzá jó pofát? Ebben mond már meg nekem, hol van az igazság? –kérdezte

-       Sehol. De ebben az iparágban ne is keress igazságot. Őket meg úgyse fogod tudni meggyőzni arról, hogy értelmetlen az, amit gondolnak. –magyaráztam

-         Legszívesebben rájuk ordítottam volna –fújta ki a levegőt

-      De nem tetted, mert okos fiú vagy. Nem éri meg, hogy pár ilyen rajongó miatt kikészülj vagy megbánts olyan rajongókat, akik normálisak. Próbáld meg őket ignorálni, nem odafigyelni rájuk. Szerinted én mennyi utálkozást kapok Larry címszó alatt? –néztem rá

-         Harry tud róla? –sandított rám fél szemmel

-   Nem. És nem is kell tudnia róla. Nem akarom végignézni, ahogy, kiborul, mert pár emberke körömszakadtáig ragaszkodik ahhoz, hogy a Don’t let me go, nem a mi közös dalunk, hanem a ti közös dalotok, azaz Harry neked írta –ráztam meg a fejemet

-         Ne is folytasd, nem akarom tudni mit, írnak ezek össze vissza „rajongóként” –vágott közbe

-      Nem fogom. Te viszont ígérd meg, hogy elszámolsz tízig legközelebb, mielőtt ilyen akcióba kezdesz –mondtam

-         Rendben, megígérem –sóhajtott egyet

Mosolyogva bólintottam és reméltem, hogy ebből nem lesz megint botrány. A média kedves embereiből már bármit kinézek. Szerencsére mire hazaértünk Louis már megnyugodott valamelyest, ami jól is jött, mivel a többiek előttünk érkeztek meg. Mikor beléptünk mindketten mosolyt varázsoltunk az arcunkra és úgy vittük be a csomagokat. 

-         Minden rendben volt? –kérdezte Vic megölelve Louis-t

-         Pár rajongóval összefutottunk és Louis beintett a tömegnek, de ezt leszámítva igen. –mondtam

-         Mi? –pislogott rám döbbenten mindenki

-         Jól hallottátok –fordultam vissza feléjük miután kipakoltam a liszteket

-         Akarom tudni, hogy mondtak, amiért te így kiborultál? –nézett szerelmére Vic

-         Ha te kitálaltál, akkor legyen. Az ok egyszerű, ismét jöttek ezzel a Larry dologgal –mondta Louis

-         Istenem már megint? Nem unják még? –kérdezte Liam

-         Nagyon úgy tűnik. –mondta Louis

-         Oké ezt megtárgyaltuk, Louis a maga módján elintézte a dolgokat, most már váltsunk témát! Ma van Lauren születésnapja és nem ronthatja el ezt pár lökött ember! –mondtam és leraktam a tálat az asztalra

-         Igaza van! Lássunk neki a sütésnek! –értett egyet Danielle

-         Fiúk addig odakint nekiállhatnak a grillnek, amíg mi itt bent főzünk és sütünk! –mondta Caroline

-         Igenis hölgyeim! –hajoltak meg majd kimentek

-         Bolondok –nevette el magát Danielle

-         De a mi bolondjaink –ölelte meg Lauren és nekiálltunk az ételeknek

A délelőtt és a délután nagy része ráment erre, de nagyon jól éreztük magunkat. A rádiót bekapcsoltuk, amiben egész nap nagyon jó zenéket adtak, amikre mi énekeltünk, táncoltunk mondhatni kisebb előbulit csaptunk a készülődés folyamán. Amikor a fiúk délután bejöttek, épp a Westlife által feldolgozott Viva la Vida dalt énekeltük teli torokból, miközben végigtáncoltunk a konyhán. Nekidőltek a konyhapultnak és nevetve néztek minket, a végén pedig megtapsoltak minket. Először döbbenten pislogtunk rájuk, aztán elnevettük magunkat és meghajoltunk színpadiasan. Olyan 4 óra körül lettünk kész mindennel, és miután összetakarítottunk felmentünk átöltözni. A fiúk odakint gyönyörűen megcsinálták a kertet, és a grillen megsütött ételek is íncsiklandozóan gőzölögtek a lefedett tányérokon. 

-         Akkor bulizzunk! –kiáltotta el magát Louis

-         Gyertek, koccintsunk először! –mondta Zayn

Mindannyian elvettünk egy-egy poharat az előre készített tálcán és mikor Zayn a kezébe vette a pezsgőt, egy emberként léptünk hátrébb egyet. 

-         Mi az? –nézett ránk

-   Semmi, csak egyikünk se akar a sürgősségin kikötni, mert kilőtted a szemét –mondta könnyed hangnemben Niall

-         Ez eddig nem állt szándékomban, de most, hogy mondod –nézett ránk

-         Meg ne merészeld, mert a medencében kötsz ki! –mondta Harry

Zayn elnevette magát és a kert felé fordította az üveget, azonban szükségtelennek bizonyult a mi óvintézkedésünk. Nagyon ügyesen és hangos durranás nélkül nyitotta ki. Töltött mindenkinek, mi pedig a poharunkat az ünnepelt felé emeltük. 

-   Nagyon boldog születésnapot Lauren! Legyen még sok ilyen boldog napod, ez a mai teljen  boldogságban, békességben, szerelemben…ja és bocsi, amiért sütés alatt a fejedre öntöttem legalább fél kiló lisztet. Boldog Születésnapot! –mondtam a végét elnevetve

-       Ez volt a legszebb születésnapi beszéd, amit hallottam. A liszt incidens pedig megbocsátva –nézett rám és közben nevetett ő is

-         Akkor koccintsunk az ünnepeltre! Lauren-re! –emelte fel a poharát Harry és mi követtük a példáját

Miután mindenki mindenkivel koccintott, Niall bekapcsolta a zenét és elindult a buli. Egy ideig Lux is velünk volt, aki nagyon jól érezte magát. Hangos kacagása miközben a fiúk táncoltak és játszottak vele mindenki arcára mosolyt csalt. Egy ízben Zayn az ölébe fektette Lux-ot, és a kis hasát kezdte el vicces módon puszilgatni, mire Lux apró kezeivel a haját fogta és kacarászott. Elmosolyodtam azon, hogy ezek a fiúk mennyire meg tudnak lágyulni, ha Lux a közelükbe kerül. Épp a bárpultnál voltam, mikor Tom csatlakozott hozzám és arról kezdett panaszkodni, hogy néha a fiúk teljesen kisajátítják a kis hercegnőjét. Persze azt megjegyezte, hogy nagyon örül annak, hogy ilyen nagyszerű fiúk vigyáznak rá, mert tudja, hogy Lux mindig biztonságban van mellettük. Zayn, mintha csak meghallotta volna Tom panaszát, felállt és odahozta neki Lux-ot, aki meglátva apát rögtön lelkes rugdalózásba kezdett lábacskáival. 

-         Na, látod, azért apa az apa –mondtam mosolyogva

-         Van még remény –emelte a magasba Lux-ot

Nem sok időm maradt arra, hogy az aranyos kis párost csodáljam, ugyanis két kéz fonódott a derekamra és húzott odébb. Harry egy mozdulattal ültetett fel a bárszékre és a lábam közé állva simogatta a derekát. 

-         Minden rendben? –kérdezte a fülem mögé tűrve egy tincset

-         Persze. Miért ne lenne? –karoltam át a derekát

-    Aggódtam amiatt, hogy esetleg bánt az, amit azok a lányok mondtak. Tudom, hogy képes vagy magadban tartani –nézett rám

-         Elmondta Louis, hogy miket írtak nekem igaz? –néztem fel rá

-         Igen, elmondta. –mondta

-       Ennyit arról, hogy tud titkot tartani. Figyelj, engem nem érdekel, mit mondanak mások. Nem ismernek téged, nem tudják milyen vagy igazából. Nem látják azt, amit én, és nem is érzik azt, amit én –simogattam meg az arcát

-         Csodálatos vagy, mondtam már? –kérdezte

-         Azt hiszem egy párszor. De nem én vagyok csodálatos, hanem a szerelmünk –bújtam hozzá

Harry lehajolt és felemelve a fejemet egy szenvedélyes csókban forrasztotta össze az ajkainkat. Azonban sajnos nem volt időnk kiélvezni a kettesben létet, ugyanis Liam rohant oda hozzánk félmeztelenül, és elrángatott Harry mellől. Kérdőn pislogtam fel a nevető Liam-re, és miután gonosz fényt láttam villanni a szemében, menekülőre fogtam a dolgot, csak sajnos erősebb volt nálam. 

-         Liam James Payne, ha belevágsz, a medencébe utána megöllek! –kiabáltam

-         Liam, ha te dobod, akkor én is! –hallottunk Harry hangját

Liam megfordult, és én hangosan felröhögtem. Harry a medence másik partján állt, karjában Danielle-l. Szegény ugyanúgy röhögött kínjában Harry vállán, mint én Liam vállán. Mielőtt bármelyik fiú mondhatott volna bármit is, Zayn és Louis kapta el a fiúkat és estünk be mindannyian a medencébe. A többiek a medence partján fetrengtek a röhögéstől, és már a könnyük is folyt. Persze voltunk olyan gonoszak, hogy végigkergettük őket a kerten és a lakáson, majd elkapva őket a medencébe dobtunk mindenkit. Esküszöm a párnadobálás, és a nagyölelések mellett, a vízbe dobás lett a harmadik mániánk. Lassan mindenhol ahol lehetőség van, erre ezt eljátsszuk. Lou azon röhögött mellettem a medencében, hogy Louis csak azért adott neki pár percet, hogy odaadja Lux-ot Paul-nak, és már kapta is a vállára. Na, igen Paul. Az igazat megvallva, őt is megpróbálták a fiúk beledobni a medencébe, persze sikertelenül. Hiába estek neki mind az öten, képtelenek voltak megmozdítani, nemhogy felemelni. A lányokkal már egymás hegyén, hátán voltunk úgy röhögtünk a fiúk próbálkozásain. Fél óráig küzdöttek, majd mikor már belátták, hogy ez esélytelen megfogadták, hogy jobban fognak edzeni azért, hogy egy nap képesek legyenek Paul-t is a vízbe dobni. A lányokkal nem akartuk elkeseríteni őket azzal, hogy felhívjuk a figyelmüket ama tényre, miszerint Paul jóval többet nyom náluk és magasságilag is nagyobb tőlük. Nem akartuk ezt a reményt elvenni tőlük, így inkább rájuk hagytuk. A bulit ezután a medencében folytattuk egy ideig, majd miután kellően szétáztunk és a medencét körbe szétpacsáltuk, kimásztunk, majd meleg ruhába öltöztünk. Tüzet gyújtottunk a kert végében, székeket pakoltunk köré és párokban összebújva a takarók alatt nosztalgiáztunk. Nekem kellemes érzés öntötte el a szívemet, mert arról, ahogy ott ültünk az, az este jutott eszembe mikor Harry először megcsókolt. Elmosolyodtam az emlékre, és miközben a többiek az Unbreakable dalt énekelték, közelebb bújtam Harry-hez. Megérezte a bújásomat, mert átemelt az ölébe és úgy húzta összébb rajtunk a takarót. 

-         Mire gondoltál? –döntötte a homlokát az enyémnek

-         Arra, mikor először csókoltál meg –túrtam a hajába

-         Nekem is az jutott eszembe. Életem legjobb estélye marad –simogatta a hátamat

-         Nekem is –mondtam és megcsókoltuk egymást

-         Én meg vagyok a hős kupidó, amiért odaküldtem hozzád! –mondta Niall mire mi felnevettünk

-         Igen Niall, az vagy –dobtam felé egy puszit mire ő rettentő édesen elmosolyodott

* Lauren szemszöge *

Életem egyik legjobb születésnapja volt, így együtt a többiekkel. Annyira hálás voltam nekik azért, hogy vannak nekem, és amiért ezt a napot megszervezték. Azonban a tűz mellett ülve, Zayn a fülembe súgta, hogy van neki fent egy meglepetése én pedig utána csak arra tudtam gondolni, hogy mi lehet a meglepetése. Izgatottság futott végig a gerincemen arra gondolva, mit találhatott ki. Hajnali 1 körül szedelőzködni kezdtünk és elkezdtük befele pakolni a holmikat. Épp az egyik tálcát vittem be, mikor Zayn megfogta a kezemet és az emelet fel kezdett húzni. 

-         Zayn, ne! Segítenünk kell a többieknek. –motyogtam

Erre Zayn magához húzott szorosan, kezével a hajamba túrt és úgy csókolt meg, hogy esküszöm még a lábaim is megremegtek. 

-         Meglesznek nélkülünk is. –kacsintott rám és felmentünk a szobánkba