Moments - III. évad 11. rész

Figyeltem, ahogy Gemma kimegy, a kávéházból majd megölelik egymást Harry-vel. Nagyszerű, ismét megcsináltad Betti! Megint elérted a hülyeségeiddel, hogy Harry utánad rohangáljon. Kezeim a testem mellett lógtak majd idegességemben ökölbe szorítottam őket, hogy megállítsam a remegést. Miért szúrok el mindig mindent, és miért okozok gondot másoknak. Gemma is eljött velem ide, pedig biztos lenne jobb dolga is. Most meg Harry jött el a turnéról, pedig nem lett volna szabad. Láttam, hogy Gemma beül a kocsiba, Harry pedig elindul be a kávézóba. Addigra már leültem a székemre és csak néztem őt, ahogy odalép a pulthoz, hogy rendeljen magának. Elfordítottam a fejemet és kinéztem az ablakon, a naplemente által narancssárgára festett utcára. Nagyot nyelve emeltem fel a tekintetemet Harry-re, aki levette a kabátját és leült velem szemben. Vajon mérges? Csalódott? Vagy szimplán elege van a viselkedésemből? Lázasan fürkésztem a tekintetét, hátha ki tudok valamit olvasni belőle nem sok sikerrel. 

-         Szia –húzódott mosolyra a szája

-         Szia –motyogtam elhaló hangon

-         Még mindig azt mondod, hogy minden rendben? –kérdezte lágyan

-         Nem –ráztam meg a fejemet

-      Mond el mi bánt, ismerlek jól. Másképp nem jöttél volna haza ilyen váratlanul. –fogta kezei közé a remegő kezeimet

-         A saját korlátaim, a saját hülyeségem vezetett ide –mondtam

-         Kicsit bővebben? –simogatta ujjával a kézfejemet

-         Igaza van mindenkinek, folyton le akarok ragadni a múltban, folyton azt mondogattam, hogy nekem a főiskolán a helyem, hiszen mindig az volt az álmom. Néha azt vártam, hogy egyszer csak az, amiben most élek véget ér. Már régen más volt az álmom csak ezt nem ismertem be magamnak, vagy nem is tudom. Arra viszont rájöttem, hogy ezzel a viselkedésemmel elronthatok mindent és jó úton járok felé –hajtottam le a fejemet

-         Egyszóval, félsz –mondta mély rekedtes hangon

-         Félek? –emeltem fel a fejemet

-         Te mindig a biztosat keresed, a bizonytalan olyan, amitől félsz. Azért ragadtál le a főiskolánál, mert az egy stabil pont volt az életedben. A banda, a műsor megnyerése, és a kapcsolatunk meg egy olyan dolog számodra, ami új, váratlan és ezért bizonytalan. –mondta és éreztem, hogy rossz irányba halad ez a beszélgetés

-     Nem. Harry félreértesz. Igen, váratlan és új ez az egész helyzet, de én attól félek, hogy ennek az egésznek nem fogok megfelelni. Látod neked is csak folyton problémád van velem, amióta összejöttünk. Én nem…nem tudom kezelni ezt az egészet, túlnőtt rajtam. Már valahogy megszoktam, hogy utálnak engem miattad, de azt, amit azok a lányok tettek, már nem tudtam hova rakni. Ez az, ami megrémisztett. De a kapcsolatunk az egy teljesen más dolog, és korántsem nevezném bizonytalannak. Váratlan volt az igaz, de a legjobb dolog, ami valaha történt velem….az te voltál –néztem a gyönyörűen csillogó zöld szemébe

-         Soha ne tekintsd magad problémának. Egy pár vagyunk, együtt mindent megoldunk –csókolta meg a kezemet

-      Nem akartam gondod okozni, hogy el gyere a turnéról. Nem lenne szabad itt lenned, ebből megint gondod lesz, miattam –simogattam meg az arcát

-         Emiatt ne aggódj, a menedzser tud róla és adott pár nap szabadnapot mindenkinek –mosolyodott el

-         Ne haragudj –sandítottam fel rá

-         Már hogy haragudnék? A világ végére is utánad mennék! –állt fel és térdelt le elém

-         Harry ne, kelj fel –próbáltam meg felfelé rángatni, sikertelenül

Harry átkarolta a derekamat, és a fejét a mellkasomra hajtotta. Megremegtem a jóleső közelségétől, és szorosan öleltem magamhoz. Pár percig voltunk így, majd elhúzódott és kezébe vette a bal kezemet, amin a gyűrű volt, amit tőle kaptam. A mutató ujjamon hordtam, legfőképp azért, mert nem akartam, hogy bárki is félreértse a dolgokat. Harry piszkálni kezdte a gyűrűt, majd egy puszit adott rá. Ujjával végigsimított rajta, majd a gyűrűsujjamra vezette át az ujjait. 

-         Egy nap szeretném ezt a gyűrűt átrakni ide –nézett fel rám

A lélegzetem elakadt és a szívem biztos kihagyott jó pár ütemet. 

-         Harry –mondtam elfúló hangon

-         Majd ha készen állsz rá, hogy igent mondj –hajolt közelebb és lágy csókot adott

Mikor elhúzódott az ajkaim követték az övét, többre vágyva, mire ő halkan felkuncogott. Elképesztő, hogy milyen szinten képes elvarázsolni, és az őrület ellenére, ami most kialakult, nem is sejti, hogy akár most is képes lennék igent mondani. 

-    Gyere, menjünk, Gemma már bizonyára szeretné megtudni a fejleményeket –állt fel és húzott fel magához

-         Rendben –bújtam hozzá

Harry kifizette a számlát, majd szorosan magához húzva mentünk ki a kocsihoz. Gemma a hátsó ülésen ült, de mikor meglátott minket szélesen elvigyorodva pattant ki a kocsiból. 

-         Tudtam, hogy minden rendben lesz –ölelt meg

-         Mint mindig –puszilta meg a fejét Harry

-         Úgy örülök nektek –szorongatott még mindig

-         Köszönöm –súgtam neki hálásan ölelve

-         Nincs mit –puszilt meg

Mint kiderült Gemma még előző este beszélt Harry-vel, aki az első géppel már utazott is ide, ahogy beszélt a menedzserrel. Sejtettem, hogy benne lehet a keze, de rettentő hálás voltam neki ezért. Hazaérve a szüleim és a tesóm otthon voltak, és abból ítélve, hogy nem lepődtek meg azon, hogy Harry is ott van, tudtam, hogy ők is be voltak avatva. Anya megölelgette Harry-t, és bevezényelt minket a nappaliba, mondván nemsokára kész a vacsora. Harry végig szorosan fogta a kezemet és hiába merült komoly beszélgetésbe apával, nem egyszer megcsókolta a kezemet, vagy puszit adott a fejemre. Ilyenkor mindig elmosolyodtam és Gemma látván öccse tetteit, édesen és szeretettel tele mosolyodott el rajtunk. Vacsora közben nagyon jó hangulat volt, a tesóm mindenféle cikis és vicces sztorikat mesélt rólam és azért hálát adtam az égnek, hogy jó párat azért nem tudott elmondani, mert nem tudta angolul hogy mondja el. Persze ilyenkor a segítségemet kérte, én pedig jó testvérhez mérten nem árultam el neki. Így is elég sok minden felhasználható történetet elmondott már, amitől Gemma úgy nevetett, hogy a szemét törölgette. Szerencsére Harry volt annyira lovagias, hogy csak finoman nevetett ki, és mindig elmondta, hogy ne duzzogjak, mert szerinte ezek nagyon édes történetek. Na persze, nézőpont kérdése, - gondoltam magamban -, az hogy kivágtak 2 évesen a hintából szerintem korántsem édes történet, de nem vitatkoztam. Vacsora után ismét leültünk a nappaliba, és mikor Harry megpuszilta az ujjamon lévő gyűrűt, láttam, hogy anya tekintete megakad a kezemen. Finoman intett a fejével, hogy menjek ki vele a konyhába, én pedig követtem őt. 

-         Az utóbbi időben nem sok alkalmunk volt beszélgetni –mondta

-         Tudom, és ne haragudj –mondtam

-       Nem azért mondtam kislányom – simogatta meg az arcomat – csak szeretném tudni, mennyire komoly a kapcsolatotok.

-         Azt hiszem nagyon –néztem a szemébe

-     Sejtettem, hogy ezt fogod mondani. Őszintén eleinte féltettelek ettől a kapcsolattól, Harry annyival fiatalabb nálad. De belátom, hogy alaptalan volt minden aggodalmam. Nagyszerű fiú és jobbat nála nem is kívánhatnék neked –mondta én pedig közel álltam a síráshoz

-    Jaj, anya, nagyon szeretem őt. Még ha ez olyan elcsépelten is hangzik, de ez az igazság. –mosolyogtam

-         Látni rajtad, és rajta is. Soha nem gondoltam volna, hogy így megváltozik az életed ettől az utazástól –mondta

-   Elhiheted, én se gondoltam. Az egész annyira…azt hiszem talán az őrület szó a megfelelő erre –nevettem el magam

-         Valóban. És mindent összevetve, ezért is nem ellenzem ezt a gyűrűt az ujjadon –mondta és Harry-hez hasonlóan kezdett babrálni vele

-         Ez nem olyan gyűrű, csak a szülinapomra kaptam tőle –magyaráztam

-         Biztos? –nézett rám

-         Eddig az volt.

-         És most? –kérdezte

-         A kávézóban azt mondta, hogy szeretné ezt egy nap felhúzni a gyűrűsujjamra –motyogtam

-     Nem tévedtem akkor nagyot. Látni rajta, hogy komoly gondolkodású fiú és komolyan is gondolja veled ezt. Ne félj ettől kincsem, a szerelem néha ijesztő dolog tud lenni, de egyben csodálatos is –simított végig a hajamon

-         Tapasztalat? –mosolyogtam rá

-         Ahogy mondod. 30 évnyi tapasztalat –ölelt magához

-         Köszönöm és szeretlek –mondtam

-         Én is téged. Na, gyere, menjünk vissza a fiúkhoz –álltunk fel 

Visszaérve lehuppantam Harry mellé a kanapéra, és ő mosolyogva kulcsolta össze az ujjainkat. Eleinte azt hittem feszélyezve fogom érezni magamat apa előtt, de ő is csak mosolygott, mikor ránk nézett. 

Később a tesóm elköszönt, mondván őt várja a barátnője, így mi maradtunk anyuékkal. Azonban ők is hamar elmentek aludni, miután mindketten kaptunk jó éjt puszit. 

-         Anyukád nagyon emlékeztet engem anyára –mondta

-         Mindkettő tyúkanyó típus –értettem egyet 

Harry lekapcsolta a tévét, és könnyed mozdulattal emelt az ölébe. Orrát az enyémhez dörgölte, mire kuncogni kezdtem. 

-         Halkan, nehogy a szüleid kijöjjenek –puszilta meg az orromat

-         Majd igyekszem halkan nyögni –kacsintottam rá váratlanul jött bátorsággal

-         Szemtelen és pimasz, mint mindig –simított végig az oldalamon

-         A te hibád –pusziltam meg a nyakát

-        Ugye tudod, hogy anyukádék nappalijában vagyunk? –mondta, de közben kezével felfelé kezdte tolta a felsőmet

-         Szólalt meg az ártatlan –mondtam 

Harry nagyot sóhajtott, majd halkan dúdolni kezdett. Felismertem a Moments dallamát és vele kezdtem halkan dúdolni. 

-         Köszönöm –nyitotta ki a szemét

-         Mit? –néztem rá értetlenül

-         Mindent. De legfőképp a szerelmedet –cirógatta a hátamat

-         Kölcsönös ez a dolog. És most már te is láttad, én hol nőttem fel –néztem körbe

-      Egy gyönyörű helyen, szerető családban. Nem is csoda, hogy ilyen fantasztikus vagy –fúrta arcát a nyakamhoz

-         Nem túlzol egy kicsit? –döntöttem oldalra a fejemet

-         Nem hiszem –mondta és felkapva az ölébe elindult a szobám felé 

Lerakott az ágyra, bezárta az ajtót és a táskájához lépett. Csak most tűnt fel, hogy a bőröndje az ablakom alatt van a fal mellett. Kíváncsian néztem, hogy mit csinál, és a kíváncsiság még tovább nőtt bennem, mikor a hifi lejátszóhoz ment, amibe belerakott egy CD-t. Elmosolyodtam, mikor meghallottam az első dallamát a What Makes You Beautiful dalnak. Harry visszajött hozzám, megcsókolt majd lehúzott maga mellé az ágyra. 

-         Ne nézz bolondnak, de gondoltam hallgassuk meg együtt az albumot. Még nem volt rá alkalmunk és mindegy, inkább lekapcsolom –állt volna fel, de én visszahúztam

-         Hagyd. Szeretném végighallgatni veled, így a karodba bújva –néztem fel rá 

Végre ellazult és szorosan vont a mellkasára, miközben én a haját babráltam. Egy-egy dalnál ő is énekelte halkan a szöveget, angyali hangja pedig melegséggel töltött el. 

-         Hmm –mormogtam jólesően

-         Mi az kicsim? –simogatta a karomat

-         Imádom hallgatni a hangodat –mondtam

-         Én pedig a tiédet imádom hallgatni, szóval valahogy kompromisszumot kell majd találnunk –mondta

-         Majd találunk –motyogtam

Harry csak elmosolyodott, ugyanis már félálomban voltam. A közelsége, az hogy újra velem van nyugalommal töltött el, és lágy hangja csak rátett erre. 

-         Szép álmokat szépségem –mondta és karjait körém fonva aludt el mellettem