Moments - III. évad 2. rész

-          Lányok minden megvan? –kérdezte Anne sokadjára

-          Igen, már mindent ellenőriztünk –mondta Vic

-          A jegyek is megvannak? Nehogy a legfontosabb vesszen el! –hívta fel rá a figyelmünket

-          Megvannak, mindegyik a táskámban van! –mondtam

-          Rendben. Jaj, vigyázzatok magatokra! –ölelt magához mindenkit egyenként

-          Vigyázni fogunk ne aggódj, és Paul is velünk lesz –mondta Lauren

-          Ez nyugtat valamelyest –nevetett miközben Caroline-t ölelte

-          Naa! –lázadtunk fel mindannyian azon nyomban

3 hónap telt el azóta, hogy visszajöttünk Miami-ból, és most először volt azóta, hogy két hét szünetet kaptunk. Amióta kiderült, hogy a turnénk kiterjed Amerikára, azóta teljesen átalakították az egész X-Factor turné menetét. Most először volt arra példa, hogy angol X-Factor turnét átvisznek a tengerentúlra. Így kaptuk ezt a hosszabb szünetet, ami nagyon jól jött. A fiúk is most kaptak egy hosszabb szünetet, mielőtt Ausztráliába mennek turnézni, ezért most iktattuk be a Don’t let me go stúdió felvételét. Mivel a fiúk amúgy is Amerikában, pontosabban Los Angeles-ben vannak, ezért mi utazunk oda hozzájuk. Ott van, egy stúdió ahova mehetünk a felvétel végett, és egyszerűbb megoldásnak tűnt, hiszen a turnénk rögtön az első amerikai állomással fog folytatódni, New York-ban. 

-          Ha minden megvan, ideje lenne indulni. Még a rajongókkal is számolnunk kell! –mondta Paul

-          Megyünk már –vettük fel a táskáinkat

Elbúcsúztunk Anne-től és Gemma-tól, akik eljöttek hozzánk a hotelbe elbúcsúzni, majd mindannyian elindultunk a lift felé. A hotel hátsó kijárata felé tereltek minket, mert elől nem tudtunk volna kimenni a fotósok hadától. Ha még rajongók lettek volna, arra megyünk, de így nem volt kedvünk a sok vakuhoz. Gyorsan a kocsiba tereltek minket, és elindultunk a reptér felé. Az oda úton Harry-től kaptam egy sms-t, miszerint egy apartmant béreltek valahol Hollywood elit negyedében, ahol biztos nem fognak minket zavarni a paparazzik. Lou, Tom és Lux velük van, így kényelmesen el fogunk férni a hatalmas házban. Visszaírtam, hogy nemsokára felszállunk a gépre, szóval valamikor az estefelé megérkezünk. Elraktam a telefonomat és kinéztem a napsütötte Manchester egére. Mindig fura érzése elhagyni Angliát, már teljesen hozzám nőtt, kötődöm hozzá jobban, mint a saját hazámhoz. Na, igen, Magyarország. Mennyi hideget kapok az ottani rajongóinktól, hogy cseszek hazatolni a képemet oda, miközben onnan származom én is. Nagyot sóhajtottam. Nem tudtam miként mondhatnám el nekik, hogy időm nincs arra, hogy hazautazzak. Régen gyakorta jártam haza, a főiskola alatt, havonta otthon voltam egy hétvégén. De amióta elkezdődött az X-Factor egyszerűen rohanás az életem. A turné mellett, a főiskolát próbáltuk levelezőn elvégezni és egyszerűen nem volt időnk semmire. Ha pedig szabadi időnk is van, vagy a fiúkkal töltjük, vagy Anyuék utaznak ki hozzánk, és a lányok szüleivel együtt töltöttük az időt el. Próbáltam nem emészteni magam azon, amiket írtak, de nehéz volt nem foglalkozni vele. Már felkészültem arra, hogy ha kiderül, hogy most ismét a fiúkhoz megyünk, ráadásul két teljes hetet töltünk velük, akkor ismét kapni fogom a hidegzuhanyt ezektől a rajongóktól. Megráztam magam, nem hagyhattam, hogy ez rányomja a bélyegét az utazásunkra. Legfőképp azért, mert Harry biztos észrevenné azonnal, hogy bánt valami és akkor a vele együtt töltött időnk is ennek tükrében telne. 

Szerencsére a reptéren lévő rajongók nagyon aranyosak voltak, így fél óráig voltunk velük, amíg Paul nem figyelmeztetett arra minket, hogy 1 óra múlva indul a gépünk, most már be kéne mennünk. Még el kellett intézni a becsekkolást és a bőröndök leadását. A repülőút hosszú volt, nagyon hosszú és nagyon unalmas. Nem nagyon tudtam magammal mit kezdeni, a többiek persze aludtak mellettem. Fejemre raktam a fülhallgatót, amit még Harry-től kaptam és az ablakon néztem kifele. Igaz sokat nem láttam, csak a fehér felhőket, és a szikrázó napsütést, de még így tetszett a látvány. A dalok többségét, Harry telefonjáról másoltam át a sajátomra, így hallva azokat a dalokat, amiket ő szeret olyan, mintha kicsit velem lenne. Tudom gyerekes butaság, de ha 3 hónapig nem látod a szerelmedet, akkor ez is olyan tud lenni, mint amikor megérzed a parfümjét egy másik emberen. Rögtön arra gondolsz, hogy a szerelmednek van ilyen és rajta sokkal jobb, és eszedbe jut, milyen érzés mikor hozzábújva érzed a ruháján, a bőrén. Lehunytam a szemem és egy idő után meglepetésemre elnyomott az álom. Pár óra múlva arra ébredtem, hogy zsibbad a karom és elgémberedett a nyakam. A légi utaskísérő szerint – akit a mosdóból visszafele kérdeztem meg – már csak 3 óra volt hátra az útból. Először teljesen meglepődtem attól, hogy mennyit aludhattam, másodszor pedig örültem annak, hogy nemsokára ott vagyunk. A maradék időben a lányokat fotóztam le, és raktam fel a twitter profilomra. Persze mikor felkeltek és meglátták, hogy lefotóztam őket, mindannyian párnával kezdtek el püfölni. A nevetésbe torkolló harcnak, a légi utaskísérő vetett véget, aki haragos arccal jött oda hozzánk és szólított fel minket a felnőttes viselkedésre. Balt arccal hallgattuk végig a szidalmát, majd mikor elment a párnába fojtottuk a röhögésünket. Szerencsére az incidenst elfelejtette, mire szálltunk le, mert elköszönéskor kedves mosollyal nézett ránk. 

A fiúk azt írták, hogy nem tudnak kijönni elénk, így nem is számítottunk arra, hogy várni fognak minket. Levettem a pulcsimat, belegyömöszöltem a táskámba és elindultam a lányok után. Felvettem a napszemüvegemet és épp a telefonomba merültem bele, mikor egy ismerős hang ütötte meg a fülemet. 

-          Szia, szépségem! 

Elkerekedtek a szemeim és hitetlenkedve emeltem fel a fejemet. A telefon majdnem kiesett a kezemből, mikor megláttam Harry-t. Fekete szűk nadrág, és egy egyszerű fehér póló volt rajta, engem mégis megőrjített. Ledobtam a táskámat és felé futottam, nem törődve a rajongók valamint fotósok hadával. Harry nevetve tárta ki a karját, majd mikor a nyakába ugrottam, szorosan ölelt magához, arcát a nyakamba fúrva. Behunytam a szemem és magamba szívtam az illatát, közben emlékeztettem magamat többször is a légzésre. 

-          Annyira hiányoztál –motyogtam és sűrűn kezdtem pislogni

-          Te is nekem, őrülten –mondta a hátamat simogatva

-          Harry –motyogtam ismét

-          Nehogy sírni kezdj kicsim, újra együtt vagyunk –puszilt bele a nyakamba

Nagy nehezen elváltunk egymástól, és ekkor láttam csak, hogy Louis, Liam, Zayn és Niall is ott vannak mellettünk. Pontosabban az ő nyakukban is ott voltak a lányok, akik hasonlóan hozzám közel álltak a pityergéshez. Mielőtt azonban tényleg elérzékenyülhettünk volna, a testőrök tovább tereltek minket a tömegben a kocsik felé. Harry szorosan fogta a kezemet, ahogy átvágtunk a tömegen és kiosztottunk pár aláírást. Akár ezret is adtam volna, most hogy Harry mellettem volt, már nem érdekelt semmi. Leírhatatlanul boldog voltam és ez által más színben láttam a világot. Az apartman, ahol az elkövetkező két hétben laktunk valóban Hollywood elit részén volt, ugyanis volt némi „ellenőrzés” mielőtt bementünk. Szájtátva néztem a házakat, majd a kocsi egy utolsó rándulással megállt egy hatalmas fehér ház előtt. Elképedve szálltam ki Harry után, és döbbent bámészkodásomat Harry kuncogása szakította meg. 

-          Látom, tetszik –húzott magához

-          Nagyon….ez gyönyörű! –böktem ki

-          Belülről még szebb! –húzott befele a kapun 

Igazat kellett adnom Harry-nek, ahogy beléptünk a házba egy hatalmas és tágas nappaliban találtuk magunkat, aminek volt egy óriási terasza. Kilépve lélegzetelállító látvány tárult elénk. Ahogy láttam minden szintnek volt egy terasza, és a legalsó szinten egy medence volt. Gyönyörű rálátásunk volt egész Hollywoodra, pontosabban egész LA-re! 

-          Ez egyszerűen hihetetlen! –mondta Vic mellettem állva

-          Valaki csípjen meg! –mondtam és éreztem, hogy a könnyeim ismét utat akarnak maguknak törni

-          Megtenném, ha elhinném ezt az egészet –mondta Lauren

A fiúk csak álltak mögöttünk és azt hiszem tökéletesen értették, mit érzünk. Beletúrtam a hajamba és elképedve ittam magamba a táj látványát. Belegondoltam abba, hogy pár évvel ezelőtt az egyetlen, amit láttam, az a kis játszótér volt a házunk előtt, a szegényes kis rozsdás játékaival. Most pedig. Hollywood-ban vagyunk, egy elképesztően szép házban és Los Angeles látványát nézzük. Hogy a fiúkat és a többi dolgot már ne is említsük. Nagyot sóhajtottam és átkaroltam a hozzám bújó Vic-et. 

-         Ti ezt elhiszitek? –mondta Caroline aki Lauren-hez bújt

-        Nem! Még mindig úgy érzem, hogy ez egy álom, amiből bármikor felébredhetünk –rázta meg a fejét Lauren

-         Azt hiszem, elmondhatjuk, hogy az álmok tényleg valóra válnak. –mondtam

-         Egyetértek –mondták a lányok egyszerre

A fiúk csatlakoztak hozzánk, és hozzájuk bújva néztük a tájat egy ideig még. Egészen addig, amíg meg nem jelent Lou és Lux, aki hangos kacarászás közepette tudatta velünk, ő is bizony jelen van. Harry elengedett és már messziről a kezét nyújtotta Lux felé, aki szintén Harry felé nyújtogatta apró kezeit. Istenem mennyit nőtt azóta, hogy láttam őt! Lassan már május volt és Lux is fél éves volt már. Melegség öntötte el a szívemet, ahogy néztem Harry-t, aki a magasba emelte Lux-ot. Apró talpai és kezecskéi jártak miközben gagyarászott, majd hirtelen kimondta az első szavát

„Hally” 

Mindannyian ledöbbentünk és elkerekedett szemekkel néztünk Lux-ra

-         Ez elképzelhető, hogy ilyen korán megszólaljon? –kérdeztük döbbenten

-      Nem tudom. Ahogy azt sem mi a döbbenetesebb. Az, hogy Lux kimondta az első szavát, vagy az, hogy az első szava Harry volt –mondta Lou

-      Szerintem az előbbi! Rengeteg időt van Harry-vel, nem csoda –mondta Tom és átvette Harry-től a picurkát

Miután felocsúdtunk a döbbenetünkből, mindenki hangos ujjongásba kezdett, hogy Lux kimondta az első szavacskáját. Lou később felhívta az anyukáját, hogy elújságolja neki a nagy hírt, aki közölte vele, hogy Lux már több valamivel, mint fél éves, szóval nem lehetetlen, hogy kimondja az első szavát. Mint kiderült, Lou is hamar szólalt meg. Így hát mindenki megnyugodott, Harry meg dagadt a büszkeségtől, hogy Lux első szava az ő neve volt. 

A ház akkora volt, hogy én könnyedén tévedtem el, amin a többiek rendszerint jót derültek. Harry-vel a szobánk, a középső szinten volt, de ott is legalább vagy 4 szoba volt, így mindig máshova nyitottam be. Legtöbbször mindig a játékszobát találtam meg. Egy idő után nem osztottam meg eme élményeimet a többiekkel, helyette mélyen hallgattam róla. A szobánk nagyon kellemes volt, egy hatalmas baldachinos ágy volt jobb oldalt, szemben pedig végig hatalmas üvegfal volt. Szerencsére ehhez méretezett óriási sötétítő függönyök voltak, amiket behúzva megfelelő sötétségbe borult a szoba és nem is lehetett belátni.

Épp az ablaknál állva néztem a naplementét, - amíg vártam Harry-re, hogy végezzen a zuhanyzással -, amikor csipogni kezdett a telefonom. Megnyitva láttam, hogy egy sms-t kaptam, méghozzá Eric-től. 

„Hey csajszi! Nem tudom ott most pontosan mennyi az idő, de az tuti törpe, hogy indulhatnátok Harry-vel a világ legcukibb párja versenyen! Komolyan olyan jó látni, hogy ilyen boldogok vagytok! Remélem azért a 2 hét alatt összefuthatunk, én is LA-ben vagyok! Érezzétek jól magatokat és legyetek jók ;) pusz, Eric xx” 

Nem nagyon értettem, hogy mire gondol egészen addig, amíg fel nem mentem Twitterre. Nem kisebb meglepetésemre, a világtrendek között ezeket találtam: 

#HarryandBetticutestcoupleever

#LadiesSwitchgirlsaresocute

#1DboysandLSgirlsforeverandalways

Rámentem a Harryvel közös trendünkre és meghatódva olvastam a tweeteket amiket rólunk írtak a rajongók. Egy pár olvasása közben elérzékenyültem, annyira meghatott, hogy örülnek annak, hogy ilyen boldogok vagyunk.

 „Annyira édesek! Látni rajtuk, hogy szívből szeretik egymást! Remélem, örökké együtt lesznek! #HarryandBetticutestcoupleever”

„Láttuk őket a reptéren, amikor megérkeztek a lányok! Olyan édesek voltak, ahogy Betti Harry nyakába ugrott! Legszebb pár! #HarryandBetticutestcoupleever”

„Akik eddig kételkedtek, most láthatják ezeken a képeken, hogy mennyire szerelmesek egymásba! Ez az igaz szerelem! #HarryandBetticutestcoupleever”

Ez csak néhány volt azon tweetek közül, amelyeket elolvastam, majd megnéztem a képeket is. Rengeteg fotó készült arról, amikor megérkeztünk és elmosolyodtam, mikor megtaláltam a lányok fotóit is a fiúkkal. Jó volt látni, hogy azok az emberek, akik számomra a legfontosabbak boldogok. Nagy szerencsénkre, Danielle is velünk tudott jönni, így Liam sem búslakodik és szomorkodik egész nap a hiánya miatt.

-          Mit olvasol? –bújt hozzám Harry hátulról

-          Ezeket –fordítottam felé a laptopomat és érdeklődve olvasni kezdte

-          A mi rajongóink a legjobbak esküszöm! –mondta pár perc után

-     Egyetértek. Annyira örülök, hogy nem ítélnek minket el, vagy nem utálnak. Jó persze páran nem szeretnek minket, de nem velük kell foglalkozni. Lehet nem is utálnak igazán minket, és ha megtalálják az igaz szerelmüket, már mosolyogva fognak visszagondolni arra, milyen bután viselkedtek –mondtam

-   Lehetséges. Remélem, hogy minden rajongónk megtalálja a maga párját és olyan boldog, meg szerelmes lesz, mint én / mi a fiúkkal –csukta le a laptopot és átrakta az asztalra

Harry ledobta a törülközőjét a fotelba, kiszedte mögülünk a párnákat, amiket a földre söpört le, majd bebújt a takaró alá. 

-          Gyere –emelte fel én pedig bebújtam mellé

-          Hmm –szinte doromboltam mikor a mellkasára vont

-          Istenem, mennyire hiányoztál. –motyogta a hajamba

-          Te is nekem, az érintésed, az ölelésed….az ajkad –simítottam végig az ajkán

-          Mindened –ölelt szorosabban magához

 

Megpuszilta az orromat, majd az arcomat és a szám előtt megállt egy percre. Lehelete az arcomat csiklandozta, és éreztem, ahogy megremegnek az ajkai, az ajkaimon. Keze lesiklott a csípőmre, mire halkan felsóhajtottam, ő pedig felemelte a fejemet és lágyan megcsókolt. Eleinte csak ízlelgetett, majd ajkaival szétnyitotta az enyémet és nyelve könnyedén utat talált magának. Mohón kaptam az ajkai után, közben pedig Harry fordított a helyzetünkön, így ő került felülre. 

-          Teljesen megőrjítesz –zihálta mikor elváltunk egymástól

-          Te is engem –túrtam a hajába

-          Ahw –mormogta fejét a mellemre hajtva

-          Aludjunk szerelmem, hosszú volt a repülőút és most csak szeretnék a karjaidban elveszve elaludni –mondtam a hátát simogatva

-          Igazad van. Nekem is hosszú napom volt és nem kimerülten szeretnék veled szeretkezni –emelte fel a fejét

Löktem egyet rajta és ismét a hátán feküdt mellettem. Fejemet a mellkasára hajtottam és szorosan hozzásimultam oldalról. 

-          De holnap nem menekülsz –suttogta a fülemhez hajolva

-          Nem is akarok –mondtam és egy csókot adtam puha ajkaira

Mielőtt elaludtam, még hallottam Harry halk kuncogását majd elnyomott az álom.