Moments - III. évad 3. rész

Sziasztok! Íme az új rész, amiben kicsit felpörögnek az események és most kivételesen nem Harry és Betti körül. Vagyis körülöttük is, de nálunk inkább kicsit szenvedélyesen. Köszönöm még mindig, hogy ilyen sokan látogatjátok a blogot és a részekhez érkező kommenteket! Tényleg nagyon jó olvasni, a visszajelzéseket, hogy tetszik nektek :) Köszönöm! <3
Remélem mindenkinek jól telnek a napjai és a suli nem készít ki Titeket :)
puszi
Betti xx

Az elkövetkező napokat a többiek pihenéssel töltötték, mi Harry-vel pedig munkával. Bevetettük magunkat a stúdióba és elkezdődtek a kemény gyakorlások. Két énektanár foglalkozott velünk, hogy a hangunk összhangban legyen a felvételen. Harry-nek kicsit könnyebben ment, mint nekem. Ő már jobban tudta, hogy használja a hangját, mint én. Így megszenvedtem minden sikeres hangért. A dal dallamát szerencsére megtartottuk abban a formában, ahogy George és én anno megálmodtuk, szóval csak a hangon kellett csiszolni. 

-         Betti figyelj oda, ott a sor végén leviszed a hangod –mondta sokadjára Max, a tanárom

-         Rendben –bólintottam

Miután Max megmutatta másodszorra is, már sikerült tökéletesen követnem. Amíg nem került sor a közös részekre, azaz a refrénre, külön részben voltunk a stúdióban. Volt, hogy Harry hamarabb végzett, így gyakran leült a kanapéra és onnan figyelte a munkálatainkat. Minden jól ment, egészen addig, amíg el nem érkeztünk a kicsit magasabb, és frappáns hangrészhez. Az, az atya úr istennek nem akart menni.  Már az idegbaj szélén jártunk, amikor Harry megérkezett. 

-         Mi a baj? –nézett ránk

-   Nem megy, az egyik magasabb hang akárhogy próbálom –mondtam fejemet a szék támláján pihentetve

-     Akkor miért nem viszed lejjebb neki azt a részt? Alt hangja van Max, nem erőltethetsz rá szoprán hanghordozást –magyarázta Harry

-         De ha nem így énekli a hangja teljesen egybe fog olvadni a tiéddel –mondta Max

-        Nem baj. Nem másoknak írtuk ezt a dalt és nem mások miatt akarjuk elénekelni, hanem magunknak. Hagyd meg olyan formában a részét, ahogy ő énekelte először, ne akard megváltoztatni –állt mögém 

Max a hajába túrva nézett ránk, majd némi habozás után felvette ismét a fejhallgatót. 

-       Rendben kislány, próbáljuk meg újra és most úgy énekeld, ahogy annak idején, a koncerten –terelt be a fülkébe

-         Oké –pattantam fel 

Így elsőre sikerült elénekelnem a részt, és Harry arcán láttam, hogy nem hibáztam, ami megnyugtatott. Max még adott pár tanácsot, hogy hol javítsak, vagy, hogy hol tartsam ki jobban a hangot és így egy kettőre meglettünk. Max elégedetten nézett rám, mikor kijöttem. 

-         Ez tökéletes volt –ölelt meg

-         Na, ugye, hogy így jobb –jött oda hozzánk Harry

-         Igen, elismerem igazad volt! Na, húzzatok innen –nevetett fel

-       Nem szép dolog kidobni a másikat, de tekintve hogy már 7 órája vagyunk itt, örömmel teszünk eleget a kérésednek! Holnap pedig pihenőnap el ne felejtsd! Ha felmersz nekem hívni 8 órakor, bejövök és egy alapos szagosítás után bezárlak abba a fülékbe! –nézett rá Harry

-         Jézus, dehogy foglak felhívni! Majd holnapután hívlak reggel 5-kor –kacsintott ránk nevetve 

Harry még mormogott valamit arról, hogy tényleg szerezni fog egy bűzbombát, vagy valamit, amivel jó alaposan el lehet gázosítani a helységet. Nevetve húztam magam után ki a stúdióból, azonban kilépve a bejáraton, egy csapat paparazziba és hangosan sikítozó rajongóba futottunk. Harry kocsija a ház oldalánál állt, így megragadta a kezemet és szorosan maga mellett húzva indult meg a kocsihoz. Aki elsőre látta a jelentet, arra gondolhatott, hogy Harry milyen bunkó, hogy nem áll meg a rajongóknak – csak One Direction fanok voltak ott,  de ha az a valaki jobban megfigyelte a jelenetet, akkor megértette a helyzetet. Ugyanis az alábbi szövegek hangoztak el: 

„Húzz el Harry mellől, csak kihasználod!” 

„Megváltoztál Harry, amióta ezzel a libával vagy!”

„Miért nem mész vissza oda, ahonnan jöttél? Nem vagy Harry-hez való” 

Azt hiszem ezek voltak nagyjából azok, amikre emlékeztem. Nem akartam odafigyelni a bántó szavakra, ezt még megfogadtuk annak idején a lányokkal, hogy eleresztjük a fülünk mellett. De lássuk be, ha megfogják a karod és megpróbálnak visszahúzni, elég nehéz. Láttam pár rajongót odébb, akik nagyon aranyosan integettek, nekik visszaintegettünk Harry-vel, és eltátogtunk egy „bocsánatot”, mire ők megértően mosolyogtak vissza ránk. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, mikor végre a kocsiban ültünk és hazafele tartottunk. El se tudom képzelni, hogy Danielle miken megy keresztül, hiszen ő már 2 éve Liam barátnője. Azóta mennyi utálkozást kaphatott. De nem értettem a rajongókat, mit gondoltak ezzel mit érnek el? Nem akartam, sőt utáltam a tudatot, hogy Harry haragudjon miattam a rajongóira, de megértettem őt is. Imádtam a rajongóinkat, de ha ők mondtak volna ilyesféléket Harry-re, valószínűleg nálam is elszakadt volna az a bizonyos cérna. Mielőtt hazamentünk volna, beugrottunk egy pizzériába, pontosabban Harry, én megvártam a kocsiban. Amíg vártam felmentem twitterre, és ahogy azt előre sejtettem, ott voltunk ismét a világtrendek között. Annyit láttam csak, hogy #HarryandBetti és rákattintva, olvastam a tweeteket, aminek a fele támogató volt, a másik fele támadó. Örömmel láttam, hogy a támogatók között nem csak a saját rajongóink, de a 1D rajongók is ott voltak. Ez annyira hihetetlenül jól esett. Épp elraktam a telefonomat, mikor Harry megérkezett az étellel. Beülve láttam, hogy még mindig eléggé zaklatott állapotban van, és valahogy meg akartam nyugtatni. Mivel egy kis mellékutcában voltunk, nem kellett attól tartanom, hogy lefotóznak minket. Kikapcsoltam az övemet, és odahajolva hozzá, egy puszit adtam a nyakára, amiről tudom, hogy a legérzékenyebb pontja. 

-         Mit csinálsz? –nézett rám

-         Gondoltam kicsit megnyugtatlak. Látom rajtad, hogy még mindig ideges vagy –néztem rá

-         Megláthatnak minket –nézett körbe

-         Megláthatnak, vagy nem –kacsintottam rá

-         Őrült vagy, jézusom! –nevetett hátrahajtott fejjel

-     Ha kinevetsz, akkor menjünk inkább –mondtam és be akartam kapcsolni az övemet, de elkapta a csuklómat

-    De azt nem mondtam, hogy nem tetszik az ötlet –mondta és a lábam alá nyúlva, az ölébe húzott könnyedén

Kicsit magasabb voltam nála, így az ölében ülve, ami valamelyest kapóra jött abban, hogy teljesen eltakarjam. Harry keze a tarkómra csúszott és úgy húzott le magához egy csókra. Ajkai finoman ízlelgették az enyémet, majd nyelvét átcsúsztatva mélyítette el a csókunkat, mint mindig. Hangosan felsóhajtva túrtam bele a hajába, és húzódtam közelebb hozzá az ölében. Most először kezdeményeztem én, és kicsit zavarban voltam, de élveztem. Harry egyik keze a fenekemre csúszott, én pedig a mellkasán támaszkodtam a kezemmel. 

-      Ha nem egy ilyen nyilvános helyen lennék, már rég a kocsi hátsó ülésén lennénk –húzódott el tőlem zihálva

-         Hmm, milyen kár –bújtam a nyakához dorombolva

-         Ne csináld –nyögte

-         Rendben, akkor menjünk haza, a többiek már biztosan várják a kaját –csókoltam meg, és kiszálltam az öléből

-         Megölsz, esküszöm –mondta és pár percig a homlokát a kormánynak döntötte, majd elindultunk

Amikor megérkeztünk a többiek a hátsó kertben voltak, a tűz körül ülve. Lux elaludt Lou ölében, és ahogy elnéztem nagyon jó volt a hangulat. 

-         Hoztatok kaját? –kérdezte kórusban Niall és Louis

-         Igen, 6 óriási pizzát több ízesítéssel –mondta Harry és lerakta a dobozokat az asztalra

-         Úúúú –csillant fel a szemük és megrohamozták az asztalt

-         Add csak, majd én lefektetem Lux-ot aludni –vettem el Lou-tól a kis manót

-         Biztos? –nézett rám

-         Persze, mindjárt jövök –indultam fel az emeletre

Lux Lou és Tom melletti szobában aludt, ami mellett Paul szobája volt, szóval tökéletes biztonságban volt. Paul már lefeküdt aludni, tegnap éjjel nem aludt valami jól, szóval Lux nem volt egyedül az emeleten. Mikor leraktam az ágyra és betakargattam, kicsit megriadt szóval befeküdtem mellé. Halkan dúdolni kezdtem, miközben puszikat adtam a fejére és a kis hátát simogattam. Lux hozzám bújt, szóval nagy bajban voltam, hogy fogok kimászni mellőle. Észre se vettem, hogy mennyi ideje voltam bent nála, ugyanis egyszer csak Harry jelent meg az ajtóban. 

-         Minden rendben? –kérdezte

-         Persze, csak megriadt és elaltattam –mondtam

-         Kis hercegnőm –jött oda és adott óvatosan egy puszit a fejére

-         Továbbá azt se tudom, hogy másszak ki mellőle –mondtam

-         Gyere, segítek –mondta és óvatosan megemelte Lux kezét én meg gyorsan kisurrantam mellőle

-         Én hősöm –bújtam hozzá

-         Bármikor hölgyem –nevetett – Na, menjünk, még nem ettél semmit. 

Vissza lementünk a többiekhez, és ahogy láttam a pizza jó mértékben fogyott hála Louis és Niall párosnak. 

-         Titeket éheztettek egész nap? –néztem rájuk, egy szeletet majszolva

-         Úgy bizony! –bólogattak hevesen

-     Na persze, mert a délutáni barbecue sütögetés nektek nem volt elég. Haspókok –mondta nevetve Lauren

-         Na, na ne szemtelenkedj! –nézett rá Louis

-         Én? Dehogy! Soha –nevetett még mindig

-         Zayn neveld meg, ha kérhetlek! Nagyon szemtelen! –nézett rá Zayn-re

-         Majd ha valótlant állít, akkor elgondolkodok rajta. De addig igaza van –húzta az ölébe Lauren-t

-         Áruló –pislogott rá a két fiú, mire mi csak nevettünk 

Mikor mindenki jól lakott elindultunk lefeküdni, aludni, ha a többiek nem is fáradtak el, nekünk hosszú napunk volt. Feltűnt még lent, hogy Harry egy jó fél órája eltűnt és nem tudtam, hogy mire készül. Felérve a szobába félhomály fogadott, és a szoba ajtajától egészen a fürdő ajtóig, egy, apró mécsesekkel kirakott út vezetett. Bezártam az ajtót, levettem a pulcsimat és kíváncsian indultam a fürdő felé. Közben azért imádkoztam, hogy egy mécses se boruljon fel és gyújtsa fel a szobát. A fürdőben szintén félhomály volt, ami a sok apró mécsesnek volt köszönhető. Harry a kád szélén ült, és már csak egy melegítőnadrág volt rajta, felül pedig meztelen volt. Elmosolyodtam és nekidőltem az ajtófélfának. Már nem számított a sok utálkozó ember, hogy vannak, akik nem szeretnek. Csak Harry számított, és az a szerelem, amit iránta éreztem.

-         Szóval ezért tűntél el –döntöttem oldalra a fejemet

-         Már régen volt alkalmam kényeztetni téged. –állt fel

-         Ez gyönyörű, köszönöm –álltam a tekintetét

-         Mindez semmi hozzád képest. Elképesztően szép vagy. Csodálatos –állt meg előttem

-         Ne túlozz –jöttem zavarba

Harry előrébb hajolt és ajkai az arcomat súrolták, ahogy a fülemhez hajolt. 

-       Soha nem túlzok, az igazat mondom. Számomra tökéletes vagy….és szeretlek –súgta a szokásosnál is rekedtebb hangon

-    Nem tudom, mit mondhatnék. Arra, amit érzek, a szeretlek nem elég. Rajongok érted, imádom minden egyes porcikádat. A hangodat, a mosolyodat és azt, ahogy minden percben érezteted, velem mennyire szeretsz. Szeretlek! –mondtam és a szívem őrülten dobogott

Harry nem szólt semmit, de a tekintetében láttam, hogy képzeletben már biztos levetkőztetett. Ezt persze hamar megtette a valóságban is, és besegített a kádba. Hatalmas hab volt, rajta rózsaszirmokkal és körbe illatos gyertyákkal. Sokan nem gondolnák Harry-ről, hogy ilyen romantikus pedig az. Emlékszem arra, amikor Anne mesélte, hogy egy fárasztó nap után hazaérve, Harry egy kellemes forró fürdővel várta őt, mondván biztos jól esne neki. Harry ilyen volt, és ilyen is, szereti mindig meglepni a másikat apró romantikus figyelmességekkel.

Miután bele ültem a kádba, Harry mögém bújva huppant bele a kellemes melegségbe. Óvatosan a mellkasára vont, és nagyon jó érzés volt ott feküdni a karjaiban. Kezével néha meleg vizet csurgatott végig a vállamon, amire elmosolyodtam, olyan édes volt! 

-         Max nem túl szigorú veled ugye? –kérdezte pár percnyi némaság után

-    Nem, csak néha….néha olyat akar velem elénekeltetni, ami soha nem fog menni –babráltam az előttem lévő habot

-         Ha legközelebb is ilyet csinálj, szólj nekem, rendben? –kérdezte

-         Nem akarok gondot okozni ezzel –ráztam meg a fejemet

-         Nem okozol gondod, szóval szólni rendben? –fordította oldalra a fejemet

-         Rendben –adtam be a derekam mire megcsókolt 

Egy ideig még kiélveztük a fürdőt, majd mielőtt hűlni kezdett volna a víz, kikászálódtunk belőle. Puha törülközőkbe csavartuk magunkat és kimentünk a szobába, mert persze a pizsamákat kint hagytuk. A törülközőmet szorongatva kezdtem el keresni a ruhámat, mikor Harry kezei a csípőmre fonódtak. A légzésem azonnal felgyorsult, mikor maga felé fordított, és láttam, hogy nincs rajta semmi….már törülköző sem! 

-         Szerintem hagyjuk a pizsamákat –simított végig a hátamon

-         És ha fázni fogok? –kérdeztem

-      LA-ben vagyunk, kizárt. Meg aztán, teszek annak érdekében, hogy a tested izzadtan és a melegtől kifúlva simuljon az enyémhez –mosolyodott el pimaszul 

Korábban biztos zavarba jöttem volna és hadováltam volna valamit arról, hogy ezt nem kéne, vagy, hogy nekem kell pizsama. E helyett, elengedtem a törülközőt, ami ezzel lehullott a lábamhoz. Láttam Harry tekintetében, hogy megleptem, de ez csak egy röpke pillanat volt. Azonnal felváltotta a meglepettséget a vágy és közelebb vont magához. Még én magam se hittem el, amit az előbb csináltam, de előtte már nem volt szégyellni valóm. Bőrünk egymáshoz simult, és minden egyes ponton ahol hozzám ért, bizsergett a bőröm. Lázas csókolózásba kezdtünk, miközben az ágy felé hátráltunk, majd ledöntött az ágyra. Kezem ismerősként túrt bele a göndör hajába, míg az ő keze gyengéden simogatott. Ajkaink kiélvezték a viszontlátás édes örömét, és egy percre sem váltak el egymástól, miközben Harry óvatosan belém vezette magát. Ajkam elvált az övétől, ahogy felsóhajtottam csípője lágy mozgása nyomán. Közben szerelmes, édes szavakat mormogott, amire mindig megremegtem, hogy még akkor is figyelmes. Nem akartunk a többieknek ingyen műsort adni, így többnyire csókkal hallgattattuk el egymást. Harry az örömhullámhoz közeledve olyan erővel markolta a takarót, hogy komolyan féltem tőle, hogy elszakítja. Én a hátát karmoltam és halkan egy apró nyögést hallattam a nyakához bújva. Az ember azt hinné, hogy 3 hónap távollét után, kiéhezve esünk egymásnak, de e helyett lágyan szeretkeztünk és átadtuk magunkat az érzésnek, hogy újra együtt vagyunk.

Egy ideig még beszélgettünk, majd elnyomott minket az álom. Úgy gondoltam, hogy ennél boldogabb nem is lehetnék, hiszen mind együtt vagyunk és mindenki boldog.

Másnap azonban hangos dörömbölésre ébredtünk, és hirtelen azt se tudtam mi történik. Kimásztam Harry mellől, felkaptam magamra a pólóját, és kinyitottam az ajtót. Vic száguldozott be rajta és mikor megláttam a kisírt szemeit hirtelen megállt bennem az ütő. Hangos szipogására és az események történésére, Harry is felkelt majd meglátva Vic-et, kipattant ő is az ágyból. 

-         Vic mi történt? –öleltem magamhoz

-         Louis….Louis –dadogta

-         Mi történt vele? Mit tett? –kérdezte Harry a hátát simogatva

-         Ő és Jade…-hüppögte

Lesápadtam, és minden vér kifutott az arcomból. Na, ne!