Moments - III. évad 1. rész

Sziasztok! Kisebb kihagyás után, és némi feltöltődés után meghoztam a 3. évad első részét. Köszönöm mindenkinek a támogatást, és azt, hogy itt vagytok! :)) Szeretnék két dolgot bejelenteni, vagyis az egyik inkább a Ti véleményetekre alapul majd. 

Az első az, hogy a blog új címet kap. Őszintén megvallva, már régóta kerestem, egy olyan címet ami igazán illik rá. Az új név azt hiszem nagyon passzol a történethez, hiszen végigkísérte azt,  Harry és Betti szerelmének kezdetét valamint kibontakozását. Szóval a blog új címe mostantól, Moments. Nekem nagyon tetszik, de várom véleményeiteket, hogy Nektek tetszik vagy sem :)

A másik az, hogy korábban már említettem, hogy ez a 3. évad lenne az utolsó évad. Azonban volt időm gondolkodni és arra jutottam, hogy ha esetleg van rá igény a részetekről, akkor nem ez lesz az utolsó évad. Lett most jó pár ötletem a folytatáshoz, de szerettem volna mindenképp kikérni a véleményeteket. Legyen 4. évad formájában folytatás, vagy már túlzottan elnyújtottnak tartjátok, hogy ilyen hosszan írjam? Véleményeiteket, várom kommentbe :) 

puszi 

Betti xx

Miami-ból visszatérve az élet visszazökkent a rendes kerékvágásba. A fiúk folytatták a turnéjukat, mi pedig visszatértünk az X-Factor turnéhoz. Amíg lehetett eljártunk a másik koncertjére és addig is együtt voltunk a fiúkkal. A turné folytatásával az első pár napban oda kellett figyelnem arra, hogyan mozdulok, mivel a tetoválásom picit még fájt, de elég gyorsan gyógyult. Kicsit tartottam a többiek reakciójától, de mindenkinek tetszett. Főleg Harry-nek. Ő teljesen oda meg vissza volt tőle, és azt fejtegette, hogy mostantól muszáj, leszek felső nélkül lenni, hogy gyönyörködhessen benne. Persze eme perverziójának nem tettem eleget, és annyira voltam hajlandó, hogy fehér trikót vettem, ami átlátszó volt. Perrie piercingje is szépen gyógyult és már nem kellett neki kenegetnie. Fura érzés volt, hogy hirtelen így felgyorsultak az események. Csak most kezdtük igazán felfogni a lányokkal, hogy megnyertük az X-Factort. Az angliai turnénk hamar véget ért, és utaztunk tovább Svédországba. Nagyon kellemes idő volt, így többnyire kint üldögéltünk, vagy sétáltunk felfedezve a környéket, ha épp nem volt próbánk. Egyik nap is ennek az új szenvedélyünknek hódoltunk, mikor pár rajongó odajött hozzánk. Nagyon kedvesek voltak, megkérdezték, hogy csinálhatnak-e fotót velünk és adnák-e aláírást. Utána pedig leültünk a közeli folyópartra és beszélgetni kezdtünk. Nos, igen nekünk még nem volt testőrünk, - vagyis Paul mindenhova jött velünk, de őt már megszoktuk -, így nyugodtan beszélgethettünk a rajongókkal. 

-          Annyira fura, hogy így felismernek minket és odajönnek hozzánk –mondta Vic

-    Ne is mond, nemrég még én csináltam ugyanezt a kedvenceimmel. Most meg már mi vagyunk másoknak a kedvencei! Őrület! –rázta meg a fejét Lauren

-          Jól mondod, őrület ez az egész! –értettem egyet

-   Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy honnan is indultunk. Ha nem raknak minket, akkor egy kollégiumi szobába, és Betti nem jön ki Írországba, nem lennénk most itt. –mondta Caroline

-          Pontosan. Meg az is nagy segítség volt, hogy Simon segített nekünk –mondta Lauren

-        Az bizony! Mai napig nem tudom neki elégszer meghálálni, hogy adott nekem egy esélyt! –mondtam a hotelszoba földjén feküdve

-          Azért kellett hozzá a te kis némi konyításod –dobott hozzám egy párnát Vic

-          Szerencséd, hogy nem vonyítást mondtál! –dobtam vissza

-     Úrég erről most a kollégiumi időszak jutott eszembe. Mikor Betti után mindig dobtuk a párnákat, mikor kigúnyolt minket, a 1D imádatunk miatt –nevetett Caroline

-          Most meg a bongyor szívtipró szerelme –tette hozzá Lauren

-          Le lehet akadni rólam –tettem a kezem az arcom elé 

A lányok csak nevettek rajtam és szerencsére nem éreztek ahhoz késztetést, hogy tovább szekáljanak. Felálltam és odamentem az ablakhoz, amin keresztül csodálatos kilátásunk nyílt a tájra. Harry jelenleg Írországban volt, és valószínűleg már a koncerten vannak. Fél 9 volt, szóval már biztos. hogy nagyban koncerteznek. Nagyot sóhajtottam, majd úgy döntöttem filmezős estét tartok. Így bevágódtam az ágyamra, ölembe raktam a laptopot és előkerestem az egyik Westlife koncert DVD-t. Imádtam őket és mindig jó kedvre derített, ha megnéztem egy-egy DVD-jüket. Épp a vége felé tartottam, amikor csipogni kezdett a laptopom, és láttam, hogy Harry írt skypon. Kicsit kócosan, és laposakat pislogva nyomtam meg a „fogadás” gombot. Azonban amikor a képernyőn egy zilált, izzadt, és az ingét kigombolt Harry jelent meg, egyből éber lettem. 

-          Szia, szerelmem –mosolygott bele a kamerába

-          Direkt akarsz megölni engem igaz? –sandítottam rád

-          Oh, igen, te is nagyon hiányoztál nekem. Hogy én? Remekül vagyok köszönöm –nevetett

-          Bolond. Milyen volt a koncert? –nevettem én is

-    Nagyon jó! Elképesztő, hogy milyen sokan jönnek el, koncertről-koncertre! Nem tudom, mihez kezdenénk, ha nem lennének ilyen fantasztikus rajongóink –mondta lelkesen

-   Megérdemlitek mindazt, amit most átéltek! Tehetségesek, közvetlenek, édesek és imádni valóak vagytok! Megdolgoztatok érte keményen –mondtam és zöld szemei láttán melegség öntött el

-       Még elpirulok –színlelt zavartságot, amire csak mosolyogni tudtam. - És nektek hogy megy a turné? Láttam videókat, nagyon jók vagytok! –mondta

-         Nagyon jól érezzük magunkat, a közönség pedig fantasztikus! –magyaráztam

-         Ó az a jó öreg X-Factor időszak, de jó is volt –nevetett

-         Képzelem miféle perverziókat csináltatok a hotel szobáitokban –mondtam nagy komolyan

-       Semmilyet! Teljességgel ártatlanok voltunk! Csak folyton hülyéskedtünk a többiekkel, amire általában Cher volt vevő –mondta ártatlan fejjel

-         Képzelem! Cher is ugyanolyan őrült, mint ti öten –nevettem

-         Na, ezt nem cáfolom. Benne volt mindenben! –bólogatott

-       Na a mi társaságunkat se kell félteni, a Union J fiúk és a Little Mix lányok, velünk együtt, szerintem remek utódlás utánatok –mondtam

-    Feltűnt. Amit a múltkor twitcamban leműködtetek, mindannyian sírtunk a röhögéstől. Jaymi és te kicsim azzal a majomtánccal az ágy tetején, valami nagyon jót érezhettetek –dőlt hátra a nevetéstől

-          Minden az ő hibájuk –tettem fel a kezemet védekezően

-          Na persze, fogd rájuk –ült fel ismét

-          Azt csinálom –bólintottam komoly tekintettel

-          Hiányzol szépségem –mondta hirtelen, amire nagyot dobbant a szívem

-          Te is nekem, nagyon! –sóhajtottam

-       Arra gondoltam, hogy amikor legközelebb lesz szünetetek, akkor felvehetnénk a dalt. És látnálak is egy kicsit –mondta

-          Remekül hangzik –bólintottam

-        Akkor majd még beszélünk, Paul már nagyon ideges, hogy nem megyek öltözni. Megyünk tovább a következő városba –mondta és hátrafele pislogott

-          Menj csak kicsim, majd holnap hívlak.

-          Rendben, aludj jól szerelmem, álmodj velem –kacsintott

-          Kérni sem kell, minden éjjel veled álmodom –motyogtam

Harry erre megmerevedett és felém fordult, zöld szemeiben pedig váratlanul vágyat láttam fellobbanni. 

-          Ahogy én is veled, alig várom, hogy újra a karjaimba zárjalak –mondta

-          Én is –haraptam be az ajkamat

-          Ne csináld, vagy egy éjszaka miatt repülőre ülök! –mondta és láttam rajta, hogy komolyan gondolja

-          Menj inkább, rád fér a pihenés holnap ismét koncerted van –tereltem

-          Megyek. Vigyázz magadra, és nagyon szeretlek –köszönt el

-          Te is vigyázz magadra, és én is szeretlek, nagyon! –küldtem neki egy puszit

Még vagy 5 percig búcsúzkodtunk, mire el tudtunk szakadni egymástól. Leraktam a laptopot az asztalra, majd elcsoszogtam fogat mosni. Mire visszaértem egy üzenet várt a telefonomon. Harry-től jött. 

„Paul nagyon lecseszett, amiért késtem, de nem érdekel. Láthattalak és ez minden lecseszést megér! Aludj jól, szerelmem. Csók, Harry xx” 

Elmosolyodtam az üzenetén, és miután válaszoltam neki, reméltem magamban, hogy nem kapott nagyon a fejére azért. Az arca volt előttem, mikor bebújtam az ágyba, és ennek hatására mosollyal az arcomon aludtam el. 

A következő napok nagyon gyorsan telte, el és már azon kaptuk magunkat, hogy hétvége van, azaz szabadnap! Jelenleg épp Finnországban voltunk és szombat reggel a többiekkel reggelinél azt vitattuk, hogy mit csináljunk aznap.  

-    Mi lenne, ha elmennénk megnézni a várost, és közben twitcamot tartanánk különböző helyeken? –vetette fel az ötlete Josh

-          Nem rossz, közben pedig mindig kiírnánk, hogy mikor várható a következő twitcam –mondta Jessy

-          Szuper ötlet! Akkor mire várunk? Menjünk! –pattant fel Vic

Megbeszéltük, hogy fél óra múlva találkozunk a portánál és utána együtt indulunk el. Meglepő módon sikerült az elsők között kész lennem, így nem rám kellett kivételesen várniuk. Mikor mindenki megvolt, kiosontunk a hotelből és futásnak eredtünk, mivel rengeteg fotós volt a hotel előtt, de rajongó egy sem. Ha ők is lettek volna, megállunk, de a fotósoknak nem akartunk báj mosolyogni. Pár sarokkal odébb megálltunk, és a térdünkre támaszkodva, valamint egymásba kapaszkodva fulladoztunk a nevetéstől. 

-          Láttátok a fotósok fejét? Azt se tudták hirtelen, hogy mi történik! –nevetett George

-          Voltak meglepett fejek az tuti! –tette hozzá Perrie

-          Nos, akkor merre? –kérdezte Caroline

-          Nem tudom, menjünk, el valamerre aztán majd meglátjuk –mondtam

Mint kiderült Helsinki gyönyörűszép város és rengeteg látnivalója volt. Útközben felmentem twitterre, és kiírtam az első twitcam időpontját. 

„Bettina Owen @BettiBear_ 

Hey srácok, twitcam Helsinkiből! Aki szeretne nézni minket, az nézze a nemsokára kikerülő twitcam linket! Jó buli lesz! : ) xx”

Alig írtam ki, azonnal rengeteg retweet érkezett és sok válasz. Elmosolyodtam és elrakva a telefont, csatlakoztam a többiekhez. Az első helyszínünk, egy óriási múzeum volt, amely festményeket állított ki. Jessy elővette a tabletjét és bekapcsolta a twitcamot. Mindannyian beálltunk egymás mellé szorosan és integettünk a kamerába, halk visítás közepette. 

-        Hali mindenki! Épp egy múzeumban vagyunk, ahol rengeteg kép van kirakva. Igazából nem nagyon értjük mindegyiket, de az tuti, hogy nagyon klasszak! –mondta George

-          Értesz belőlük egyáltalán bármit is? –fordult felé JJ

-    Van, amelyiket igen. Ezen például meztelen pasik és nők vannak, ebből mit nem lehet érteni? –kérdezte George 

Erre mindannyian nevetni kezdtünk, és a fiúk érdekes eszmecserébe kezdtek, a meztelen képeket illetően. Némelyiknél George és én azzal szórakoztunk, hogy nagy szemekkel néztünk rájuk, majd eltakartuk a szemünket, szégyenlősséget tettetve. Jessy és Perrie ilyenkor beálltak elénk és felháborodott fejet vágva, rázták meg a fejüket. Jaymi a tabletet fogta egy idő után, annyira röhögött, hogy alig bírta egyenesen tartani. Körülbelül 20 percig ment ez, majd kikapcsoltuk és átmentünk egy másik helyszínre. A következőt twitcam időpontját George írta ki.

„George Shelley ‏@GeorgeUJWorld

Hali bébibanánok! A következő twitcam ideje 5 perc múlva lesz, figyeljétek a linket! A nevetés garantált! ;) xx”

A legközelebbi hely ahol megálltunk, az egy óriási tér volt, ahol rengetege ember volt. Ezúttal Vic volt, aki kamerázott, mi pedig alkottunk. Volt egy óriási szobor, amire a fiúk szépen felmásztak, mi pedig eközben ingyen ölelést kezdtünk el osztogatni. Az emberek úgy néztek ránk, mint a félőrültekre. Majd miután néhányan felismertek minket, mindenki akart kérni hirtelen ingyen ölelést. Nem győztük ölelgetni az embereket és puszikat osztogatni. Mikor elfáradtunk, leültünk Vic mellé a lépcsőre és random jammelésbe kezdtünk. Énekeltünk mindenféle dalt, ami az eszünkbe jutott. Volt ott River Phoenix – Stand by me, de elénekeltük nagy nehezen az Oasis – Wonderwall dalát is, ami nehezebb volt, mint ahogy gondoltam. A közönségünk remek volt, aki összegyűlt, én pedig folyamatosan kameráztam, ezt a nagyszerű látványt. Estefelé a fények, ahogy megvilágították a teret, az valami elképesztő volt. Laza 2 és fél órásra nyúlt a mi kis énekelgetésünk, mire szedelőzködni kezdtünk és írtunk Paul-nak, hogy jöjjön értünk. Azt írta, hogy nemsokára odaér, ne menjünk sehova. Így hát, amíg oda nem ért, még elénekeltünk egy utolsó dalt, majd megérkezett a kocsi és mi fáradtan szálltunk be. A kamera még mindig be volt kapcsolva, így beülve a kocsiba, magunk felé fordítottam. 

-          Hát srácok ennyi volt ez a mai nap, ahogy láthatjátok, mindenki ki van dőlve, és álmos, de nagyon jó napunk volt! Remélem ti is élveztétek, mert mi nagyon imádtuk! Hamarosan csinálunk még ilyen egész délutános twitcamot, és ha szemfülesek vagytok, elkaphattok minket akár a ti városotokban is! Figyeljétek a tweeteket és a twitcam linkeket. Jó éjszakát mindenkinek, sziasztok! –mondtam majd kinyomtam a kamerát

Másnap miután kialudtuk magunkat, azt hittük, hogy kapunk némi lecseszést, amiért ilyen kis twitcam akcióba kezdtünk, azonban nem így történt! Az X-Factor szervezőinek nagyon megtetszett a mi kis alkotásunk, és kitalálták, hogy komolyabban megszervezik. Kihirdették, hogy a turné hátralévő minden állomásán, ilyen random twitcamokra lehet számítani a csapatoktól. Szóval elindítottunk egy hullámot, ami kisebb kultusszá nőtte ki magát, ugyanis onnantól kezdve, a rajongók minden városban figyeltek minket, és sikerült is sokszor elkapniuk. Nem minden résztvevőnek volt kötelező jönnie, de mi az „eredeti alapítók” mindig mentünk. Nagyon élveztük, hogy így meglephetjük a rajongókat. Jó volt végre kicsit visszaadni nekik abból a szeretetből, amit tőlük kaptunk, és mosolyt csalni az arcukra.