Moments - III. évad 21. rész

A szívem heves dobogásba, a lábaim meg erős remegésbe kezdtek, ahogy Harry ajkát elhagyták a szavak. Éreztem, ahogy a testemen végigfut a jól ismert kellemes borzongás, és a csípőmön pihenő kezeinek, apró simítása csak tetézte ezt az érzést. Ilyen pillanatokban érzetem szürreálisnak azt, hogy a fiatal kora ellenére, Harry mennyire tapasztalt, és figyelmes szerető. Amennyire kisfiúnak néztem eleinte, annál inkább bizonyítja minden alkalommal, hogy nagyon nem az. Valószínűleg megérezhette a remegésemet, ugyanis lágyan végigsimított a karomon, és szorosan magához ölelt. Pár percig álltunk a félhomályban így összebújva, majd Harry elhúzódott. 

-         Bízol bennem? –kérdezte halk rekedtes hangon

-         Igen, miért kérdezed? –néztem rá

-         Bízol bennem annyira, hogy rám bízd magad? –simított végig egyik ujjával az alsó ajkamon

-         Mire készülsz? –kérdeztem

-         Ha válaszolsz, megtudod szépségem –mosolyodott el

-         Érzem, hogy meg fogom én ezt még bánni. Igen, bízom benned annyira –mondtam

-         Várj egy pillanatot –mondta és a szekrényhez ment 

Kíváncsian néztem utána, hogy mire készül, és mikor egy sálat húzott elő a meglepettségem illetve a zavarodottságom még nagyobb lett.  

-         Na, most már érzem, hogy meg fogom bánni a merészségem –sóhajtottam

-         Nem fogod, ne aggódj. És csak egy szavadba kerül, és abbahagyom –ölelt magához

-         Minek a sál? –néztem rá gyanakodva

-         Perverz a fantáziád. Ha engeded, megmutatom és megtudod –mondta

-         Meg kell tanulnom nemet mondani neked –fordultam meg

-         Nem fog menni, ahogy én se tudok neked –mormogta

-    Ez a baj –mondtam, és ahogy Harry a sálat a szemem elé rakta, automatikusan hunytam le a szemeimet 

Megkötötte a sálat, ami nem volt se túl szoros, se túl laza. Némi fény szűrődött át a sál szövetén keresztül, de nem láttam semmit. Kezeimet ösztönösen nyújtottam ki magam elé, majd éreztem, hogy Harry kezei az enyémekre fonódnak. 

-         Gyere kicsim –mondta és az irány alapján amennyire emlékeztem az ágy felé vezetett

-     Ha elesek és eltöröm valamim, az már tényleg a te lelkeden fog száradni –mondtam kicsit remegő hangon

-         Ne aggódj, nem engedem, hogy eless –biztosított

-         Miért érzem úgy, hogy vak vezet világtalant? –kérdeztem aprókat lépve

-         Még jó, hogy azt mondtad, bízol bennem –mondta

-         Legközelebb a te szemed kötjük be, és meglátjuk, miként viselkedsz –replikáztam

-         Benne vagyok. Most, pedig csüccs –mondta és lehuppantam a puha ágyra

Megkönnyebbültem kicsit, hogy végre az ágyon ültem, de a szívem továbbra is vadul dobogott. Bíztam Harry-ben tényleg, de nem tudtam mire készül. Mikor elkezdte levenni róla ma cipőt, kicsit megugrottam. Nem szólt semmit, csak valahova eldobta a cipőimet – legalábbis a koppanásból erre következtettem -, és végigsimított a lábamon. Ujjai közé vette a láncot, amit még Karácsonyra kaptam tőle, és amit soha nem vettem le. 

-         Örülök, hogy hordod a láncot –mondta

-         A legszebb ajándék, amit valaha kaptam, és ráadásul tőled van. Persze, hogy hordom –mondtam

-    Nem mellesleg, nagyon jól áll rajtad. Csábos, gyönyörű és szexi –mondta és egy puszit adott a bokámra

Ahogy apró puszikat adva haladt felfele a lábamon, miközben behunyt szemmel mormolt valamit, belőlem gyenge sóhajok törtek elő. Ujjával, ahogy fogta a lábamat, a vádlimra rajzolt apró köröket, és érintése felért ezernyi apró elektromos szikrával a bőrömön. Már nem frusztrált annyira a tudat, hogy be van kötve a szemem, amúgy is le van folyamatosan hunyva, szóval nem sokat számított. Ráadásul Harry ugyanolyan gyengéden bánt velem, mint máskor. Úgy éreztem, hogy ismét valami újjal ismertet meg, egy új érzéssel, egy új élménnyel. Mikor kezei már felcsúsztak két oldalt a ruhám alá, ujjaim a takaróba martak, és igyekeztem tartani magam. 

-         Ez nem fair, én, nem látlak. Így hogy érintselek meg? –lázadoztam

-         Most nem is kell –mondta és éreztem, ahogy feltérdel és kezével a ruhám hátuljánál kezd matatni

-      Nem akarok illúzióromboló lenni, de a ruhámnak oldalt van cipzárja –mondtam és igyekeztem nem elröhögni magam

Harry motyogott valamit, de nem értettem, majd lehúzta a cipzáromat oldalt. Többek között azért is fojtottam el a kitörő nevetésemet, mert Harry mindig azt mondja, hogy elrontom a romantikus pillanatokat azzal, hogy elnevetem magam. De hát, ha ilyen kis édesen béna a szentem, képtelenség nem mosolyogni, vagy kuncogni rajta. Most is teljesen megzavarta, hogy rossz helyen kereste a cipzárt, és kicsit éreztem, ahogy megremeg a keze. 

-         Gyere, állj fel, hogy le tudjam venni a ruhádat –mondta és felhúzott

-         Ha azt mondom, hogy megy egyedül is, illúzióromboló leszek igaz? –kérdeztem

-         Igen, az leszel –mondta és közben kibújtatott a ruhámból

Kibújva a ruhámból enyhe hideg levegő csapott meg, és végigdörzsölve a karomon éreztem, hogy libabőrös vagyok. Harry közelebb húzott magához és forró testéhez szorított. 

-         Mindjárt felmelegszel majd a forró zuhany alatt –mondta 

Annyira elvesztem a karjában, hogy fel se tűnt, mikor vette le a melltartómat. Somolyogtam az orrom alatt, nagyon jól tudta Harry, hogy vonja el valaki figyelmét, amíg ő alkot a háta mögött. Jelen esetben szó szerint a hátam mögött garázdálkodott. 

-         Azért ugye te is le akarod venni a ruháidat? –kérdeztem

-       Megsúgom, én már meztelen vagyok –mondta a fülembe súgva, meleg lehelete pedig csiklandozta a nyakamat

-         Élvezed igaz? –kérdeztem és biztosra vettem, hogy vörös vagyok

-       Csak annyira, amennyire te is. Gondolod, engem nem őrjít meg, az érintésed, a közelséged, a csókod, ahogy elpirulsz, mikor olyasmit mondok –mormogta mély halk hangon

-     Eddig nem gondoltam erre, de most már megnyugtat a tény, hogy nem csak én halok meg tőled –mosolyodtam el

-         Nem szépségem, ez kölcsönös –mondta homlokát az enyémnek döntve

Miután a további fehérneműtől és harisnyától megszabadított, felkapott az ölébe és úgy vitt a fürdő felé. Nem szóltam semmit, csak némán haldokoltam a karjaiban, főleg ahogy bőre az én bőrömhöz ért. 

-         Nos, szörnyű eddig? –kérdezte

-         Ez ugye költői kérdés volt csak? –kérdeztem vissza

-         Nos…azt hiszem igen –motyogta

-         Annak is elég buta kérdés, szeretlek, semmi nem lehet veled szörnyű –mondtam megszorítva a kezét

-         Azt hiszem, még mindig nem tudom megérteni, mivel érdemeltelek ki –puszilta meg a kézfejemet

-   Ha majd egyszer visszatekintesz, a kapcsolatunkra rájössz, hogy nem voltam olyan tökéletes –mondtam és éreztem, ahogy megdermed egész testében

Nem tudtam eldönteni, hogy mi váltotta ki belőle ezt a reakciót. 

-         Harry? –kérdeztem

-         Nem fogok visszaemlékezni a kapcsolatunkra –mondta és most én fagytam le

-         Hogy? –hebegtem

-    Nem fogok visszaemlékezni, mert mindig mellettem leszel. Lehet, hogy azt gondolod elkapkodott célozgatások hada az, amit a gyűrűre teszek, pedig nem az. Egyszer tényleg szeretném, ha az a gyűrű eljegyzési gyűrű lenne. –mondta

-         Harry, fiatal vagy. Ez még változhat, az egy dolog, hogy most így érzed –mondtam

-       Lehetséges, hogy fiatal vagyok, de tudom, hogy ki az, akiért akár meg is halnék. Ki az, akiért jobb ember akarok lenni, és akiért bármit megtennék –mondta és magához húzott

Teljesen megnémultam, és egy árva hang nem jött ki a torkomon, ahogy teste teljes egészében hozzám simult. Valószínűleg, mint korábban most is megérezhette a reakciómat, ugyanis féloldalas mosolyra húzódott a szája sarka. Egyik keze, ami eddig a hajamat simogatta, elindult lefele a gerincem mentén, le egészen a fenekemig.

-         Az őrületbe kergetsz ezzel, csak hogy tudd –mondtam elhaló hangon

-    Próbálom kompenzálni a bennem zajló érzéseket azzal kapcsolatban, hogy a meztelen tested az enyémhez simul, és ahogy a melleid a mellkasomhoz nyomódnak –mondta az arcom pedig azonnal lángra kapott akár az olimpiai láng

-         Harry –motyogtam és fejemet a mellkasának döntöttem

-         Mi a baj? Szerelmem nincs ebben semmi szégyelleni való –mormogta a hajamba, ahogy szorosabban vont magához

-         Tudom csak, én nem…nem volt még ilyen kapcsolatom, mint veled –mondtam

-      Ilyen szókimondó, nyílt, szenvedélyes? –viccelődte el a végét, legalábbis a kaján hangjából ezt szűrtem le

-         Első kettő talált –mondtam

-         Komolyan kicsim, nincs abban semmi szégyelleni való, hogy kimondjuk hangosan azokat a dolgokat, amik fejünkben vannak. Szeretném, ha tudnád, hogy mennyire hatással vagy rám, és annál érzékibb dolgot el sem tudnék képzelni, mint az hogy így simulsz hozzám –mondta

-    Nem tudom azt mondani, hogy én nem érzek így, mert igen. Kicsit megrémiszt, hogy így állunk egymással szemben, de másrészt nagyon vonzó és érzéki. Csak adj egy kis időt, hogy megszokjam ezeket a csodálatos pillanatokat –mondtam

-         Látod időnk, az bőven van –mondta 

Elengedett, majd – míg én az ölelő karjait és meleg testét hiányoltam -, megengedte a meleg vizet a zuhanyfülkében. Kicsit tartottam tőle, hogy nehogy elessek, de Harry megoldotta ezt a problémát is. Beemelt a kabinba, és jólesően sóhajtottam, ahogy a meleg víz első cseppjei felmelegítve a testemet folytak végig rajtam. Hallottam, ahogy becsukja az ajtót és csatlakozott hozzám, a meleg víz alatt. 

-         Most már leszed a sálat? –kérdeztem

-         Persze, gyere, leveszem –mondta és kioldozta a csomót

Hunyorogva nyitottam ki a szememet, ugyanis a fény először kicsit bántotta. 

-         Jól vagy? –kérdezte

-         Igen, csak kicsit erős a fény még –hunyorítottam fel rá

-         Várj egy pillanat –mondta és kilépett a zuhanykabinból

Már épp utána akartam kiabálni, hogy jöjjön vissza, mert mindent összevizez, mikor a fürdőszobát sokkal kevesebb és homályosabb fény világította meg. Végre ki tudtam nyitni teljesen a szemeimet és Harry is gyorsan visszaosont mellém.

-         Köszönöm –karoltam át a nyakát

-         Így amúgy is romantikusabb –mondta és egy apró csókot adott a szám sarkára

-         Az egész romantikus volt, Harry-sen romantikus –kuncogtam

-         Ha tehetném, minden pillanatomat veled tölteném –mondta hirtelen

-         Ahogy én is veled, de vannak kötelezettségeink. Ráadásul így még jobb lesz, munka után összebújni, együtt fürdeni vagy elmenni együtt valahova –próbáltam bíztatni

-         Imádom, és hálás vagyok azért, hogy két lábbal a földön tartasz engem –mondta

-       Igyekszem, maradj meg mindig ilyennek Harry, csak ennyit kérek. Ebbe a Harry-be szerettem bele, és nincs szükségem egy másikra –néztem a szemébe

-      Soha nem fogok megváltozni, az olyan lenne, mintha önmagamat tagadnám meg. De te se hagyj el engem, soha –mondta

-         Soha nem foglak -ígértem