Moments - III. évad 25. rész

Sziasztok! Először is ne haragudjatok, hogy most ilyen sokára hoztam a részt, csak ritka húzós hetem volt, és ami volt szabadidőm abban vagy rendszerint bealudtam a fáradtságtól, vagy próbáltam beszerezni mindent az ünnepekre. De ettől függetlenül felnéztem néha a blogra, és még mindig elképesztő, hogy mennyien vagytok itt és olvassátok a történetet <3 Köszönöm mindenkinek! :) 

A részhez annyit, hogy ez lesz az utolsó ilyen lazább rész, ezután felpörögnek az események majd :) 

Jó olvasást a részhez, és mindenkinek kívánok, Nagyon Boldog és Békés Karácsonyi ünnepeket! <3 Pihenjetek sokat és legyen nagyon szép Karácsonyotok :)
puszi 

Betti xx

A másnapi strandolást szerencsére nem kellett túlságosan megszervezni, mert csak páran akartunk lemenni, így nem keltettünk nagy feltűnést, lent. Velünk jöttek a Little Mix lányok, a Union J fiúk, Eric és Patrick is jött. Mint kiderült ő és Eric nagyon jó barátok lettek, szóval a kis surmó elpártolt mellőlem. Megbeszéltük, hogy délelőtt 10-kor találkozunk a lift előtt és úgy megyünk le a partra. Mindenki felszerelkezve jött és úgy néztünk ki, mint akik most jöttek a zsibvásárról. A hotelnek volt hátsó kijárata, ahonnan le tudtunk menni közvetlenül a partra és mikor leértünk a homokos kis ösvényre a szám eltátottam. Meseszép volt a látvány, ami elém tárult. Gyönyörű kéklő víz, szikrázó napsütés, aranybarna homok. A többiekkel összenéztünk és vigyorogva, mint a vadalma elindultunk le helyet keresni. Pár perc séta után találtunk egy kieső részt, ahol napágyak voltak így oda letelepedtünk. A fiúk a fejükbe vették, hogy ők jetski illetve szörf órákat akarnak venni, mondván az nagyon jó móka. Én inkább kihagytam ezt a részt, és a parton ülve figyeltem őket, ahogy bénáznak és nagyokat borulnak. Igen egyedül voltam, mert a lányok is kaphatóak voltak a hülyeségre úgymond. Mikor meguntam, hogy őket nézzem felálltam és körbejártam a strandot. Elképesztő, hogy mennyire fantasztikus hely volt. Mindenhol árusok voltak, ahol emberek tömkelege állt sorba frissítőért, vagy fagylaltért. A strand egy részén pedig pár fiatal röplabdázott nagy nevetgélés közepette. Hát igen, nem véletlenül mondják, hogy Miami maga a paradicsom, lenyűgöző volt. Megálltam egy idő után, élveztem, ahogy a meleg homok csiklandozza a talpamat, és ittam magamba a látványt. A nyugalmamat azonban egy a lábamnak ütődő labda zavarta meg. Lehajoltam, hogy felvegyem a labdát, majd zavartan pislogtam körbe. Mint kiderült a nem messze tőlem röplabdázó fiataloké volt. Egy lány rohant oda hozzám, majd miután megköszönte, engem is invitált, hogy játsszak velük. 

-         Nem játszottam még soha, béna lennék –mondtam

-         Ugyan, akkor majd megtanítunk, gyere, jó buli lesz! –húzott maga után

Minden ellenállásom hiába volt, egyrészt nem hagyta, hogy nemet mondjak, másrészt annyira aranyos volt, hogy végül beadtam a derekamat. Kicsit feszéjezve éreztem magam, annyi idegen között, de szerencsére pár percnyi kezdeti bénázás után, megjelent mellettem hirtelen Patrick és Eric. 

-         Hát ti? –kérdeztem meglepetten

-         Gondoltuk jól jönne pár ismerős arc –karolt át Eric

-         Csodálkozom, hogy még eszedbe jutok –mormogtam rásandítva

-         Te most, féltékeny vagy? –nézett rám

-         Te pedig még mindig hülye –mondtam és éreztem, hogy zavarba jövök

-         Most miért? Ami igaz az igaz, nem szabad titkolni –nevetett

-         Jézusom, sürgősen új legjobb haver után kell néznem –ráztam meg a fejemet

-         Nem szabadulsz tőlem olyan könnyen, még ha úgy is tűnik –mondta 

Nem tudtam válaszolni, mert elkezdődött a játék és az elvonta a figyelmemet. Ahogy az várható volt, én béna voltam, azonban meglepetésemre a két fiúnak nagyon jól ment. Hogy Eric eddig hol rejtegette előlem ezt a titkos tehetségét az jó kérdés. 

A csapatom persze megsínylette a bénázásomat, így egy idő után ki akartam állni. 

-         Ne csináld! Ne állhatsz ki –nyafogott Eric

-         De igen, majd oldalról nézlek titeket –mondtam

-         Gyere, segítek, hogy üss bele jól –mondta Patrick

-         Aranyos vagy, de ez nem fog menni –néztem fel rá

-         Ne fogadj erre előre. –mondta 

Párszor megmutatta nekem, hogy tartsam jól a kezemet, és hogy üssek bele úgy a labdába, hogy másnapra ne legyenek szép kék foltjaim. A pár percnyi gyorstalpaló után már jóval ügyesebb voltam, és nem bénáztam annyira. A többiek egy idő után elköszöntek tőlünk, de szerencsére Lauren-ék pont akkor jöttek el arra, és lettek újabb jelentkezők. Nagyon jól éreztük magunkat, főleg hogy a többiek sem értettek semmit a röplabdázáshoz. Így már felszabadultabban nevettem, ha nem csak nekem szállt el a labda a vízbe.

Mikor eluntuk a dolgot, és mindannyian jó alaposan lebarnultunk hála a napnak – én kicsit le is égtem -, elindultunk vissza a hotelba. Mindenki lefürdött, és átöltözött, majd elindultunk egy kis városnézésre. Ide már kaptunk kíséretet, igazából nem is a rajongóktól féltettek minket, sokkal inkább magától a várostól. Ne kérdezzétek ez mit jelent, George és Josh fél óráig gondolkodott rajta, hogy mire gondolhattak, de végül feladták ők is. Engem, ami igazán meglepett, hogy Jade és Vic még nem ölték meg egymást, pedig végig együtt voltak. És most is a kocsiban egymással szemben ülnek. Ismertem a barátnőmet, nem az a visszafogott típus, és biztos, hogy nem felejtette el az egész dolgot közte és Louis között. Hogy Louis-nak megbocsájtott abban biztos voltam, és abban is, hogy Jade tette nem lesz felejtés tárgya. Kicsit tartottam attól, hogy ők ketten együtt legyenek, de úgy tűnik felesleges volt az aggodalmam. 

A kocsi Miami egyik forgalmasabb utcájában állt meg, mi pedig libasorban kiszálltunk. Első benyomásom az volt, hogy nekem LA jobban tetszik. Mármint Miami is szép, meg tényleg gyönyörű, de hozzám LA, közelebb állt. Talán azért, mert sok időt töltöttem ott nem tudom. 

-         Szóval fiatalok, gondolom, mindenki más felé akar menni, így jobb lenne most megbeszélni –mondta Paul

A lányokkal összenéztünk és láttam rajtuk, hogy ők se tudják, merre menjünk. 

-     Szerintem először induljunk el együtt, aztán ha valaki más fele akar menni, akkor, különválunk –mondta Caroline

-         Rendben, akkor induljunk –bólintott Paul

Verjetek meg, de én untam Miami utcáit. A többiek teljesen fel voltak lelkesedve én pedig egykedvűen sétáltam Patrick mellett. 

-         Jól vagy? –kérdezte

-         Hm? Persze, csak engem ez valahogy nem nyűgöz le –mondtam

-         Azt hiszem első ember vagy, aki ezt mondja –nevetett

-         Lehetséges, de valakinek, elsőnek is kellett lennie –mondtam

-         Talán még túl idegen neked, azért nem tetszik annyira –nézett rám

-         Miért érzem úgy, hogy te hazai terepen sétálgatsz? –kérdeztem

-       Jól érzed. Sokat voltam Miamiban, a régi együttes, amiben voltam, sok videót csinált itt, és a stúdiónk is itt volt –magyarázta

-         Na, várj, várj, tisztázzuk. Te egy olyan banda tagja voltál, ami ismert volt? –pislogtam rá

-         Régebben igen. De ma már, a kutya se tudja, hogy kik voltunk –mondta

-         Hű hát ez, wow –mondtam

-         Ha ez most elismerés volt, akkor, köszi –nevetett megint

-         És milyen zenét játszottatok? –faggattam tovább

-      Többnyire erős pop vonalú dalokat énekeltünk. Így érettebb fejjel már távolabb áll tőlem az a stílus –mondta

-         Ott is dobos voltál? –kérdeztem

-         Nem, gitáros voltam –mondta

-         Tudsz gitározni is? –döbbentem le

-         Igen, a dobolást csak később kezdtem el, csak úgy hobbiból –nézett a többiek után

-     Még a végén kiderül, hogy egy igazi sztár a dobosunk, mi meg nem is becsüljük meg –nevettem el magam

-         Dehogy, teljesen átlagos vagyok –mondta

-         Ahogy mi mindannyian –bólintottam

A kis beszélgetés után nem esett több szó közöttünk, én pedig még mindig nem tértem magamhoz. Kicsit meglepett, amit mondott, de örültem is annak, hogy annak ellenére, hogy ő ismert banda tagja volt, most mégis egy teljesen normális és átlagos srácnak tűnik. Tehát van remény arra, hogy ne szálljon el az ember, ennek az egész őrületnek a közepette. 

Épp az egyik forgalmasabb főúton sétáltunk, mikor megpillantottam egy tetováló szalont és úgy tűnt, hogy Lauren is pont arra gondol, amire én. 

-         Paul! –kiabált a testőrünk után Lauren

-         Igen? –állt meg

-         Én bemennék a tetováló szalonba –mondta

-         Ahogy én is! –emeltem fel a kezemet

-         Rendben, akkor veletek megyek, a többiek meg mennek tovább –mondta

Mint kiderült, Jesy, Perrie, Eric, George, Josh és Patrick is velünk akart jönni, így kisebb csapat indult meg a szalon felé. 

Belépve nagyon erősen hasonlított arra a szalonra, ahol LA-ben voltunk, ugyanis itt is volt biliárdasztal. Nem sok időnk maradt a terepszemlére, mert egy srác odajött hozzánk, hogy megkérdezze, mit szeretnénk. Lauren és én konkrét tetoválástervvel álltunk elő, és kisebb hezitálás után, Jesy, George és Patrick is. Én egy lila orchideát terveztem el a hátamra, - ami Anyu kedvenc virága volt, - benne egy „E&T” felirattal, ami a szüleim kezdőbetűjét jelképezte. Lauren, egy kis kottafejet tetováltatott a csuklójára, Jesy egy óriási rózsamintát az alkarjára, George és Patrick pedig, egy-egy Pink Floyd háromszöget csináltatott a mellkasukra. Josh, Eric és Perrie csak velünk jöttek, szóval ők azonnal letámadták a billiárdasztalt. Mivel annyi tetováló nem volt szabad ahányan akartunk csináltatni, így először Lauren, Jesy és George tetoválást csinálták meg. Patrick és én csatlakoztunk a többiekhez a billiárdasztalnál. Két csapatot alkottunk, Perrie és én, a fiúk ellen. Sajnos pechünkre jók voltak billiárdban, így hamar változtattunk a felálláson, és Perrie átállt Patrick mellé. Így már kiegyensúlyozottabbak voltak az erőviszonyok és kemény meccs alakult ki. Sajnos nem tudtuk mi befejezni, mert idő közben ránk került a sor. Átadtuk a helyünket a többieknek, és Patrick-al hátramentünk. Jesy tetoválását még csinálták, de a két megüresedett helyre le tudtunk ülni. Miközben a hátamat kezelte, és fertőtlenítette a srác, Jesy készülő tetoválását néztem. 

-         Nagyon fáj? –kérdeztem

-        Annyira nem, vagyis most már annyira elzsibbadtam a sok szúrástól, hogy nem érzem különösebben a fájdalmat –mondta

-         Jézusom alkarra soha nem csináltatnék –motyogtam

-         Nem rosszabb, mint az oldaladon –mondta Patrick

-         Felőlem mondhattok, amit akartok, oda nem csináltatok –ráztam meg a fejemet

Mindhármunk tetoválásával körülbelül egyszerre végeztek, és miután megkaptuk a kenőcsöt rá, illetve a fóliát, kimentünk a többiekhez. Pechünkre felfedezték a rajongók, hogy hol vagyunk, így már nem tudtunk olyan felszabadultan lenni. Persze a fiúk nem zavartatták magukat, és egy idő után mi is megfeledkeztünk a nézőközönségről. Körülbelül 1 óráig lehettünk el a szalonban, mire Paul kifele kezdett el terelni minket, mondván késő van és másnap fellépésünk lesz. 

-         Jól van, a kocsi ide érkezik meg, nektek csak addig kell eljutnotok –magyarázta

-         Esküszöm, hasonlítasz a másik Paul-ra –mondtam

-         Ő is egy csapat gyerek felett bébiszitterkedik? –fordult felém

-         A fiúkat ismerve biztosan –mondta Lauren

-         Akkor tényleg lehet bennünk hasonlóság –bólintott Paul 

Kíváncsian vártam, hogy mikor és kinek esik le a „csapat gyerek” megszólítás. Nem kellett sokat várni rá, hogy Lauren tudatához elérjen mit mondott, és azon nyomban fel is lázadt. Paul persze csak mosolygott az orra alatt, és ráhagyta a dolgot, a lázadó Lauren-Jaymi párosra. Azonban ezzel azt érte el, hogy még a hotelbe visszaérvez is hallgathatta a lázadásukat. Aminek végül azzal vetettünk véget, hogy belelöktük őket, a hotel előtt található szökőkútba. Sajnos ők se hagyták magukat és hatalmas vízi csata alakult ki, aminek következtében még Paul is a vízben kötött ki. Fél óra után kellően kifáradtunk, és leültünk a szélére. Pechemre pont a két újdonsült jó barát közé kerültem, Eric és Patrick pedig volt olyan gonosz, hogy belökött a vízbe, amíg a pólómból próbáltam meg kifacsarni a vizet. 

-         Elég legyen fiatalok, vége a gyereknapnak! Szedjétek ki a vízből –szólt rájuk Paul

-         Rendben, gyere –mondták mindketten és felém nyújtották a kezüket

Ördögi mosoly jelent meg az arcomon, mikor megrántottam mindkettő kezét, de csak Patrick esett be mellém. 

-         Túl jól ismerlek már kislány –kacsintott rám Eric

-         Mindig elfelejtem, hogy te már kiismertél –néztem fel rá

-         Én viszont még nem, szóval, köszi, az ingyen fürdést –állt mellém Patrick

-         Igazán nincs mit, bármikor kaphatsz újra –nevettem

Patrick már nyitotta szólásra a száját, mikor egy ismerős hang csendült fel mögöttem. 

-         Betti? 

Kérdőn fordultam meg, és alig mertem hinni a szememnek. Hát ő meg hogy kerül ide?