Moments - III. évad 24. rész

Egy gyors fürdés után rohantam a sminkszobába, ahol Amy azonnal nekiállt megcsinálni a sminkemet. Persze a fülébe jutott, hogy mit alkottak a többiek, és mint utólag megtudtam alaposan leszidta őket, mivel miattuk vagyunk most késésben. Ahogy az is a fülébe jutott, hogy az új dobossal akarjuk összeboronálni. Esküszöm, gyorsabban terjednek itt a hírek, mint a járvány télen az orvosi rendelőben. Szegény lány először megint kétségbeesett, hogy kivel akarjuk összehozni, de mikor távolról megmutattuk neki Patrick-ot, ő is hasonlóan reagált, mint Jesy, elakadt a lélegzete. 

-         Most komolyan, csak én nem látom azt, amit ők? –fordultam a többiek felé

-    Te már hozzá vagy szokva, hogy egy álom pasi a barátod, ne lepődj meg, hogy egy vele egy súlycsoportú fiú már nem nyűgöz le –mondta nagy bólogatva Perrie

-         Tévedsz, ha azt hiszed meg lehet szokni, hogy Harry a barátom. Nap, mint nap rácsodálkozom arra, hogy mivel érdemeltem őt ki –magyaráztam

-         Te is fantasztikus vagy, ne legyél lökött! –szidott le Perrie

-         Meg se szólaltam –emeltem fel a kezeimet védekezően

-         Ladies Switch! Színpadra lányok, ti jöttök! –kiabálta valahonnan hátulról Ben

Gyorsan magunkhoz vettük a mikrofonokat, felrakták a mikroportokat és már mentünk is fel a színpadra. Kicsit érthetetlen volt eleinte számomra, hogy a gyakorláshoz miért kell ugyanolyan felszerelés, mint a koncerthez. Aztán választ kaptam rá, a nyilvános soundcheck keretén belül. Néhány rajongó, akinek olyan volt a jegye, bejöhetett a hangpróbákra és ezért volt szükség mindenre. 

-       Szóval lányok, két dalt próbáltok el, szabadon választott melyik –mondta Ben aki a semmiből jelent meg

-         Akkor legyen a Gloria Gaynor – I will survive dala és a Moments –mondta Lauren

-         Legyen, bár…-kezdtem

-         Mi az? –néztek rám

-         Énekelhetjük mi ezt? –kérdeztem

-         Miért ne énekelhetnétek? –nézett rám Ben is

-         Mert, ez rajta van a One Direction albumán, és éneklik is a koncerteken –magyaráztam

-     Ez igaz, de emiatt ne aggódj egy percig sem. Simon mindent elintézett, hogy minden szabálysértés nélkül énekelhessétek ti is –nyugtatott meg Ben

-         Igen? Nem tudtam erről, akkor jó –motyogtam

-         Most, hogy ezt tisztáztuk kezdjük el! –kiáltotta el magát 

A próba nagyon jól ment, a bent lévő rajongók is nagyon aranyosak voltak, Patrick pedig remekül csinálta a dolgát. Elmosolyodtam, mikor párszor rá nézve láttam, hogy milyen beleéléssel csinálja. Azonban arra senki nem számított, hogy a fiúknak melegük lesz, és a próba alatt leveszik a pólóikat. Párkapcsolat ide vagy oda, de Patrick látványán mindenkinek megakadt a tekintete. Lauren-nek olyannyira, hogy egy ízben nekem jött, mikor helyet cseréltünk a színpadon. 

-         Na de Lauren! Férjes asszonyként! –ugrattuk a lányokkal

-         Hűséget fogadtam, nem vakságot! –mondta

-         Igen? –nevettünk

-         Jézusom, miket beszélek! Ti pedig teljesen összezavarjátok az embert, még nem is vagyunk házasok! –kapott észbe

-         Látom nagyon megzavarta a gondolataidat Patrick –löktem meg

-         Nem vicces, kiröhögni a kisebbet –duzzogott

-         Így jár, aki a szexi dobost bámulja –nevetett fel Danielle a háttérben

-         Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű! –sandított rá Lauren

-         Mi? –értetlenkedett

-     Neked is meg kellett bámulnod, másként honnan tudnád, hogy szexi dobos –kacsintott rá Lauren, Danielle pedig zavarba jött

-         Hát ez nagyon kész –röhögtem

-         Te is megbámultad, és vigyázz Harry féltékeny típus –nézett rám Vic

-     2 hétig lakott Taylor házában, azt hiszem, egy szava nem lehet arra, hogy megnéztem valamit, ami tetszett –vágtam rá

-         Na, ez jogos –értett egyet Caroline

-         Most próbáltok, vagy a szexi dobost tárgyaljátok ki? –kérdezte egy hang

-         Mindjárt próbálunk csak…-kezdte Vic, de a végére elhalt a hangja

Próbáltam balt arccal állni, és nem szembe röhögni szegényt, ugyanis a kérdést maga Patrick tette fel, aki minden bizonnyal hallotta, hogy mit beszélünk. Na, ez aztán a blama! Így kell besülni az új bandatag előtt. Csúcs, legalább most már nem csak én tudom csúnyán beégetni magam. Tudom kárörvendő voltam, de akkor már mindegy volt. Hallotta, tudja, miért tagadnánk. 

-         A szexi dobos túl kíváncsi –mondta Danielle

-         Csupán lejöttem megkérdezni, hogy akartok-e még próbálni, mert amúgy most szünet van –mondta

-        Na, jó mondjuk ki nyíltan, ez egy hangyabokányit cikis helyzet –nevettem el végre magamat hangosan

-      Annyira nem, igazán jól esett a szavatok, de tisztában vagyok vele, hogy mindenkinek barátja van. De, ahogy mondta Lauren, hűséget fogadtatok nem vakságot. A barátaitok megléte szerintem egy férfit nem fog vissza attól, hogy alaposan végigmérjenek titeket –mondta majd egy mosoly megeresztése után elment hátra

-         Jó gondolatok, jó érvelés, jól megfogalmazva –foglalta össze Vic

-         Pontosan. Még szerencse, hogy normális és veszi a lapot –mondta Caroline

-         Menjünk mi is le, mielőtt ismét egy kínos helyzetbe keveredünk –mondta Lauren

-         Menjünk –bólogattunk

Leérve a backstage részbe ott találtunk mindenkit, végre George, Josh és Perrie is tiszták voltak. Mivel még volt időnk a koncertig, hátraengedtek minket, a csarnok hátsó felébe. 

-         Azért ne romboljátok le a csarnokot és magatokat se törjétek össze! –kiabált utánunk Ben

-         Rendben, igyekezni fogunk –kiabálta vissza George

-         Jézusom –motyogta és inkább visszament

Hátul, nem hazudok, ha azt mondom, hogy kisebb játszóház volt. Igen, érett felnőtt embereknek, játszóházat állítottak össze. Volt ott roller, gördeszka, görkorcsolya. Persze Lauren, Vic és Perrie nem érte be ezzel, és George segítségével elkötöttek egy targoncát. Mit mondjak, enyhe pánikhangulat lett úrrá mindenkin amiatt, hogy Lauren vezet, holott még a dodzsem vezetése is problémát okoz neki. Így hát mindenki menekülőre fogta, kivéve a testőröket. Szegények lélekszakadva rohangáltak utánuk, hogy el tudják kapni őket, ugyanis már csak 15 perc volt a Ladies Switch fellépéséig, és a targoncán ebből 2 tag fent figyelt. Caroline és én a hasunkat fogva fetrengtünk a nevetéstől, főleg mikor megszerezték a kulcsokat Paul-ék, és örömteljes felkiáltással jöttek vissza hozzánk. 

-         Esti testmozgás megvolt? –néztünk rájuk

-         Meg, és ez rosszabb volt, mint pár kilométert lefutni a futópadon –mondta Paul

-         Edzésben tartunk titeket, egy szavatok nem lehet –jelent meg a 4 jómadár

-         Olyanok vagytok, akár a kisgyerekek. A sajátjaim után nem futkosok ennyit, mint utánatok –mondta Hans a másik testőr

-         Örök fiatalság titkai vagyunk, a reuma tuti elkerül –veregette meg a hátát George

-         Az lehet, de a fiatalkori őszülés már nem fog elkerülni minket, ha még egyszer ilyet csináltok –mondta Paul

-         Miért? Teljesen biztonságosan vezettem! –húzta ki magát Lauren

-         Jah, azért kellett Jesy-nek beleugrania Josh ölébe, mert olyan biztonságosan vezettél –nevettem

-         Vagy valld be, hogy titokban össze akarod őket hozni –vigyorgott Jaymi

-     Dehogy! Ha akar valamit Josh lépjen, egy pasi helyett se végzem el a piszkos munkát, főleg nem targoncával –mondta Lauren és itt már mindenkiből kitört a nevetés

Persze a két említett rákvörös fejjel állt egymás mellett, és erre mindenki csak még nagyobb nevetésbe kezdett.

-         Mi az haver, csak nem tényleg tetszik Jesy? –kérdezte George

-         Maradj már, muszáj szegényt zavarba hoznod? –mormogta mérgesen Josh

-         Jézus, ez, de édes! Neked tényleg tetszik –mondta Danielle

-         Danielle, egy fiú nem édes –nézett rá fájdalmas képpel Josh

-         Jó, jó tudom. Egy fiú nem cuki, nem édes, csak macsó hős lehet –sorolta

-         Pontosan –vágta rá egyszerre az összes fiú

-    Na, most már irány a színpad, vagy elmarad a koncertetek –tereltek fel a biztonságiak minket a színpad hátsó feléhez 

Ismét megkaptuk a szükséges felszerelést, a mikroportokat és a füleseket, majd egy nagy közös ölelés után, elvettük a mikrofonokat és rohantunk fel a színpadra. Mint általában mindig, most is izgulás lett úrrá rajtunk, de ahogy felértünk és megláttuk az elénk táruló látványt, egy csapásra elmúlt. Egyszerűen leírhatatlan volt az a látvány, ami elénk tárult. A színpad hatalmas volt, amihez tartozott két oldalt eg-egy óriási kifutó rész, ami benyúlt a közönség soraiba. Körben végig magasan lelátó volt, amik tele voltak emberekkel, és mindezek felett ott volt a csillagos ég. Esküszöm, ha nem látom, nem élem át, akkor nem hiszem el, hogy létezhet ilyen varázslatos látvány. Elmosolyodtam, mikor megláttam egy repülő villogó fényét az égen, ugyanis a fiúk jutottak eszembe. Pontosabban Harry, lassan már megérkeznek Ausztráliába, vagy már meg is érkeztek. Legutoljára mikor beszéltem Harry-vel, még, valahol ahogy ő fogalmazott „a nagy semmi és valahol a víz felett” közti állapotban voltak. De mivel nálunk már ott esteledett, gondoltam, hogy már ők is lassan megérkezhetnek. Gyorsan megráztam magam, ugyanis annyira elgondolkodtam, hogy a mögöttem jövő Lauren egyenesen nekem jött, és sikeresen elhasaltunk. Hallottam, ahogy Lauren motyog valamit, majd hangosan elkezd röhögni a fülembe, miközben még mindig rajtam fekszik. Hallom, ahogy a közönség és a többiek is röhögnek, miközben megfordulok ledobva magamról Lauren-t. 

-         Tudod, ez engem emlékeztet a régi időkre –mondja Vic a mikrofonba miközben felhúz

-       Mondasz valamit. Azok a régi szép idők, mikor a metrón és a plázában is eljátszottuk a felmosórongy szerepét –mondtam szakadozva a nevetéstől

-         Van, ami soha nem változik –nevetett Caroline

-         Pedig ez igazán változhatna –teszem hozzá

A közönség persze jót nevet a mi lököttségünkön, és hatalmas tapsban törnek ki, ahogy felkecmergünk a földről. 

-         Nos, azt hiszem a takarítóknak sincs ma már dolga a színpaddal –mondja Lauren

Erre már mind nevetésben törünk ki, és kis idő utána lehiggadva belekezdünk a következő dalba. Iszonyat jól telik a koncert, nagyon jó a hangulat és remek időnk van. Épp az utolsó dalon, vagyunk túl, ami nem más, mint a Moments, mikor valami váratlan dolog történik. Felcsendül egy újabb dallam, aminek a hallatára a szívem óriásit dobban. Na, nem! Ez a Don’t let me go! Mindenki várakozva néz rám, én azonban megrázom a fejemet és bocsánatkérően nézek a közönségre. 

-         Ne haragudjatok, de ez nem fog menni –mondom 

Mindenki értetlenül néz rám, én pedig folytatom. 

-       Szerettük volna ezt a dalt Harry-vel, közös dalnak megtartani, de úgy tűnik, mindenki más figyelmen kívül hagyja ezt. A turné szervezői mindenáron azt akarják, hogy egyedül énekeljem a turnén. De ez nem megy – mondtam, majd körbenéztem -, de ki az, aki tudja a szöveget? Fel a kezekkel magasra!

Nézem, ahogy rengetegen felemelik a kezüket, és egy remek ötletem támad. Lerohanok a színpad széléhez, intek a lányoknak, akik értetlenül, de követnek, majd berohanok a tömegbe. Random emberekhez tartom oda a mikrofont, akik értik mire megy ki a dolog és énekelni kezdenek. Elmosolyodom, mert látom rajtuk, hogy megértenek engem, és hogy jól érzik magukat, amiért bevontuk őket. Mindenkit megölelünk, aki énekelt, vagy aki esetleg elkapott minket a tömegben és nagyon élveztük, hogy örömöt szerezhettünk nekik. Tudtam, hogy ezért tuti kapni fogunk, de nem érdekelt. Ők a maguk módján játszanak, én pedig a magam módján. A dal végén megköszöntük mindenkinek, hogy eljöttek és az elköszönés után lerohantunk a színpadról. Ahogy azt sejteni lehetett, már lent várt minket a turné menedzsere Thomas, és atyai szigorral nézett ránk. 

-       Feltett szándékom volt, hogy leszúrjalak, amiért csak azért is ellent mondasz, de nem teszem –mondta az én szám pedig tátva maradt

-         Gondolom, ennek oka van –néztem rá

-         Igen, még egyszer ilyen helyzet nem alakulhat ki, hogy megy a dal és nem énekeltek. Másrészt meg, mondhatjuk úgy, hogy a feleségem felnyitotta a szememet –mondta és hátranézett ahol egy barna hajú nő állt

-         Örülök, hogy ezt mondja. Ugyanis nem fogom énekelni ezt a dalt. –mondtam

-         Nem is kérem mostantól, megértettem. Most menjetek, vár a pihenés –mondta 

Döbbenten sétáltunk el az öltöző felé, és alig tértünk magunkhoz a döbbenetből. Azonban alig értünk be, mikor Amy rögtön az orrunk elé dugja a laptopját. 

-         Ezt látnotok kell! –mondta izgatottan

-         Mi történt? –kérdezte Lauren

-         A fiúk alkottak –mondta tömören

-         Kicsit bővebben? –kérdeztem

-         Ezt nem lehet elmondani, ezt látni kell! –rakta le elénk a laptopot 

Ha azt mondom, hogy majdnem lefordultam a kanapéról, nem túlzok. A fiúk nem csak megérkeztek Ausztráliába, máris egy jachton pihentek rá a koncertekre. Azonban jézusom azok a fotók! Istenemre mondom, még soha nem láttam Harry-t ilyen vonzónak és dögösnek fürdőnadrágban! Látszott rajta, hogy hatottak a rendszeres edzések, ugyanis a hasán minden kockát meg lehetett számolni, a V vonala pedig, na, az kínzás volt. Erre rátett még az is, hogy vizes volt, és az a nadrág képről képre csúszott lejjebb. Ahogy elnéztem a többi fiú fotóját, láttam, hogy a lányok szintén ugyanazon mennek keresztül, mint én. 

-         Na, jó, ez kínzás! –állt fel Vic

-         Egyetértek, meg tudnám nyalni a képernyőt –mondta Caroline 

Amy jót nevetett Caroline kijelentésén, én pedig mélyen titkoltam, hogy magamban egyetértettem vele.

Miután kifetrengtük magunkat a fiúk képein, elhatároztuk, hogy másnap lemegyünk mi is a partra kicsit kikapcsolódni. Még egyikünk se járt Miami strandján, szóval izgatottan vártuk már.