Moments - III. évad 26. rész

Alig mertem elhinni, hogy a bátyám áll előttem teljes életnagyságban. 

-         Hát te meg hogy kerülsz ide? –kérdeztem döbbenten

-    Gondoltam meglátogatlak téged itt a nagyvilágban –mondta és tekintetét továbbra is Patrick-on tartotta

-         Ez ám a váratlan látogatás. De nagyon jó hogy itt vagy –másztam ki és akaszkodtam a nyakába

-         Jó újra látni húgi –ölelt magához, de a tartása még mindig merev volt

-         Mikor jöttél? És miért nem szóltál? –faggattam

-         Nemrég szállt le a gépem, és ha szólok, akkor oda a meglepetés –puszilt meg

-         Igaz, öhm akkor átöltözöm és elmehetünk, valamerre ha gondolod –mondtam

-         Rendben, de van valaki, aki még velem jött –mondta

-         Igen? Ki? –lepődtem meg

-         Nézz csak oda –mutatott a szökőkút másik oldalára

Hangosan kiáltottam fel örömömben, mikor megpillantottam Gemma-t a tömegben. 

-         Ezt nem hiszem el, te is itt vagy? –mentem oda hozzá

-         A bátyád mondta, hogy eljön hozzád, gondoltam megleplek –öleltük meg egymást szorosan

-         Annyira örülök nektek! –vigyorogtam

-         Na, akkor már megérte megtenni ezt a nagy utat –mondta Tom

-    Mindenképp. Várjatok, bemutatom nektek az új tagját a csapatunknak. –húztam oda magamhoz Patrick-ot

A tesóm tekintete megint megkeményedett és most már kezdtem kapizsgálni, hogy miért volt az elején olyan fura. 

-    Szóval Patrick, ők itt a bátyám Tom, és a barátom nővére, Gemma. Srácok ő itt Patrick, az új dobosunk –mutattam be őket egymásnak

Az üdvözlés gyors volt és eléggé távolságtartó, ami meglepett. A bátyám részéről annyira még nem is, de hogy Gemma is ilyen legyen, az nagyon fura volt. 

-         Nos, én most azt hiszem lépek, ha nem gond Paul –néztem a testőrünkre

-         Rendben, de vigyázzatok magatokra! –mondta szigorúan

-         Meglesz, ne aggódj –kacsintott rá Gemma és elindultunk

Ha azt mondom, hogy nem tudom hova tenni a viselkedésüket, akkor még finoman is fogalmazok. Arra se hagytak időt, hogy elköszönjek a többiektől, főleg nem Patrick-tól. Egyelőre úgy döntöttem, hogy nem faggatózom, így inkább az utazásról kérdezősködtem, meg hogy ők mióta vannak annyira jóban, hogy együtt utazgatnak. Úgy tűnt ennél a pontnál kényes témára tapintottam, mert mindkettő zavartan elfordította a fejét, és rögtön témát váltottak. Aha! Ezek ketten sunyítanak, tehát tuti valamit titkolnak! Na, nem baj, az este folyamán lesz időm kiszedni belőlük. 

Gyorsan lezuhanyoztam, és megszárítottam a hajamat, amíg a kis párocskát a szobámban hagytam. Laza copfban összefogtam a hajamat, felöltöztem és már mentem is ki hozzájuk. Most kivételesen tornacipőt, farmer rövidnadrágot és egy laza felsőt vettem fel. 

-         Mehetünk? –álltam meg előttük

-         Menjünk –bólintott Gemma

Mint kiderült Gemma jól ismerte Miamit, a családjával párszor jártak már itt és így jobban kiigazodott az utcákon, mint én. Végül egy elhagyatott utcában lévő kis kávézóban kötöttünk ki, aminek a terasza pont az óceánra nézett. Leültünk, leadtuk a rendelésünket és a tesóm azonnal a lényegre tért. 

-         Elárulod, hogy mi van közted és Patrick között? –kérdezte

-         Mármint? –kérdeztem döbbenten

-         Betti, tudod jól, hogy mire gondolok –nézett rám

-         Nem, nem tudom. Barátok vagyunk, ennyi –ültem feljebb

-         Biztos? –faggatott tovább

-         Tom, elég –mondta Gemma

-         Elárulnád, hogy miért kérdezgetsz ilyeneket? –kérdeztem most én

-         Mert mindenhol arról írnak, hogy milyen jól elszórakozol az új dobossal –mondta 

Ha volt pillanat, amikor nem kaptam szikrát akkor az, az a pillanat volt. 

-         Na, jó állj, mi van? –néztem rájuk

-         Te nem nézed, miket írnak? –kérdezte szelíden Gemma

-         Nem, miért kéne? –pislogtam döbbenten

-         Nem ártana néha –mondta Tom és elővette a telefonját

Alig bírtam elhinni, amit láttam, mindenhol a mi fotóink voltak, amikor sétáltunk vagy lent röplabdáztunk a parton. Amivel nem lett volna gond, ha nem olyanokat írnak fölé amit. A „A Ladies Switch tagja újabb szépfiút hálózott be” címszalag, csak egy volt a sok közül, és ez még a finomabb változat volt. 

-         Ezt mégis honnan veszik? Különben is, Eric is ott volt velünk –mondtam felnézve

-         De Eric-ről már mindenki tudja, hogy csak a haverod. Patrick-ról viszont nem –magyarázta Tom

-         Remek! Már megint közutálat tárgya leszek, már ha nem vagyok az –temettem kezembe az arcomat

-         Ne is csodálkozz, ha ennyire nyíltan viselkedsz vele –mondta a bátyám

-         Légy szíves ne kezd te is! Csak barátok vagyunk! –emeltem fel a hangomat

-         A barátok nem karolják át egymást, röplabdaoktatás címen –vágott vissza

-         Elárulnád, hogy mire is célzol pontosan ezzel? –kérdeztem fojtott haraggal

-    Csupán arra, hogy ha így viselkedsz ne is csodálkozz, hogy Ha…-kezdte, de a mondat közepén elhallgatott

-         Hogy? –kérdeztem

-         Semmi –mondta és kerülte a tekintetemet

-         Most már fejezd be, amit elkezdtél! –mondtam

-         Rendben, ne is csodálkozz, hogy Harry féltékeny lesz! Tessék, kimondtam! –emelte rám a tekintetét

-         Ugye nem beszélted tele a fejét?! –mondtam és a szívem őrült dobogásba kezdett

-         Nem kellettem én ahhoz, hogy telebeszéljék a fejét –mondta

-         Ne beszélj itt rébuszokban! Mond, el, hogy mit tudsz –álltam fel

-         Betti, nyugalom –nyugtatott Gemma és lehúzott vissza a székbe

-         Gemma, mi van Harry-vel? –néztem rá

-         Semmi, csak ő is érdeklődött nálunk, hogy mit tudunk Patrick-ról –mondta

-         Miért nálatok? Miért nem engem kérdezett meg? –kérdeztem

-         Mert… mert nem akarta, hogy paranoiás idiótának nézd, aki nem bízik meg benned –mondta

-   Így aztán tényleg kevésbé fogom ezt gondolni –mondtam és éreztem, hogy ennél elcseszettebb helyzetbe nem is keveredhettem volna

-    Ne ítéld el őt túl szigorúan. Te is ugyanígy reagáltál volna a helyében, vagy tévedek? –kérdezte Gemma 

Gemma sokkal nyugodtabb hangnemben beszélt, és éreztem rajta, hogy ő nem vádol engem. Elgondolkodtam azon, hogy ha Harry-t látnám, egy lánnyal ennyire közeli viszonyban miként reagálnék. Valószínűleg hasonlóan. Elsőre bele se gondoltam ebbe, de aztán beláttam, hogy Gemma-nak igaza van. 

-         Igazad van, valószínűleg hasonlóan reagáltam volna én is –ismertem be

-         Na, ugye, nincs ezzel semmi gond. Harry pedig van olyan okos, hogy ne hallgasson a rosszakarókra. A bátyádra pedig ne is figyelj oda, érzéketlen tuskó –sandított a bátyámra

-         Attól még az igazság az igazság –mondta Tom

-     De nem kell bunkón közölni a tényeket. Ráadásul pont úgy beszéltél, mint aki nem hisz a húgának –mondta Gemma

-         Hát, ahogy rájuk találtunk –kezdte, de Gemma letorkollta

-      Miért hogyan találtunk rájuk? Eric-el és Patrick-al, bolondoztak egy szökőkútban, ahol ott voltak még vagy tízen rajtuk kívül. Ne legyél nevetséges! –mondta és láthatóan ezzel meglepte a bátyámat

Tom ezután egy szót sem szólt, láthatóan vagy nem akart visszavágni, vagy inkább ráhagyta Gemma-ra a dolgokat. 

-         Egyébként, mi van köztetek? –kérdeztem és most őket leptem meg

-         Mire gondolsz? –kérdezte Tom

-         Mióta vagytok ennyire jó viszonyban, hogy együtt utazgattok? –sandítottam rájuk

-         Öhm…-jött zavarba a bátyám

-         Na, jó, mit nem mondtok még el? –faggattam tovább őket

-         Tudod, ami azt illeti amióta nálatok voltunk sokat beszélgettünk, és jóba lettünk –mondta Gemma

-         Csak nem alakul valami közöttetek? –kerekedtek el a szemeim

-         Nem tudom, majd elválik –sandított a tesómra Gemma

-         Akkor tesó ne szúrd el, még egy ilyen lányt nem találsz, mint ő –mondtam

-         Igyekszem, nem elszúrni elhiheted –mondta és Gemma keze után nyúlva, megpuszilta a kézfejét

-         El se hiszem, hogy az előbbi tuskó is ugyanez a romantikus srác volt –ráztam meg a fejemet

-         Hihetetlen igaz? –kuncogott Gemma

-         Persze, csak a kishúgával ilyen –mondtam és felálltam

-         Hova mész? –nézett rám a bátyám

-     Megyek, járok egyet. Tudod, nem mindennap kap az ember olyan hírt, hogy a barátja kételkedni kezdett benne –mondtam

-         Betti –kezdte Gemma

-         Ne aggódj, egy kis friss levegő jót fog tenni –nyugtattam

-         De ha van, valami hívj –mondta

Megpusziltam őket, majd elindultam kifele a kávézóból. Szerencsére nem sokan voltak az utcákon, és akik voltak azok is összebújó párok voltak. Levettem a cipőmet és máris a forró puha homok csiklandozta a talpamat. Vajon tényleg akaratomon kívül is közelebb kerültem Patrick-hoz, mint akartam? Nem gondoltam, hogy szorosabb lehet vele a kapcsolatom, mint Eric-el, hisz vele is mindig össze vagyunk nőve. Bár, – emlékeztettem magamat -, rá is először Harry féltékeny lett! De akkor megígérte, hogy többször nem csinálja, és bízni fog bennem. Viszont igaza volt Gemma-nak, hogy én is biztos rosszul vettem volna, ha őt látom egy lánnyal közeli viszonyban. Tehát nem vethettem semmit a szemére, amiért kérdezősködött a többieknél. Próbáltam felidézni a beszélgetéseinket, de nem emlékeztem rá, hogy egyszer is neheztelést, vagy bármi mást éreztem volna a hangján, vagy láttam volna az arcán. Aztán ki tudja, lehet, hogy csak én nem láttam meg az árulkodó jeleket.

Leültem a homokba és néztem a hullámzó vizet, ahogy lágyan a partot mosta. Nem tudtam, hogy mit tegyek, hiszen kedveltem Patrick-ot, mint barátot, de Harry-t se akartam megbántani. Nagyot sóhajtottam és fejemet a térdemre hajtottam, most aztán tényleg tanácstalannak éreztem magamat. Ismertem jól Harry-t, azok után, ami az első veszekedésünk után történt, még ha bizonytalanság is fogja el, biztosan nem fogja szóvá tenni. Viszont, egy jó barátot sem akartam elveszíteni. Nem volt más megoldás, mint hogy kevesebb időt töltsek Patrick társaságában. Vagy legalábbis úgy kell intéznem, hogy a lányok is ott legyenek, vagy legalább ne legyünk kettesben. Nehéz ügy, de Harry sokkal fontosabb nekem, és nem akarom megbántani. 

Gondolatmenetemből egy hang zökkentett ki. 

 

-         Leülhetek? 

Felpillantottam és arra gondoltam, hogy ez az estém lehet vajon még ennél is bizarrabb?