Moments - IV. évad 2. rész

Másnap korán keltem, hogy még az előadások előtt meg tudjam keresni a tanáraimat. Kicsit ideges voltam a délutáni találkozó miatt, de annyi minden dolgot kellett elintéznem, hogy végül elterelődtek a gondolataim. A tanszékvezetőmet hamar megtaláltam, és a többi tanárom is felettébb örült annak, hogy úgy döntöttem folytatom az iskolát. Tehetségesnek tartottak és kifejtették, hogy kár lett volna, ha elpazarolom ezt a tehetséget. Az éneklés se tart örökké és több lábon kell állnom. Így hát megbeszéltem velük, hogy ők e-mailben fogják nekem küldeni a tananyagot, én pedig a vizsgaidőszak idején mindig megjelenek vizsgázni. Egy hátránya volt ennek, hogy az időszakos zh-kat nem tudtam megírni, ezért én egy nagy vizsgát írtam, ami azt eredményezte, hogy nem volt annyi lehetőségem, mint a többieknek. Ráadásul egy második nyelvet is kellett választanom az angol mellett, és így lett, hogy felvettem a németet is a tárgyaim közé. Épp a tanulmányi osztály előtt vártam, mikor megszólalt a telefonom. A bátyám volt az. Fáradtan sóhajtottam, és elraktam vissza a táskámba a telefonomat. Azóta nem beszéltem a tesómmal, hogy szakítottunk Harry-vel. Ugyanis utána elég csúnyán összevesztünk. Na, nem azért, mert szakítottunk, bár azt is bánta. De mint kiderült látta, ahogy kijövök reggel Harry szobájából, és konkrétan egy idiótának mondott, amiért én még ezek után képes voltam vele tölteni az éjszakát. A szüleim próbáltak kibékíteni minket, de én hajthatatlan voltam. Tudta jól, hogy mennyire kiborultam akkor, és ahelyett, hogy megértett volna, elmondott mindenféle idiótának. Nem is értem, hogy mit eszik rajta Gemma! Jaj, igen, ugyanis időközben ők összejöttek. Hogy miként, ne kérdezzétek, nem tudom. Egyszer csak annyit láttam twitteren, hogy Gemma kiposztolt egy képet magáról és a tesómról, és mellé odaírta, hogy „az én imádott szerelmemmel”. Onnantól kezdve nem is volt kérdéses, hogy összejöttek. De még Gemma se tudott meggyőzni arról, hogy álljak szóba a tesómmal. Gondolatmentemből, a telefonom újbóli csörgése zökkentett ki. Ránéztem a kijelzőre, és most Gemma nevét mutatta. Komolyan ennyire hülyének néz? Valószínűleg most is együtt vannak, és azt gondolta, ha az ő telefonjáról hív, felveszem. Hah! Egyszer ezt eljátszották, többször nem dőlök be. Pár perc után feladta végül, és elnémult a telefonom. Azonban a legnagyobb meglepetésemre, megint megszólalt, és ezúttal Anne neve jelnet meg a kijelzőn. Ezt nem hiszem el! Mi van, az egész Styles család telefonját elkérte, hogy felhívhasson? Fáradtan sóhajtva fogadtam a hívást. 

-         Komolyan képes voltál az egész Styles család telefonját kölcsönkérni? –kérdeztem

-         Nem az egészét, mert Rob telefonját még nem kértem el –mondta

-         Mit akarsz? –kérdeztem nem túl barátságosan

-         A húgomat, aki 4 hónapja nem áll szóba velem! –mondta

-        Most már a húgod vagyok? Eddig úgy tudtam, hogy várj csak…mit is mondtál? Oh, igen, hogy egy idióta vagyok! –mondtam

-        Ne csináld Betti, komolyan megbántam, hogy olyan idióta voltam! Nem akartalak megbántani, és ha kell ezerszer is bocsánatot kérek! –mondta

-         Ha azt mondom, hogy nem haragszom, békén hagysz? –kérdeztem

-         Ha majd hajlandó leszel velem találkozni, és ezt egy ölelés keretén belül mondod, igen! –vágta rá

-         Ez esetben, még haragszom rád –mondtam

-         Kérlek Betti, hiányzik a kishúgom –mondta

-        Nekem is hiányzott a bátyám vigasztalása, mikor szakítottunk Harry-vel –mondtam és odébb álltam a folyosó

-    Tudom, azóta már ezerszer megbántam, hogy idióta mód viselkedtem! –mondta és hallottam a hangján, hogy komolyan gondolja

-         Átgondolom oké? Adj egy kis időt még. –mondtam

-         Rendben, majd hívj, hogy döntöttél –mondta

-      Egyébként meg…az elmúlt hónapokban is a kishúgod voltam. Csak haragudott az idióta bátyjára! –mondtam

-        Tudom, és remélem azért eljössz erre is, mielőtt visszamennél Los Anglesbe. Szeretnék személyesen is bocsánatot kérni –mondta

-         Ezt….ne kérd –mondtam elhaló hangon

-         Mié…oh. Ne haragudj –mondta

-         Semmi gond. De mi lenne, ha te jönnél el hozzám? Még soha nem voltál itt –mondtam

-         Rendben, meddig maradsz? –kérdezte

-         Vasárnap este utazom vissza –mondtam

-         Akkor szombaton ott leszek –mondta némi csönd után

-         Várni foglak. Szia és üdvözlöm a többieket –mondtam

-         Átadom, és vigyázz magadra húgi. Szia –köszönt el 

Hogy fogom és valaha is őket meglátogatni? Képtelen vagyok elmenni Holmes Chapel-be. Ezt Gemma-nak is mondtam, mikor azt tervezgette, hogy majd együtt leszünk sokat. Fogalmam sem volt arról, hogy fogjuk ezeket a dolgokat megoldani. Hiszen, ha a tesómnak, vagy Gemma-nak lesz születésnap, névnap akármi azon Harry is ott lesz. Magamban sokadszorra is elátkoztam őket, amiért nekik pont egymással kellett összejönniük. De hát ilyen az élet, és legalább ők nagyon jól megvannak. Sőt mondhatni, Gemma jó hatással volt a bátyámra. Reméltem, hogy kicsit megembereli őt. 

Miután összeszedtem magamat a tesómmal folytatott beszélgetés után, visszamentem a tanulmányi osztályra, és elintéztem még pár dolgot, ami a levelezőn való folytatáshoz kellett. Már volt vagy délután 2 óra, mikor megszólalt a telefonom. Elmosolyodtam, mikor megláttam, hogy Niall hív. 

-         Szia, ír manócska! –vettem fel

-         Látom a becézési hajlamod, semmit nem változott –nevetett

-         Egy szemernyit sem –mondtam

-         Liam hiányolja, hogy valaki kismackónak nevezze –mondta

-         Hát senki nem volt, aki megtette volna? –nevettem még mindig

-      Ó dehogynem! Kiharcolta magának, szóval most a lányok felváltva hívják kismackónak, az ő feje meg virul akár egy tejbetök –mondta

-         Akkor jó. Merre vagy egyébként? –kérdeztem

-         A sulid előtt. –mondta

-         Hol? –döbbentem le

-     Gondoltam megnézem a sulidat, még nem jártam ezen a szent helyen, amihez annyira kötődsz –mondta

-         Várj akkor, lemegyek érted –mondtam

-         Rendben –mondta

Gyorsan felkaptam a táskámat és kimentem a suli elé. Niall egy fekete Range Rover oldalának dőlve állt. Egy fekete full cap sapka volt a fején, amire ráhúzta a kapucniját, így nehezen volt felismerhető. 

-         Szia –ölelt magához szorosan

-         Nahát, ír manócska, de lelkesek vagyunk –viszonoztam az ölelését

-         4 hónapja nem láttalak, ne is csodálkozz –mondta komolyabb hangnemben

-         Tudom….de most itt vagyunk és ez a lényeg. Gyere, körbevezetlek –karoltam belé

Niall nagyon jó hallgatóság volt, tényleg minden ódámat végighallgatta, amit a sulival kapcsolatosan magyaráztam. A tantermeket, a könyvtárat mindent megmutattam neki. Jó páran felismerték, de szerencsére senki nem változott át idióta rajongóvá. Pár fotóval és aláírással le volt tudva a dolog. Már épp kifele sétáltunk, mikor Niall elnevette magát. 

-         Mi a nevetés tárgya? –kérdeztem

-         Csak eszembe jutott a kis Manchaster-i kirándulásunk –mondta

-         Nem lett volna olyan emlékezetes, ha te nem kürtölöd szét, hogy merre vagyunk –löktem meg

-         Ne aggódj, erről a rossz szokásomról a mai napig nem szoktam le –nevetett

-         Mond, hogy a mostanit nem kürtölted szét –néztem rá kétségbeesve

-         Dehogy! Most szeretnék nyugodtan beszélgetni veled és nem rajongók elől futkosni –mondta 

Közben kiértünk a kocsijához, és kinyitotta nekem az ajtót. Mint várható volt, Niall jól ismerte Dublin-t és elvitt egy nagyon kis meghitt étterembe, ami el is volt dugva valamelyest. Hamar megtudtam, hogy ő szinte törzsvendég ott, így rábíztam a rendelést. Amíg az ételre vártunk, kihoztak nekünk italokat, és azt szürcsölve kezdtünk beszélgetésbe. Niall teljesen kifaggatott engem, a lemezmunkálatokról. Kifejtette, hogy szerinte is nagyon jó ötlet az, amit kitaláltunk. Elmondta, hogy szívük szerint, ők se ilyen albumot csináltak volna, de ennek ellenére imádják. Miután én már kifogytam a szóból, őt kezdtem faggatni a turnéról, hogy milyen érzés körbejárni a világot. Elmondta, hogy nemsokára ők is Amerikába fognak utazni, az MTV Video Music Awards díjátadóra, ami Los Angles-ben lesz. Erre picit ideges lettem, szóval Los Angeles-be jönnek a fiúk. Miért pont ott kell megrendezni! De nem volt sok időm ezen agyalni, ugyanis teljesen bezsongott Niall, mikor elkezdte magyarázni, hogy nemsokára kijön az új albumukról az első videó és nagyon izgatott. Már leforgatták a videó klipet, és állítása szerint, a One thing óta nem élvezték ennyire a forgatást. Bizalmasan megsúgta, hogy Louis ismét tönkretette a kocsit, szóval fontolgatják komolyan, hogy többször nem ültetik be volán mögé. Ezen jót nevettem és elképzeltem a fiúk reakcióját, mikor kiderült, hogy Louis tönkretette a kocsit. Amin csodálkoztam is, hiszen a Gotta be You után megfogadták, hogy Louis nem kap többször kocsit a feneke alá. 

Legnagyobb örömömre Niall szája még evés közben sem állt be, és olyan jó volt hallgatni őt. Bár csodáltam azért őt, hogy volt képes gyorsabban enni még így is, mint én. Mikor befejeztük az evést, rendeltünk még desszertet, pedig már addig is degeszre ettük magunkat. Azonban engem egy dolog nagyon foglalkoztatott. 

-         Niall, és Harry hogy van? –kérdeztem

Úgy tűnt kényes területre tapintottam rá, mert kényelmetlenül mocorogni kezdett. Értetlenül néztem rá, és nagy levegő után megszólalt. 

-         Harry randizgat valakivel –mondta

Szemöldököm egyből magasra szökött fel és hirtelen levegőt is elfelejtettem venni. Oké, értem én, szakítottunk, de hogy 4 hónapra rá, már mással találkozgasson! 

-         És kivel? –kérdeztem

-         Biztos, hogy tudni akarod? –nézett rám

-         Igen, miért ki az? –kérdeztem egyre idegesebben

-         Hát jó….Taylor –mondta

-         Taylor? Mármint Swift? –szaladt fel a hangom jó pár oktávval

-         Igen, vele –mondta bűnbánó tekintettel, mintha az ő hibája lenne

-         De ez….ez hogyan? Mi van? Semmit nem értek már –mondtam

-         Ezt mi se értjük, egyszer elmentek Lux-al és Lou-val sétálni, és Taylor is csatlakozott hozzájuk azóta, pedig rendszeresen találkozgatnak –mondta

-         Értem –motyogtam magam elé meredve

-         Betti? –kérdezte

-         Semmi baj, jól vagyok –mondtam egy erőltetett mosoly keretében

Ezután az este már nem volt olyan jó hangulatú, mint az elején. Niall szerencsére nagyon aranyos volt, így nem erőltette a témát, és hamar vissza is vitt a kollégiumba. Ahogy visszaértem a szobámba, elővettem a laptopomat, és rákerestem Harry nevére. Hiba volt. De még mekkora! Minden tele volt az ő képükkel, ahogy a parkban sétáltak. Nagyot nyelve görgettem lefele, és láttam, hogy jó párszor találkoztak már. Ráadásul Harry-nek jó pár tetoválása lett, amire csak nagyokat néztem. Nem számoltam meg, de lett vagy biztos 3-4 új tetoválása. Bár fájt ezt látni, valahogy egy kis hang azt súgta nekem, hogy ő már nem az én Harry-m. El kell engednem most már igazán. Lehajtottam a laptop tetejét és elmentem lefürdeni és igyekeztem kiverni a fejemből a fényképeket. 

Másnapra szerencsére jobban lettem, és nem egyfolytában Harry és Taylor körül jártak a gondolataim. Scarlett szerencsére nagyon jó társaság volt, és elterelte a figyelmemet. Délután folyamán pedig, alaposan felöltözve, elindultam sétálni a partra. Ahogy megszokott volt, a szél erősen süvített, és jóval hidegebb volt, mint bent a városban. Nem tudom mennyi ideig sétálgathattam, míg nem megálltam és csak néztem a vizet. A hullámok hangja, ahogy a sziklákat ostromolták, messze hallatszódtak, oda is ahol én álltam. Lehajtottam a fejemet, és előhúztam a gyűrűt a zsebemből. Nem tudtam miért, de folyton magamnál hordtam. Képtelen voltam bárhova is lerakni, vagy elrakni a szekrénybe. Azonban ahogy ott álltam a parton, megfordult a fejemben, hogy bedobom a vízbe. De erre is képtelen voltam, így visszasüllyesztettem a zsebembe. Ismét felrémlettek az esti képek és Niall szavai. Talán ez segíteni fog abban, hogy tovább lépjek, és ne folyton rá gondoljak. 

„Hát nem érted? Ő már más mellett van, te miért marcangolod még önmagad?!” –mondta egy kis hang a fejemben

Utáltam a gondolatot, de ez volt az igazság. Ami még elviselhető lenne, ha egy ismeretlen lány lenne, vagy akárki más. De hogy pont Taylor-al kezdett, azt egyszerűen nem tudom felfogni! Nem tudtam felfogni, hogy tehette ezt. Ahogy erre gondoltam, egy ismeretlen érzés kezdett megformálódni bennem…méghozzá az, hogy fájdalmat akartam neki okozni! Nem tudtam volna megmagyarázni az okát, de most először nem színtiszta melegség öntött el, ha Harry-re gondoltam. És ez megrémített....