49. rész

A kontroll maga gyors volt, csak sokan voltak előttem így vártunk vagy két órát, mire sorra kerültem. Az orvos közölte velem, hogy a kezem szépen gyógyul, nem mozdult el, jól forr össze a csontom. Kaptam egy csere gipszet – mivel az előző a sok esőben való elázás után, elkezdett tönkre menni – és mondta, hogy egy hónap múlva ismét jelentkezzek vizsgálatra. Hazafele beugrottunk egy két helyre, ahova Caroline tervezte, hogy benéz. Gyakorlatilag felvásárolta azt az édesség boltot ahova bementünk, mondván ott van olyan csoki, ami Niall gyengéje. Harry-vel eltébláboltunk, amíg Caroline válogatott. Egy ízben Harry majdnem lelökte az egyik cukorkás üveget, amiben szerintem volt vagy közel 300 db cukorka is. Utána szorosan mögöttem jött, és nem mert semmihez nyúlni. Nagy megkönnyebbülés volt, mikor este végre hazaértünk.

Az elkövetkező napokban igyekeztünk kiélvezni azt, amíg együtt lehetünk. Gyakran eljártunk moziba, kirándultunk, a fiúk megmutatták a kedvenc helyeiket. Meglepetésünkre Harry és Brit nagyon jól összebarátkoztak és Dusty se utálta annyira, mint az elején. Reggelente volt, hogy arra ébredtem, hogy Brit az arcomat nyaldossa, majd átveti magát Harry-re aki nevetve simogatta meg, a barna kis gombócot. Na ennyit arról, hogy ő nem kedveli a kutyusokat. Brit megtörte benne ezt a dolgot.

Mindeközben a lányokkal úgy éreztük magunkat, mintha egy álomban lennénk. A fiúknak egyik nap el kellett menniük, mert a turnéval kapcsolatos megbeszélést tartottak. Kiültünk a kertben lévő hintaágyba, vittünk meleg takarókat, forró csokit és betelepedtünk egymás hegyére hátára.

-         Szerintetek milyen lesz a műsorban? –kérdezte Vic akinek a lába az ölemben volt

-         Nem tudom. Őszintén megvallva én félek kicsit. Az a sok kamera, a színpad, a hatalmas tömeg. –mondta Lauren

-         Én inkább izgatott vagyok! Szuper lesz, érzem –mondta optimistán Vic

-         Igazad legyen! –bólintottam

-         Én furán érzem magam –motyogta Caroline

-         Miért? –néztünk rá

-         Ez az egész –emelte fel a fejét

-         Kicsit bővebben? –nézett rá Vic

-         Ti még nem agyaltatok ezen, – állt fel – hogy ide jutottunk! A legmerészebb álmaimban nem gondoltam, hogy nem csak bejutunk az X-Factorba, de még a fiúkkal is megismerkedünk! Még mindig úgy érzem, hogy egy nagyon szép álomban vagyok, és bármikor felébredhetek! –hadarta el egy szuszra

-         Ha tudnád én hányszor agyaltam már ezen –ittam bele a csokimba

-         Igen? –néztek rám

-         Igen. Hiszen én csak egy lány vagyok, aki vakmerően belevágott ebbe az egészbe. Nekem már az is maga volt a mennyország, hogy kijutottam az ír suliba. –bólintottam

-         Látjátok, ezért nem kell negatívnak lenni! –mondta Vic

-         Pontosan miért is? –nézett rá Lauren

-         Mert ilyen szuper dolgok nem csak a mesében vannak! Betti kijutott ide, bejutottunk az X-Factorba, megismertük a fiúkat! Hát nem látjátok! Csak hinni kell és a fantasztikus dolgok, amiket igazán akarunk, bekövetkeznek! –hadarta kipirult arccal

-         Igazad van! Semmi okunk a felesleges agyalásra! Ez egy nagyszerű kezdet és igenis ki kell élveznünk! –értett egyet Lauren

-         De felbátorodtál –böktem meg

-         Nekem csak némi biztatás kellett! De téged hiába bíztatunk, akkor is kishitű maradsz! –lökött meg

-         Jól van, na! Igyekszem, de nem olyan könnyű –nevettem

Erre Caroline fogta magát és ránk vetette magát nevetve. Gyorsan leraktam a bögrémet nehogy összetörjön és kisebb közelharc alakult ki, aminek persze az lett a vége, hogy a hintaágy előredőlt alattunk, mi meg a földön kötöttünk ki. Természetesen volt olyan szerencsénk, hogy a hintaágy alatt volt egy kisebb pocsolya, így mindannyian csupa sárosak lettünk. Ennek örömére elkezdtük egymást sárral dobálni, aminek következtében mindenünk koszos lett. Negyed óra múlva meguntuk és úgy döntöttünk, hogy bemegyünk.

-         Öhm lányok, lehet nem kéne így bemenni –állított meg minket Vic

-         Lehetséges, hogy Anne infarktust kap, ha így végigmegyünk a lakáson –értettem egyet

-         Akkor mi legyen? Kint éjszakázunk? –nevetett Lauren

-         Inkább hívjuk fel Gemma-t –indítványozta Caroline

Gemma persze jót nevetett rajtunk, mikor meglátott minket, ahogy kijött a hátsó kertbe. Levettük a cipőnket meg a zokninkat és mezítláb mentünk el a fürdőkig, így nem saraztunk össze mindent. Fél óra múlva tisztán, illatosan álltam a tükör előtt és próbáltam kifésülni az igencsak gubancos hajamat. Azonban a műveletet félbehagytam, mikor két kéz fonódott a derekamra.

-         Szia szépségem –búgta a fülemhez hajolva

-         Szia kicsim –néztem fel rá a tükörben

-         Hm…már fürödtél. Pedig reméltem, hogy most is együtt fürdünk –simogatta a csípőmet törülközőn keresztül

-         A lányokkal kisebb sárcsatát vívtunk, így le kellett fürdenem –mondtam

-         Iszapbirkózást csináltatok és még csak meg se vártatok minket? –kerekedtek el a szemei

-         Nem iszapbirkózás volt az –ütöttem meg nevetve a hajkefémmel

-         Persze ilyenkor határozottan és pontosan tudsz ütni. De a vidámparkban nem ment –harapdált a vállamat

-         Ha szemtelenkedsz még le is nyeletem veled! –húztam fel a szemöldökömet

-         Ne vadulj kicsim –tért át a nyakamra

-         Na na! Mr. Styles! Még emlékszem arra, hogy mit műveltél mikor legutóbb a nyakam közelébe kerültél! –húzódtam el tőle

-         Most miért? –nézett rám nagy szemekkel

-         Fékezd magad! –emeltem rá szigorúnak szánt tekintettel a hajkefémet

-         Én fékezzem magam, közben meg te fenyegetsz –tette karba a kezét

-         Pontosan! –bólintottam egyetértően

-         Megőrjítesz, ugye tudod? –döntötte oldalra a fejét kicsit

-         Hiába bókolsz, nem engedlek a nyakam közelébe –álltam a tekintetét

-         Biztos vagy benne? –kérdezte és a következő pillanatban megragadta a törülközőm szélét és magához rántott

-         Nem fair. Elvarázsolsz aztán meg letámadsz. Így hogy álljon ellent az ember? –néztem fel rá

-         Nem muszáj ellent állnod. Én sem tudok neked –tűrt egy tincset a fülem mögé

-         Kettőnk közül nem én csavarom a másikat az ujjam köré –húztam fel az orromat

-         Megszólalt az ártatlan! Lassan létezni sem tudok nélküled! –mondta és az arcán láttam, hogy komolyan gondolja

-         Ahogy én sem nélküled –simítottam végig a mellkasán

Harry-ből egy remegő sóhaj tört fel, majd felkapott a karjába. Egyenesen az ágyhoz ment velem, majd odament az ajtóhoz és bezárta.

-         Mire készülsz? –érdeklődtem a törülközőmet szorongatva

-         Mindjárt szépségem –mondta és az ablakhoz menve behúzta a sötétítőt

-         Harry, komolyan mire készülsz? –néztem rá kérdőn

Nem válaszolt és épp kérdezni akartam megint, mikor egy mozdulattal lehúzta magáról a pólóját. Itt már nem volt több kérdésem. Harry a szekrényhez ment, majd az egyik pólójával a kezében az ágyhoz lépett.

-         Térdelj fel –mondta lágy hangon

A testem magától mozdult hangjára és ellenkezni se tudtam. Feltérdeltem az ágyon előtte és szinte csak bámulni tudtam őt. Ott állt előttem félmeztelenül, kicsit kócos hajjal, fekete szűk nadrágjában. Azt hiszem többször is emlékeztetnem kellett magamat arra, hogy lélegezzek. Lehúzta rólam a törülközőt, majd kicsit távolabb húzódva nézett végig rajtam. Sikeresen elpirultam, amire ő elmosolyodott és rám adta a pólóját. Láttam, ahogy lehúzza magáról a nadrágját és valahova a szoba másik felébe dobja. Bemászott mellém az ágyba és lehúzott maga mellé.

-         Harry? –néztem fel rá

-         Mondtad mikor még Írországban voltunk, hogy szeretnél egy filmezős, összebújós estét, mikor hazajövünk. Ezt próbálom meg épp valóra váltani. Na meg próbálom magam megnyugtatni, hogy ne teperjelek le –hadarta egy szuszra

Elmosolyodtam azon, hogy mennyire édes és figyelmes. Nevetve bújtam közelebb hozzá és a nyakára adtam apró csókokat.

-         Nincs ellenvetésem az ellen, hogy ezt a kettőt kombináljuk –mondtam

Harry megmerevedett egész testében és éreztem, ahogy a keze a derekamról a fenekemre csúszik le.

-         Filmezzünk –nyögte ki nagy nehezen

-         Rendben –bólintottam és visszafeküdtem a mellkasára

Szegény azt hitte, hogy ennyiben hagyom a dolgokat. Mekkorát tévedett! Film alatt hol a mellkasát csókolgattam, hol pedig a kezét, amivel ölelt. Lábaimat az övé köré kulcsoltam, végül pedig összegabalyodtak a lábaink. Ha akarta volna se tudta volna eltitkolni, hogy mennyire felhúzta az, amit gonoszan elkövettem ellene. A film végéhez közeledve már kezdtem feladni a dolgot és kényelmesen elhelyezkedve Harry mellkasán már épp elszunyókáltam. Hallottam még fél füllel, hogy lekapcsolja a tv-t majd hirtelen rám fordult.

-         Hmm…-motyogtam

-         Na, szép egész végig ingerelsz engem, most meg elalszol –simogatta a csupasz combomat

-         Pontosan. Most aludni fogok –mondtam, de csak azért, hogy húzzam a fejét, korántsem voltam már álmos

-         Azt hiszem, tehetünk az ügy érdekében –mondta és feljebb kezdte csúsztatni a pólót rajtam

-         Oké ébren vagyok! –pattantak ki a szemeim

-         Attól még ennek mennie kell –emelt fel az ágyról

Az ölében ültem ő pedig lassú kínzó mozdulattal vette le rólam a pólóját. Közben végigsimított az oldalamon és így haladt felfelé. Mikor végzett a kínzásommal ismét végigdőltünk az ágyon. Már épp belemélyültünk a csókba, mikor csörögni kezdett valahol az egyikünk telefonja. Nem akartunk elválni egymástól, de mikor a telefon harmadszor is elkezdett csörögni, Harry kelletlenül lökte el magát tőlem. Azonban mikor ránézett a telefonra és meglátta, hogy ki keresi láttam rajta, hogy elkomorodik.

-         Harry? Ki az?