Moments - III. évad 15. rész

Sziasztok! Köszönöm még mindig azt a rengeteg támogatást, amit Tőletek kapok! Egyszerűen nem tudok mást mondani, mint hogy fantasztikusak vagytok! Szeretlek Titeket :) 

Annyit még elmondanék, hogy most egy pár rész erejéig nem Betti&Harry páros lesz a "főszereplő" úgymond, hanem kicsit a többiek kerülnek előtérbe. De ne aggódjatok, hamarosan újra felbukkannak ők is :)
Jót hétvégét mindenkinek, és jó olvasást 

ui: következő rész holnap jön!

puszi 

Betti xx

* Caroline szemszöge *

Miután Vic elrohant Louis kétségbeesetten próbálta megtalálni, mi meg alig bírtuk megnyugtatni. Teljesen bepörgött annak a gondolatától, hogy Vic odakint van egymaga és bárki bánthatja. Esküszöm rosszabbak voltak, mint egy őrző-védő szolgálat emberei. Lehet lányok voltunk, de azért tudunk magunkra vigyázni. Mielőtt velük találkoztunk is mentünk bulizni Dublinban, és nem történt semmi bajunk. Végül nagy nehezen lehiggadt valamelyest, és átgondoltuk merre mehetett. Nekem első tippem a hotel volt, hogy oda ment vissza. Így Louis odament megnézni őt, mi pedig körbenéztünk a közeli kávézókban, hátha oda ült be. Végül Louis írt, hogy megtalálta a hotel bárjában, így mi is oda vettük az irányt. Mikor megérkeztünk még lent ültek, és ahogy elnéztük őket beszélgettek. Persze a fiúknak rögtön leselkedniük kellett, így Zayn, Lauren, Liam, Danielle, Niall és én a bár ajtajában álltunk, mint a pletykás vénasszonyok, és szegényeket csúnyán kilestük. Enyhe dejavu fogott el. 

-       Ez olyan, mint amikor Zayn-t és Lauren-t lestük ki Simon házában. Annak se lett jó vége –bökdöstem a drága páromat

-      De csak azért, mert Liam és Betti nem bírt magával, és bökdösődtek. Pont úgy, ahogy most te –nézett rám Niall

-         Azt se felejtsük el, hogy én felkenődtem a kanapéra –vágott fájdalmas képet Liam

-         Az már a te saját bénaságodnak volt köszönhető –kuncogott Niall

-    Kösz haver, én is szeretlek. Ha legközelebb meg sütit akarsz enni, kérj meg mást, hogy süssön –gonoszkodott Liam

-         Meg se szólaltam! –tiltakozott a szöszi

-         Már késő ember, már késő –rázta meg a fejét Liam, de azért megölelte

-    Komolyan, szörnyűek vagytok. Csodálkozom, hogy még nem szúrtak ki minket –ráztam meg a fejemet rosszallóan

-         Ha esetleg csöndben maradnátok esélyünk is lenne feltűnés nélkül leselkedni –fordult felénk Lauren

-         Túl sok időt töltesz a fiúkkal, kezdesz rájuk hasonlítani –motyogta Danielle

-         Ezzel mit akarsz mondani? –nézett szegény lányra egyből az összes fiú

-         Semmit. Semmit –állt be mögém

-         Engem áldozol fel? –sandítottam rá

-         Dehogy, szimplán menekülök –bújt el mögöttem

-         Ne aggódj, Liam úgyis megvéd téged –mondtam

-         Gondolod? –sandított a párjára

-         Kinézed belőlem, hogy nem? –nézett rá Liam

-         Hát…szóval –kezdte

-         Ajaj, ma jobb, ha nálunk alszol –nevettem fel

-         Lehetséges –motyogta megszeppenve

-         Ne aggódj, láttam már Liam arzenálját, legfeljebb egy bilincse van –kuncogott Zayn

Hátranézve láttam Danielle arckifejezését, és olyan erős nevetőgörcs tört rám, hogy odébb kellett állnom, hogy ne keltsem fel az egész bár figyelmét. 

-         Mi az? –kérdezték a többiek

-         Nem…nem lát-láttátok Danielle arcát arra, amit…amit Zayn mondott –nyögtem nevetés közben

-        Figyelj, nyakkendővel is bármit meglehet tenni, nem kell ahhoz bilincs –lökte meg Danielle-t kacsintva Zayn

-         Jézusom el ne hidd, amit mond, Liam nem ilyen –nyugtatta Niall

-     Csak azért, mert ő a legnyugodtabb és a legszendébb közöttünk, még ő is pasi. Ki ne szeretné, a párját kiköt…-nem tudta befejezni, mert Lauren a szájára nyomta a kezét

-      Elég a perverzióidból! Szeretnék még úgy ránézni Liam-re, hogy nem arra gondolok, hogy vajon előző éjszaka mit művelt Danielle-vel, vagy mit nem. –szidta Zayn-t

Valamit motyogott Zayn a kezén keresztül, majd mikor látta, hogy Lauren nem tágít, megadóan felrakta a kezét és elhallgatott.

-         Jó fiú –puszilta meg az arcát

-         Nekem van egy olyan sejtésem, hogy nem Liam az, aki kikötözi Danielle-t –mondta Niall

-         Niall!! –néztem rá haragosan

-         Jó, jó nem szólaltam –adta meg magát

-         Látom te is idomítod Niall-t –nevetett Lauren

-         Jézusom, kikkel vagyok én körülvéve! –fintorogtam

-         Csupa jó emberrel, akiknek egészséges a fantáziájuk! –karolt át Zayn

-         Azt látom, és még Harry-re mondjátok, hogy perverz –mondta Danielle

-         Mert az is. –vágta rá egyszerre a három fiú

-         Rendben, de akkor ti sem vagytok különbek –mondta Lauren

-         Oké, ez jogos –vágott tűnődő pofit Liam

-         Öhm ezt jó, hogy megtárgyaltuk, de időközben a gerlepár lelépett –nézett be a bárba Niall

-         Na, ennyit arról, hogy leselkedünk –mondta Zayn

-         Menj inkább, leselkedj el a szobád felé –mondtam

-         Csak szólnod kell, ha kettesben akarsz maradni Niall-el –nevetett

-         Nagyon vicces Malik! –szóltam utána

-         Tudom! Aztán vigyázzatok! –kiabált még vissza a lifttől, én meg azt hittem helyben elporladok

-         Ez még mindig nem vicces! –kiabáltam és elindultam a bár felé

-         Kicsim, hé, állj meg –kapott utánam Niall

-         Miért? –néztem fel rá

-         Ne vedd magadra a fiúk rossz poénjait. –simított végig az arcomon

-         Nem fogom. De azért megiszunk valamit? –húztam befele

-         Persze –húzott vissza magához és leültünk az egyik eldugott boxba

Körbenéztem a bárban kicsit jobban, amíg a pincérre vártunk és csak most tűnt fel, hogy mindenhol körben összebújt párocskák voltak, és a félhomályban senki nem foglalkozott azzal, hogy ki jön be. 

-         Mit hozhatok? –állt meg előttünk egy magas férfi

-         Én sört kérek. Te kicsim? –nézett rám Niall

-         Nem tudom, talán egy Cosmopolitant –mondtam

-         Egy pillanat és hozom –mondta és el is tűnt

-         Édes, ital édes lánynak –nézett rám Niall

-         Hízelgős –döntöttem oldalra a fejemet

-         Csak őszinte még mindig –csúszott közelebb és magához húzott

Teljesen elvesztem az ölelésében, és jóleső sóhaj tört fel belőlem, mikor felhúzta kicsit a pólómat, és ujjaival cirógatni kezdte az oldalamat. Meztelen bőrömön az érintése nagyon jó érzés volt. Felé fordultam, és felemeltem a kezemet, majd egy kicsit hezitálva, az arcára helyeztem. Niall lehunyta a szemét és belesimult a tenyerembe. Elmosolyodtam, ahogy megéreztem a tenyeremen, az arcán lévő kis pelyhedző arcszőrzetének a csiklandozását. Ujjai erősen megszorították a csípőmet, - de azért nem fájóan -, és még közelebb vont magához. Kinyitotta a szemeit, és mikor el akartam húzni a kezemet elkapta, és a szájához emelte. Először a tenyerembe adott egy csókot, majd az ujjaimat emelte az ajkaihoz és adott mindegyikre egy-egy apró csókot. Végig a szemembe nézett, én pedig azon kaptam magamat, hogy nehezebben lélegzem és hirtelen meleg lett a helységben.  

-         Niall –motyogtam elhaló hangon a nevét

-     Shh –emelte a kezemet a nyakához, én pedig készségesen túrtam bele a hajába, mire az ő ajkait hagyta el egy apró sóhaj

Ujjai végigsimítottak az oldalamon, fel a csípőmről, a hajamba. Imádta piszkálni a hajamat, és én pedig imádtam. Kivette a csatot a hajamból, amivel még reggel tűztem fel sebtében, és ujjaival többször végigszántott rajta, hogy kisimítsa.

-         Gyönyörű –motyogta 

Ajkai olyan közel voltak már az enyémhez, hogy éreztem ajka mozgását az enyémen. Erőtlenül döntöttem a homlokomat az övének, és éreztem, ahogy meleg lehelete az arcomat csiklandozza.

Majd a következő pillanatban a pincér hangosan megköszörülte a torkát, mire Niall felemelte a fejét és ránézett. Nekem annyira piros volt az arcom, és annyira zavarban voltam, hogy inkább Niall vállának dőlve maradtam.

-         Mi az kicsim? –kuncogott Niall

-         Semmi, csak ez olyan kellemetlen volt –sóhajtottam

-    Dehogy volt az. Semmi olyat nem látott, amit még ő maga ne csinált volna –mondta a kezemet simogatva

-         Niall! –motyogtam

-         Ne emészd ezen, magad. Gyere, kóstold meg az italodat –puszilta meg a fejemet

Jólesően hümmögtem, mikor belekóstoltam a jéghideg italba, amit úgy imádtam. Isteni finom íze volt, és kicsit lehűtött, ami jól jött a felhevült állapotomra. 

-         Na, milyen? –kíváncsiskodott Niall imádnivaló pofival

-         Finom nagyon –bólogattam a szívószálamat szorongatva

-         Megkóstolhatom? –kérdezte

-         Persze –mondtam és még egyet beleittam az italba

Épp fordultam volna felé, hogy odanyújtsam neki, mikor Niall lágyan felemelte a fejemet, és ajkait az enyémre nyomta. Meglepettségemben nem viszonoztam azonnal a csókját, hiszen a számban még ott volt az ital, azonban mikor Niall ráharapott finom az alsó ajkamra, fájdalmasan eresztettem a szám szorításán, így a nyelve könnyedén utat talált magának. Még soha nem volt ilyen csókban részem, és most még a korábbinál is inkább elvörösödtem. Mikor elhúzódott elégedett mosoly bujkált a szája sarkában. 

-         Nem vagy komplett –löktem meg a vállát

-         Dehogynem. És nagyon finom a koktélod –nézett rám 

Nem válaszoltam semmit, helyette inkább ismét az italomra koncentráltam. Még szokatlan volt nekem, hogy párkapcsolatban élek, hiszen előtte sokáig, évekig nem volt kapcsolatom. Ráadásul előtte se voltak normálisnak mondható kapcsolataim. Nem volt egyik sem olyan, mint vele. Niall mellett megismertem milyen az, ha az ember szeretik, és ennél jobb dolog nem volt a világon. Persze az még az elején megrémisztett, hogy ő híres ember. Rengeteg lány utál engem, amiért vele vagyok, de ez megváltozott amióta mi is valamelyest ismertek lettünk. A világ legirreálisabb élménye volt, mikor Niall kapott olyan üzenetet, hogy nem illik hozzám, és másnak kéne mellettem lennie. 

-         Min gondolkodsz? –ölelt magához

-         Csak bambulok –hadartam

-         Hm…látom, nem mondod el. Gyere kicsim, menjünk fel. Későre jár –mondta 

Odamentünk a pulthoz, hogy Niall fizesse a számlát, majd elindultunk a szobánk felé.

-         Szerinted Louis és Vic között minden rendben? –kérdezte Niall

-         Biztosan. Szeretik egymást, csak ez a Jade ügy komplikált. Várható volt, hogy fel fog még bukkanni, és az emberek részegen amúgy is kevésbé megfontoltak. –mondtam

-         Remélem. Bár tudod, mi érdekelne még? –kérdezte

-         Mi? –fordultam felé az ölelésében

-         Hogy mi van Bettiékkel. –simított ki egy tincset az arcomból

-     Na, látod, erre szerintem mindenki kíváncsi. De szerintem, ha baj lenne, akkor már tudnánk róla. Nekem van egy olyan megérzésem, hogy minden rendben velük. Rájuk fér, hogy kicsit elbújjanak a világ elől kettesben. Budapest pedig remek hely erre, ott senki nem ismeri fel őket –magyaráztam

-    Igazad van. Remélhetőleg most már sikerül rendbe szedniük magukat. És Betti is helyre rázódik –mondta

-         Azt én is remélem. Nem tudnám elviselni, ha mégis úgy döntene, hogy kiszáll. –ráztam meg a fejemet

Kilépve a liftből, Danielle-be botlottunk, aki sietős léptekkel haladt el mellettünk. Ami nem is lett volna megdöbbentő, ha nem lett volna könnyes az arca! 

-         Hé Danielle, hova mész? –kaptam utána

-         E-el megyek –motyogta és lehajtotta fejjel

-         Mi történt? –kérdezte Niall

-         Kérdezzétek őt! –mondta elcsukló hangon

-         Megijesztesz Danielle, mond már mi történt –karolta át Niall

-         Ő történt –mondta és mikor megfordultunk, egy barna hajú lánnyal találtuk szemben magunkat

-         Hát ő meg ki? –bukott ki belőlem bunkó módon a kérdés

Mögötte Liam jött ki a szobából, és úgy tűnt mindjárt felrobban mérgében. Pedig őt még soha nem láttuk mérgesnek!

-         Mi a fene folyik itt? –kérdeztük egyszerre Niall-el 

A barna hajú lány felénk fordult, és mosolyra húzódott a szája. 

-         Sziasztok! Sophia vagyok –mondta – Liam régi barátja. 

Értetlenül néztünk össze Niall-el. Volt egy olyan érzésem, hogy a lány nem csak barát jelölt akar lenni.