2013. november 30., szombat

Moments - III. évad 19. rész






* Harry szemszöge *

Álmosan sétáltam oda az ablakhoz, és húztam szét a függönyöket, amelyek mögött szikrázó napsütés fogadott. Kezemet a szemem elé emeltem, és hunyorogva néztem végig az nyüzsgő városon. Megdörzsöltem a szememet, és a hajamba túrva nekidőltem az üvegnek. Betti kora reggel elment a lányokkal, és a fiúk még – hozzám hasonlóan -, minden valószínűséggel aludtak tovább. Lehunytam a szememet és nagyot sóhajtva fújtam ki a levegőt. Annyi minden változott meg, és olyan gyorsan az életemben, hogy lassan követni se bírtam. Az egyetlen oka az őrület elmaradásának, hogy minden, ami történt, az maga a csoda. Még mindig egy átlagos srácnak éreztem magam, Holmes Chapel városából, aki imád a haverjaival, a szerelmével lenni és annak élni, amit igazán szeret. A zenének. Apropó ha már zene, lassan időszerű volt elkezdenünk az új albumon dolgozni. A menedzserünk mondta, hogy a következő albumunk tervezett megjelenését, ez év novemberére tervezi, és már sürgetett minket a határidő. A srácokkal többször kell majd összeülnünk, hiszen ez az album már jobban fog minket tükrözni. Az első is jó lett, de abban nem kaptunk annyi teret a kibontakozásra. 

Gondolatmenetemből kopogtatás zökkentett ki.

-         Gyere be –kiabáltam ki
-         Jó reggelt, nincs kedved egyet futni? –jött be Liam
-         De, mehetünk –bólintottam
-         Na, akkor kapard össze magad, és menjünk –huppant le az ágyra
-         Ennyire szarul festek? –néztem rá
-         Ennyire. Min agyalsz már megint? –nézett rám
-         Nem tudom, úgy mindenen. De legfőképp az albumon –dőltem neki háttal a hideg üvegnek
-         Jah, azon én is sokat gondolkodom mostanában. El kéne kezdeni a stúdiómunkálatokat –mondta
-        Igen, és ez így durva lesz. Turné és mellette stúdiózni. Ráadásul, ahogy lehet a következő klipet is le kéne forgatni. –tűnődtem el
-         Harry nyugi, mindent a maga idejében. Ahogy megvagyunk a hangfelvétellel, jöhet a videó. Nem kell mindenbe egyszerre belekezdeni, mert abból semmi jó nem lesz –nyugtatott Liam
-         Igazad van. Csak annyi mindent kell tennünk, nem ülhetünk tétlenül a fenekünkön. –magyaráztam
-         Nem ültünk eddig sem, de kell egy kis pihenés, hogy összeszedjük magunkat –mondta
-         Ez igaz. Na de akkor öltözök és mehetünk –léptem le az ablaktól
-         Siess –dobott utánam egy párnát
-         Túl sok időt töltesz a lányokkal –nevettem mielőtt bezártam az ajtót

Hamar magamhoz tértem, felvettem az egyik melegítő szettemet, és Liam-el elindultunk a hotel hátsó kijárata felé. Mivel jó idő volt, így nem kellett nagyon felöltöznünk. Mint minden alkalommal, ha New York-ban vagyunk, a Central Park felé vettük az irányt. Szerencsére akkora tömeg volt kint az utcákon, hogy minket felismerjenek, ráadásul, ha tudtunk kis mellékutcákon mentünk. A fiúk közül egyedül Liam volt kapható mindig egy jó kis futásra, a többiek, ha rá is vették magukat az edzésre, az edzőteremig jutottak legfeljebb. Pedig néha nagyon jó futni és kiszellőztetni a fejemet a friss levegőn. Mikor elértük a Central Park bejáratát megálltunk és Liam felém fordult. 

-         Van kedved fogadni? –kérdezte
-         Miben és mi a fogadás tétje? –kérdeztem vissza
-     Abban, hogy ki fut le hamarabb 5 kört a parkban. A tét pedig nem tudom, majd kitaláljuk utána –mondta
-         Rendben. De ugye tudod, hogy nem vagyunk normálisak? –kérdeztem
-         Harry, mikor voltunk? –nevetett fel
-         Soha, de talán jobb is ez így –értettem egyet

A kis versenyünket a többi futó, vagy csak sétáló nem vette valami jó néven, ugyanis egymást lökdösve futottunk, és néha sikerült majdnem magunkkal vinnünk egy-egy járókelőt. A futók közül pedig néhányan kedvet kaptak ahhoz, hogy versenyezzenek velünk. Szerencsénkre eléggé edzettek voltunk ahhoz, hogy mi ketten elhagyjuk őket, de azért vicces volt az egész. A versenyt még meg is nyertem volna, ha egy kellemetlenül ismerős hang nem vonja magára a figyelmemet. 

-         Harry, Harry! –hallottam mögülem és automatikusan fordultam meg 

Tőlem nem messze egy pad mellett ott állt Taylor, és még két barátnője. Pillanatnyi megállásomat Liam persze kihasználta, és sikerült jóval előttem lefutnia az utolsó kört. 

-         Vesztettél haver, még a végén hálás leszek ezért Taylor-nak –veregetett hátba Liam
-         Ez nem fair, elvonták a figyelmem! –néztem rá
-         Senki nem mondta, hogy figyelj oda Taylor-ra –kacsintott rám
-         Ilyenkor kell neki is felbukkanni –mormogtam
-         Tudod, elgondolkodtató, hogy találjak-e ki egyáltalán valamit neked –mondta Liam tűnődve
-         Mi? –néztem rá döbbenten
-         Taylor elég nagy büntetés neked –nevette el magát és ezzel mélyen egyetértettem
-         Nem mehetünk el, mielőtt ideér? –kérdeztem
-         Az bunkóság lenne. Finoman építsd le, ilyen egyszerű –mondta Liam
-         Ja, mert az olyan egyszerű –mormogtam tovább
-    Állj elég közel hozzá, a szagod talán segíteni fog –nevette el magát megint, mire én beleütöttem a vállába
-         Fejezd be –nevettem én is
-         Oké, leálltam –vette komolyra

Épphogy sikerült lenyugtatnunk magunkat, mikor megjelent Taylor és széles mosoly keretében nézett ránk. 

-         Sziasztok, fiúk! –mosolygott ránk
-         Szia, Taylor –mondtuk kórusban
-         Harry olyan régen nem láttalak. Merre voltál mostanában? –kérdezte
-         A barátnőmmel voltam, ezért tűntem el egy kicsit –mondtam
-         Oh, értem. De most már eleget voltatok együtt, és lesz egy kis időd másra is –mondta
-         Nem igazán, a fiúkkal elkezdünk dolgozni az új albumon –mondtam
-         De azért közben is kell egy kis pihenés –folytatta
-         Minden bizonnyal, és azt a kis időd van kivel töltenem –mondtam udvariasan
-         Csak nehogy egymásra unjatok –szólalt meg az egyik barátnője

Itt elszakadt nálam a cérna, és kicsit berágtam. 

-         Nem tudom, hogy neked eddig milyen kapcsolatban volt részed, de ez legfeljebb azoknál lehetséges, akik nem szerelemből vannak együtt. –mondtam kimérten
-         Persze, ebben teljesen igazad van –állta a tekintetemet a lány
-         Mi járatban vagy errefelé Taylor? –vette át a beszélgetés irányítását Liam
-         Itt lesz pár fellépésem és gondoltam felkeresem pár rég nem látott barátomat –mondta
-         Ha esetleg be szeretnél valahova ülni, szívesen elmegyünk –mondta Liam
-         Az nagyszerű lenne! Ma este jó lenne nektek? –kérdezte
-         Igen, ma estére semmi programunk nincs –válaszolt Liam
-         Remek! Akkor majd megírom üzenetben, hogy hova gyertek –lelkesedett fel Taylor
-         Várni fogjuk, és akkor este találkozunk –köszönt el Liam
-         Akkor este –kacsintott Taylor 

Ahogy hallótávolságra értek a lányok én azonnal Liam felé fordultam. 

-         Neked megártott a sok együttlét Danielle-l? –kérdeztem
-         Miért? –nézett rám
-   Épp most beszéltél meg egy találkozó vele! Hogy mondjuk el a lányoknak? –húztam fel a szemöldököm
-         Sehogy, ők is jönnek –vágta rá
-         Mi a….de hát nem ezt mondtad –értetlenkedtem
-        Azt mondtam, hogy szívesen lemegyünk. Én ebbe a lányokat is beleértettem. Arról nem tehetek, hogy Taylor miként értette –húzódott gonosz mosolyra a szája széle
-         Rossz vagy Payno –nevettem el magam hangosan
-         Csak jól tudok bánni a szavakkal, és cselesebb vagyok, mint te –mondta
-         Az biztos –értettem egyet
-         Gyere. menjünk vissza, a lányok is biztos megérkeztek már –indult meg a kijárat felé

A visszaúton már nem volt erőnk futni, ezért sétáltunk és így már jó páran felismertek. Mire a hotelhez értünk, már egy kisebb tömeg jött mögöttünk, és a hotel előtt is jó páran álltak. Természetesen megálltunk, és mindenkivel egyenként foglalkoztunk, beszélgettünk velük és próbáltunk mosolyt csalni az arcukra. Annyira aranyosak voltak, hogy ennyire szerettek minket. Azonban azok, akik sírtak, értük a szívem szakadt meg, nem bírtam, sohase ha valaki sírt. Gemma-t is mindig addig vigasztaltam, amíg jobban nem lett és el nem mosolyodott. Még ha azért az apró kis mosolyért bolondot is kellett csinálnom magamból, ami nem érdekelt. Megöleltem a rajongókat is, és a hátukat simogatva nyugtattam őket, hogy ne sírjanak. Sikerült végül mindenkit megmosolyogtatni, és jó volt látni, hogy bár sírástól kipirult az arcuk, de mosolyognak. Eltelt vagy 2 óra mire felmentünk, és fáradtan dőltünk neki a lift falának. 

-         Ugye tudod, hogy a vicceid néha annyira rosszak, hogy már jók? –kérdezte Liam
-         Te most sértegetsz? –néztem rá
-         Dehogy, de a vicceid akkor is borzasztóak –nevetett
-         De elérik a kért hatást, és mindenki nevet rajta nem? –kérdeztem
-         Az biztos, hogy mindenkit jó kedvre derítenek –értett egyet
-         Na, ugye, ez a lényeg –mondtam


* Betti szemszöge *

Amikor a lányokkal visszaértünk, a fiúk még mindig aludtak, kivéve Harry-t és Liam-et, akik Paul elmondása szerint futni mentek a Central Parkba. Így én nekiálltam rendet rakni a szobában, és kipakoltam a vásárolt holmikat. Nem kicsi lelkiismeret furdalás gyötört, amiért megint Harry kártyájával fizettem, de nem hagyott más lehetőséget. Az enyémet azon kívül, hogy elkobozta, még ki is fejtette, hogy megharagszik, ha nem az övét használom. Nekem ez teljesen új volt, mindig a saját pénzemből gazdálkodtam, költekeztem. Ezen a vita közöttünk 1 hétig ment, majd beletörődtem. Harry pedig magán kívül volt az örömtől, hogy elfogadtam. Először megfordult a fejemben, hogy csak apróságokat fogok venni az ő kártyájával, de egyszer lebuktam, és akkor 1 óráig nem szólt hozzám, csak kiskutya szemekkel állt az ablak előtt és kifele nézelődött. Imádtam benne, hogy mindent meg akar nekem adni, de egyszerűen úgy éreztem, hogy kihasználom. Mert az még rendben van, hogy a vacsorát ő fizeti, vagy valami hasonlókat, de hogy mindent az ő pénzéből vegyek. A műsor óta konkrétan a számlámon porosodik a pénz, amit hasznos dolgokra is elkölthetnék. Így hát, mivel Harry nem engedett, a kártyámon lévő pénzből folyamatosan utalok nagyobb összegeket a szüleimnek, hiszen nekik ez óriási segítség. Nem megy kárba se, és még jó helyre is kerül. 

Épp a hajamat fogtam fel egy szoros kontyba, mikor hangokat hallottam a közös nappali felől, ami összekötötte a szobáinkat. Kilépve a szobából ott találtam mindenkit és Harry-ék is ott voltak már. 

-         Mi ez a nagy hangzavar? –kérdeztem
-         Szia, kicsim –húzott magához Harry
-         Szerelmem –karoltam át a nyakát, és lábujjhegyre állva megcsókoltam
-         Gyere te is, ezt hallanod kell! –mondta Louis
-         Mi történt? –kérdeztem
-         Ez a két jómadár alkotott –mutattak Harry-re és Liam-re
-         Jézusom, futni mentetek csak, mit tudtatok alkotni annyi idő alatt? –néztem rájuk
-         Összefutottak Taylor-al, és megígérték neki, hogy este találkozunk vele –mondta Niall
-         Hogy? –néztem fel Harry-re
-         Teljesen ránk volt akadva, vagyis Harry-re, és ez volt az egyetlen megoldás –magyarázta Liam
-         Várjatok, pontosan mit is ígértetek? –kérdezte Caroline
-         Hogy ott leszünk –mondta Harry
-         Ki az a mi? –sandított rá Lauren
-         Igazából, mi így mindenkire gondoltunk, de Taylor, szerintem csak ránk fiúkra –mondta Liam bujkáló mosollyal
-         Cselesek! –nevetett Zayn
-         Szóval ez egy kisebb meglepetés lesz neki –mondta Vic
-      Valami olyasmi, de hát, nem kérdezett rá, hogy kikre gondolunk és az meg már az ő baja –nevetett Liam
-         Rossz vagy kicsim –mondta Danielle
-         Ugye? Én is ezt mondtam! –nevetett Harry
-         Madárkáim, ha nekünk este jelenésünk van, akkor készülődni kéne –nézett végig rajtunk Louis
-         Igaza van, mindenki menjen készülődni, és akkor mondjuk este 8-kor itt? –kérdezte Liam

Mindenki egyetértően bólogatott, majd elvonultunk készülődni. 

Beérve a szobánkba, Harry ledőlt az ágyra és kezeivel a szemét dörzsölte erősen. 

-         Óvatosan, még szükséged lesz rá –simítottam végig lágyan a haján
-         Semmi kedvem menni –motyogta
-         Ugyan kicsim, ne így fogd fel –mondtam és leültem az ablakpárkányra
-         Másként nem tudom –rázta meg a fejét
-         Dehogynem. Csak gondolj arra, hogy ott lesznek a barátaid, és én is –tettem hozzá mintegy mellesleg

Erre Harry felült, és átvágva a szobán odajött hozzám. Óvatosan szétfeszítette a lábaimat, és letérdelve befészkelte magát közéjük. Így hogy a párkányon ültem egy magasak voltunk. 

-         Na, látod, csak ezért fogom kibírni, mert te ott leszel szépségem –fonta körém a karjait
-         Muszáj, leszek, rajtad kell tartanom a szememet. Még ellopnak tőlem –simítottam végig a mellkasán
-         Hm, csak próbálkoznak. A tiéd vagyok –harapta be az alsó ajkát
-         Az én szerelmem –pusziltam meg az alsó ajkát
-         Ennyi? –biggyesztette le a száját
-         Ennyi, készülődnünk kell –néztem rá
-         Legyen, megyek, lefürdök –mondta 

Akaratlanul is elmosolyodtam édes gyermeki énjén, azonban mikor a következő pillanatban visszafordult, és letérdelve forrón megcsókolt, a gyomrom furán bukfencezett egyet. 

-         Nem fürdesz velem? Időt spórolunk meg, és már régen fürödhetünk együtt –mormogta az ajkamba
-         Mehetünk –bólintottam, mire Harry felkapott és az ölében bevitt a fürdőszobába

2 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett. Folytatást kérek :)

    VálaszTörlés
  2. Kövvit.Bocsi a következő komment hosszabb lesz csak majd széthasad a fejem.:)

    VálaszTörlés