II. évad 11. rész

Reggel arra keltem, hogy Louis igen közelről, szélesen vigyorogva néz le rám. 

-          Jó reggelt –mondta suttogva

-          A frászt hoztad rám! –löktem meg a vállát

-          Ne haragudj. De szeretném a segítségedet kérni –motyogta

-          És nem ért volna rá később? –kérdezte mögülem Harry

-          Bocs, téged nem akartalak felkelteni –állt egyik lábáról a másikra Louis

-          Semmi gond. De ülj le inkább és mondd el, hogy mit szeretnél –ültem fel

-          Nem tudom, milyen ajándékot vegyek Vic-nek –gyűrögette a takaróm végét

-          Komolyan ezért voltál képes felkelteni minket, reggel 7-kor? –hajtotta a fejét az ölembe Harry

-          Már ne haragudj, ez igen fontos dolog. Vic még alszik, gondoltam így könnyebb lesz tanácsot kérni. Egyébként is, te még úgyis alszol –bökdöste meg Harry lábát

-          Hagyd aludni, addig se morgolódik –simogattam göndör haját

-          Szóval? –nézett rám

-          Louis őszinte leszek, én még senkinek nem vettem semmit. Ötletem sincs –mondtam őszintén

-          Arra is gondoltam, hogy elviszem valahova. De az nem tartós ajándék –mondta

-        Miért nem mész el Niall-el vásárolni? Azt mondta ma úgyis bemegy a városba, mert meg akarja venni Caroline ajándékát. Hátha ő tud valamit, amivel meglepheted Vic-et –mondta Harry

-          Ez igazából jó ötlet. Neki mindig jó ötletei vannak, tapasztaltam –értettem egyet

-          Akkor vele tartok, remélem a többiek ajándékában is sikerrel járok –állt fel

-        Várj Louis, összeírom én is, hogy kinek mit szeretnék. Mivel nem hiszem, hogy bárhova is mehetnék, megvennétek nekem? –néztem rá

-          Persze, csak írd össze, mi beszerezzük –bólintott

-          Jól van akkor menjünk át szerintem Niall-ék szobájába –álltam fel 

Ki akartam kelni az ágyból, de Louis gyorsabb volt nálam, így felkapott az ölébe. Hiába minden ellenkezésem, fogta magát és így vitt át Caroline és Niall közös szobájába. 

-          Hahó, srácok, nézzétek kit hoztam –robogott be a szobába

-          Nocsak, kit látnak szemeim –vett át Louis karjaiból Niall

-          Ülni azért még tudok, nem vagyok kisgyerek, hogy kézről kézre járjak! –mondtam

-          Hiába lázadozol, aki még lábadozik, az ne akarjon ugrálni –mondta majd lerakott végre az ágyra

Caroline össze-vissza ölelgetett, majd elkezdtük sorra venni az ajándékokat. Eddig még nem is gondoltam az ajándékokra, de most már vészesen közeledett a Karácsony. 2 órás ötletbörze után, sikerült egy csinos listát összeírnom, amin a srácok, a lányok, a szüleim és a bátyám ajándékai szerepeltek. Harry-nek volt talán a legnehezebb, hiszen mit adhat az ember egy olyan fiúnak, akinek már mindene gyakorlatilag megvan? De azért sikerült neki is kitalálnom egy szuper dolgot. Louis és Niall ketten vállalták, hogy elmennek és beszerzik a felírt dolgokat. Caroline kicsit kételkedett abban, hogy a női dolgokat hogy fogják megvenni, de biztosítottak afelől minket, hogy akár még női fehérneműt is vásárolnának, nekik az sem okozna problémát. Ezután nem volt több kérdésünk, jobbnak láttuk rájuk bízni a dolgot. 

A napok nagy részében pihenéssel töltöttük az időt, többé kevésbé próbáltam feltérképezni Niall bátyjának a lakását, már amennyire engedélyezték. Szerettem a többieket, de Lauren és én komoly testőrséget kaptunk magunk mellé. Mindig valamelyik fiú vitt minket, ölben, háton, épp ahogy esett. Már szinte osontunk a lakásban, ami nekem mankóval nem ment könnyen. Egyik délután épp a konyhában tevékenykedtünk Lauren-el, mikor megérkeztek a fiúk. El kellett menniük egy Karácsony előtti jótékonysági estére, és későn értek haza. Kíváncsian hajoltam el oldalra, abban a reményben, hogy láthatom őket, de a pulton ülve esélyem sem volt. De pár perc után nem volt szükség leskelődésre, ugyanis Niall, Liam és Zayn csoszogott be a konyhába. Fáradtan huppantak le a székre, és laposakat pislogva néztek fel ránk. Lauren ellökte magát a szekrénytől, és Zayn ölébe fészkelte be magát. Szegény fiú annyira álmos volt, hogy Lauren vállának dőlve majd elaludt. 

-          Esetleg éhes valaki? –kérdeztem körbenézve a fiúkon

-          Aranyos vagy, de jelenleg az ágyamra vágyom csak –mondta Liam

-        Gondolom akkor még jobban vonzó lesz számodra, ha megtudod, hogy Danielle ma érkezett meg, és odafönt vár –mondtam mosolyogva

-          Igen? –kapta fel a fejét és máris kiszáguldozott a konyhából

-          Azt hiszem, megyek én is aludni –ásítozott Niall

-      Caroline-t, Vic szobájában keresd, legutoljára ott láttam, horror filmnézés közben –lóbáltam a lábamat

-          Remélem nem valami véres horrort néztek, mert azt nem bírja –állt fel

-          Nem tudom. Harry és Louis egyébként felmentek? –kérdeztem

-          Őő nem. Ők nem jöttek velünk –mondta Zayn

-          Ezt hogy érted? Mi az őket adtátok el jótékonysági célra? –kérdeztem értetlenkedve

-          Dehogy. Ki venné meg őket? Elmentek még vásárolni. Louis-nak eszébe jutott valami amit nem vett meg még és Harry volt az egyetlen akit magával tudott rángatni –mondta

-          Ilyenkor mentek vásárolni? Jézusom, Louis mit talált még ki? Szinte felvásárolta fél Dublin-t! –ráztam meg a fejemet

-          Fogalmam sincs. Felvigyelek? –nézett rám

-          Nem kell, majd felbicegek –csúsztam le a pultról

-          Biztos? Harry kinyír, ha bajod lesz –álltak fel

-          Nem vagyok cukorból! Menni fog –vettem kézbe a mankóimat

-          Rendben, de sikíts, ha van valami –nézett rám

-          Zayn, ha én sikítok, akkor arra mindenki felriad úgyis –mondtam

-          Jól van, akkor jó éjszakát –mondta majd felmentek 

Elbicegtem a nappaliig, majd miután kikapcsoltam a tv-t, felsántikáltam a lépcsőn. Tovább tartott, mint gondoltam, de hamar elértem a szobánkat. Örültem is annak, hogy Harry nincs itthon, így egyedül tudtam lefürdeni. El tudtam intézni néhány személyes női dolgot, igaz egyedül a fürdés eltartott vagy fél óráig is, de végül csak sikerült. Felhúztam Harry egyik pólóját, és visszamentem a szobába. Lehuppantam az ágyra és az ölembe húztam a laptopomat. Nem voltam álmos így felnéztem twitterre, hogy mi a helyzet. Igazából nem gondoltam, hogy sokáig titkolni lehet azt, hogy nem haltam meg, főleg hogy minden oldal azzal van tele, hogy túléltük a balesetet. Nézegettem az értesítéseimet, amelyek között ott volt, egy üzenet Caroline-tól. Fáradtan sóhajtva olvastam el, amiben csak a szokásos állt. Azután, hogy meg akart ölni már fel se vettem olyat, hogy megtalál és megkeseríti az életemet. Jó pár hónapja ezen ügyködik, nem lepett meg. Bekövettem pár embert, majd lecsuktam a laptopom tetejét. Nem értettem, hogy ezek után egyáltalán mi értelme annak, hogy elmegyek. Elválasztanak minket Harry-vel, és külön is megtalálhat minket. Bekucorodtam a takaró alá, Harry felére másztam az ágyban, majd lassan elnyomott az álom.

* Vic szemszöge *

Már majdnem elaludtam azon az unalmas filmen amit néztem, mikor meghallottam Betti kiabálását. Ijedten ugrottam ki az ágyból és rohantam át a szobájába. Harry és Louis még nem értek haza, - legutóbbi információim szerint, még betértek kajálni valahova, aztán indulnak haza -, így tudtam, hogy Betti egyedül van. Belépve a szobába azonban nem láttam senkit bent, csak Bettit, ahogy dobálja magát az ágyában. Odamentem mellé és próbáltam felrázni álmából. Pár percnyi próbálkozás után sikerült, hatalmas megkönnyebbülésemre. 

-          Hé mit álmodtál? –öleltem magamhoz

-          Caroline, és és Harry és –kezdte dadogva, de közbevágtam

-      Nem kell többet mondanod. Rémálmod volt azzal a nővel, nem is csoda. Lauren is rendszeresen álmodik vele –ringattam előre hátra

-          Igen? Ezt nem is tudtam –dörzsölte meg a szemét

-          Én is csak onnan tudom, hogy hallottam –magyaráztam

-          Köszönöm –motyogta

-          Ugyan nincs mit. Jobban vagy? –kérdeztem

-          Azt hiszem…igen –sóhajtott nagyot

-          Amíg a fiúk nem érnek haza, alszol nálam? –néztem rá

-          Nem akarok egyedül maradni, hozom a párnám –mondta majd átbicegtünk a szobánkig 

Bekucorodtunk a takaróink alá, halvány lámpafényt hagytunk a szobában fényforrásként és beszélgetni kezdtünk. Nem tudtam, hogy mennyit beszélt bárkivel is a balesetről, de úgy gondoltam jobb, ha kiadja magából. Így hát némi bíztatás után, csak beszélt és beszélt. Láthatóan ő is jobban érezte magát, ahogy megszabadult az emléktől. Fél óra múlva, már jobb állapotban nyomott el minket az álom. Összeölelkezve, egymás kezét szorongatva aludtunk el, biztonságban tudva a másikat. Amire most Bettinek volt a legnagyobb szüksége. 

* Harry szemszöge *

Hazaérve már kihaltan találtuk a lakást, valószínűnek tartottuk, hogy már mindenki alszik. Ledobtam a csomagokat a kanapé mellé és megmozgattam elgémberedett végtagjaimat. 

-          Remélem most már mindent megvettél Karácsonyra –néztem Louis-ra

-          Azt hiszem igen. Kösz hogy eljöttél velem. Napközben sokkal macerásabb ez az egész –rakta le ő is a csomagjait

-          Nincs mit, legalább én is meg tudtam venni azt, amit akartam –mondtam

-          Most már menjünk aludni mi is, hulla vagyok –indult meg a lépcsőn 

Követtem őt, majd felérve a lépcsőn elválltunk. Halkan nyitottam be a szobába, nehogy felébresszem Bettit, de belépve láttam, hogy nincs a szobában. Az ágy össze volt gyűrve, és a párnája is eltűnt. Már épp rémülten fordultam volna meg Louis után szólva, mikor láttam, hogy ott áll mögöttem. 

-          Cssh! Halkan gyere utánam. Ezt látnod kell –mondta vigyorogva

Értetlenül követtem őt, majd beérve a szobájukba, már világossá vált, vigyorgásának az oka. Betti és Vic egymást ölelve aludtak az ágy közepén, magukra húzva mindkét takarót. 

-          Szerinted át tudom úgy vinni, hogy ne ébredjen fel? –álltunk az ágy végében

-          Nem tudom. Próbáld meg és meglátod –veregette meg a vállamat

-          Na, ez ám a tanács! –motyogtam 

Óvatosan kiemeltem Bettit az ágyból, és az ölembe véve átvittem őt a szobánkba. Szerencsére nem ébredt fel, így miután leraktam, a párnám után kutakodva összegömbölyödött és aludt tovább. Felkaptam a pizsamámat és bementem a fürdőbe, hogy gyorsan lezuhanyozzak. Hosszú fárasztó nap után, jól esett a forró zuhany

* Betti szemszöge *

Vízcsobogás hangjára keltem, és mikor kinyitottam a szememet láttam, hogy ismét a Harry-vel közös szobánkban vagyok. Láttam Harry levetett ruháit a földön és tudtam, hogy ő hozott vissza a szobánkba. Feljebb ültem az ágyban és megdörzsöltem a szememet. Az órára pillantva láttam, hogy hajnali 1 óra volt, jó sokáig elvoltak Louis-al. Épp visszaraktam az órát az éjjeli szekrényre, mikor Harry lépett ki a fürdőből. Egy melegítőnadrág volt rajta és haja kissé még vizes volt. Mikor meglátott elmosolyodott. 

-          Felébresztettelek? –kérdezte és az ágyra térdelve egy csókot adott nekem

-          Fel, de nem bánom. –ráztam meg a fejemet

-          Nem akartalak. Olyan aranyosan aludtál –adott egy puszit az orromra

-          Csodának számít az után, hogy rémálmom volt –mondtam

-          Hogyan? Mit álmodtál? –fordult felém

-          Rólad, Caroline-ról, kettőnkről, butaság volt –mondtam

-          Jaj, kicsim –mondta és bemászott mellém az ágyba

-          Jó hogy itt vagy –bújtam hozzá

-          Nem kell félned, itt vagyok, most már nyugodtan aludhatsz –simogatta a hajamat

-          Hmm.. Harry –motyogtam félálomban

-          Aludj kicsim –adott egy puszit a fejemre majd ő is elhelyezkedett mellettem 

Már mindketten majdnem elaludtunk, mikor Harry telefonja rezegni kezdett, de egyikünk se vette a fáradtságot, hogy felkeljen és megnézze. Pedig talán jobban jártunk volna, ha megtesszük, megelőzve sok későbbi aggodalmat és könnyeket.