II. évad 12. rész – Christmas eve with you part 1

Másnap reggel hatalmas robajra ébredtünk, aminek a forrása Louis és Zayn voltak, akik berohantak a szobába hatalmas kiabálás közepette. Harry kómásan húzott magához miközben fejét a hajamba fúrta. Fejemre húztam a takarót, védve magunkat a fiúktól, akik voltak oly aranyosak és ránk ugrottak. 

-         Keljetek fel hétalvók! –rázott Louis

-         Gyerünk, odakint hatalmas hó van! –mondta Zayn és takarót kezdte húzni

-      Azt még elnézem, hogy ránk rontottatok, de ha lehúzod a takarót, boxerben váglak bele a hóba! –motyogtam fenyegetően

-         Segítek –tette hozzá Harry

-         De morcos valaki kora reggel –bökdöste meg Louis a talpamat

-         Komolyan a lányok elmentek, hogy minket zargattok? –morogta Harry

-         Ők már lent vannak a konyhában, igazából mindenki készen áll egy jó kis hó csatára, csak ti nem! –szálltak le végre rólunk

-         Jól van, adjatok fél órát és lent leszünk –mondtam végül

-         Fél óra! De nem több! –mentek ki a szobából

-         Lesz nekünk valaha egy nyugodt reggelünk? –nevettem el magamat nyújtózás közben

-         Nem tudom, de nem akarok felkelni –mondta Harry és magára húzva bújt hozzám

-         Pedig muszáj lesz, lassan 11 óra –néztem az órára

-         Nem érdekel –motyogta mire elnevettem magam

-         Inkább várod meg, hogy Louis-ék visszajöjjenek? –adtam apró puszikat a vállára

-         Ha így folytatod, bezárom az ajtót és másféle csata lesz idebent –gördült rám

-         Megfontolandó, hogy folytassam-e –kacsintottam rá

-         Te most flörtölsz velem? –simított végig a combomon

-         Talán –túrtam bele a göndör hajába

-         Hmm ez tetszik –csókolt bele a nyakamba

-         Harry, elég –bökdöstem meg

-         Gonoszkodsz? –döntötte a homlokát az enyémhez

-         Ez még semmi –mondtam és lelökve magamról, ahogy tudtam gyorsan bespuriztam a fürdőbe

-         Biceg és még így is le tud hagyni! Ez hihetetlen! –hallottam Harry hangját a túloldalról

-         Ezt nevezik tehetségnek! –mondtam majd gyorsan összekaptam magamat 

Mikor beengedtem Harry-t a fürdőbe, hívott az orvosom miszerint mennem kell kontrollra, nehogy elfelejtsem. Így hát mikor Harry leért a konyhába eme jó hírrel fogadtam őt. 

-         Nem fair, akkor így kimaradtok a hó csatából –mondta Louis

-         Igazából Lauren is kimarad, nem hiszem hogy Zayn engedné őt –mutattam rá

-         Bizony, hogy nem! –karolta át hátulról Lauren-t

-         Muszáj volt megszólalnod? –vágott hozzám egy narancsot

-         Hé! Nem bántjuk a sérültet! –dobtam vissza

-         Inkább menjünk, mielőtt szétszeditek a konyhát –kapott fel Harry 

A kórházba érve a hátsó ajtón mentünk be, és Paul velünk volt végig. Az orvos külön fogadott engem, figyelembe véve a körülményeket. Hosszas vizsgálás, és egy röntgen után az orvos megállapította, hogy el lehet távolítani a gipszet, ugyanis teljesen meggyógyult a karom. 

-         Ideje volt már –motyogtam mikor kilépve a kórházból már ismét gipszmentes voltam

-     Csak óvatosan! Az orvos is megmondta, hogy ne erőltesd meg. Kivesszük a gyógyszereket aztán irány haza –mondta

-         Rendben nagyfőnök –mondtam és oldalra hajolva egy puszit adtam az arcára

-         Ilyenkor örülök, hogy nem Harry vezet –mondta Paul

-         Miért? –néztünk rá értetlenül

-         Mert ilyen alkalmak esetén, mind meghalnánk –nézett bele a visszapillantó tükörbe

-         Gonosz vagy! –vágtam rá és nem szóltam az út hátra lévő felében egy szót sem 

Épp csak leparkoltunk a felhajtóra, mikor megpillantottunk egy összetört kocsit. Kérdőn fordultam Harry felé, de ő se szó se beszéd berohanta házba. Nem értettem, hogy mi történt ezért Paul felé fordultam. 

-         Ez nem Harry másik kocsija? –kérdeztem

-         Igen, de mikor nem Harry használja, akkor Gemma veszi kölcsön –magyarázta

-         Jesszusom! –a szívem őrült dobogásba kezdett, majd Paul segítségével mi is bementünk a házba

Belépve a nappaliba láttam, hogy Gemma ott ül Harry ölében, és pár kötést leszámítva, nincs semmi baja. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt. Hála istennek, nem történt súlyosabb baja. Odabicegtem hozzá és szorosan megöleltem őt. 

-         Jól vagy? Jézusom mi történt? –tapogattam végig felmérve, hogy tényleg jól van-e

-         Igen, minden rendben. Nem történt hála istennek nagyobb baj –mondta

-         De hogy tört össze az autó? Neked mentek? –kérdeztem leülve Harry mellé

-         Pontosítsunk, nem én voltam a célpont. –mondta

-         Na nee! Caroline volt? –döbbentem le

-       Talált. Este indultam még el otthonról, hogy időben ideérjek, de az egyik kereszteződésben nekem jött –magyarázta

-         Istenem, bajod is eshetett volna –ölelte szorosabban magához Harry

-         Héé de nem történt, és ez a fő –karolta át öccsét Gemma 

Mikor mindenki megnyugodott többé-kevésbé felvittük Gemma holmiját és hagytuk, hogy Harry-vel beszélgethessenek.

* Gemma szemszöge *

Igaz, hogy megrázott ez az egész baleset, de szerencsére Caroline még mindig pocsék sofőr, és célzási tudása se javult sokat. A fiúk segítettek felvinni a holmimat, és Harry-t le se tudtam magamról vakarni. Imádtam az én kis öcsikémet, aki akármilyen híres is, mindig az én kistesóm marad. Épp a ruháimat raktam be a szerkénybe, mikor láttam, hogy az ágy szélén ülve lóbálja a lábát, és valamin nagyon elgondolkodott. Leraktam a ruhakupacot a bőrönd tetejére és mellé ültem. 

-         Hé, mi a baj? –kérdeztem

-   Ki fog még a szeretteim közül megsérülni, azért mert régen hoztam egy rohadt rossz döntést? –piszkálta a pólóját

-         Emiatt ne emészd magad! –tettem a kezemet a kezére

-         De ha egyszer az én hibám! –szorította ökölbe a kezét

-         Nézz rám Harry! Ez nem a te hibád! Az életünkben rengeteg ember közel engedünk magunkhoz, de egyikről se tudhatjuk, hogy milyen ember valójában! Mindannyian elgondolkodunk azon, hogy vajon jó döntést hoztunk-e! Nem tudhattad, hogy ez lesz belőle. Ahogy azt se tudtad, hogy bele fogsz szeretni Bettibe! Az élet ilyen, hozunk döntést, amit akkor jónak látunk, de csak később derül ki, hogy valóban az volt-e! –mondtam

-         Ha csak arra gondolok, hogy komoly bajod is eshetett volna. Belehaltam volna! –mondta és fejét az ölembe hajtva ölelte a derekamat

-         De nem lett és ez a fontos! Ahogy a lányoknak sem! Ne arra gondolj, hogy mi lehetett volna, hanem hogy mi lett! Ez a lényeg! –simogattam a haját

-         Gemma?

-         Igen, Harry?

-         Itt maradhatok még egy kicsit? –kérdezte csukott szemmel szuszogva

-         Hát persze, gyere, üljünk feljebb –mondtam és elhelyezkedtünk a puha párnákon

-         Veled mindig olyan biztonságban éreztem magam –motyogta

-       Igen emlékszem, mikor anyáék elmentek dolgozni átjöttél, és megálltál a mackóddal az ágyam mellett. Ártatlan és rémült nagy szemekkel kérdezted, hogy alhatsz-e velem –mosolyodtam el az emlékre

-         És te mindig megengedted, sőt volt, hogy néha dúdoltál is, hogy el tudjak aludni –mondta félálomban szinte

-         Jaj de régen is volt már, hogy te kicsi voltál –mondtam

-         Szeretnék újra gondtalan kisgyerek lenni –mondta elcsukló hangon

-         Elhiszem, de gondolj bele milyen jó most. Ne azt az egy rosszat vedd észre az életedben, hanem azt a megannyi jót, ami van. A banda, a fiúk, új barátokat szereztél a lányok személyében, a közelgő turné és persze Betti. Ugye hogy már nem is olyan rossz így –dőltem hátra a párnán

-         Hmm Betti –motyogta, majd lassan elaludt az ölemben 

Mosolyogva adtam egy puszit az arcára, majd továbbra is simogatva a haját merültem a gondolataimban, miközben az ablakon túl szállingózó hópelyheket néztem. 

* Betti szemszöge *

Miután Harry-ék felmentek, lent nekiálltunk készülődni a Karácsonyra. Két napunk volt a rengeteg sütemény megsütésére, így neki is álltunk. Egy ízben a fiúk felajánlották, hogy segítenek, de miután Niall ráöntötte a lisztes zacskó felét Zayn-re, kitereltük őket vissza a nappaliba. A konyhában csak mi lányok gyűltünk össze, és mindannyiunk anyukái. Ennyi női erővel gyorsan és könnyedén haladtunk. Hallottuk, hogy Niall gitár kísérete mellett a fiúk karácsonyi dalokat hallgattak, azonban Rob egy ízben csendesebb dalolászásra intette őket, mert odafent Harry és Gemma elaludtak. Annyira megindító és kellemes volt a légkör, hogy hirtelen melegség járt át. Mindig ilyen idilli nagy, családias Karácsonyt szerettem volna, azokkal, akik fontosak számomra, és akiket mindennél jobban szeretek. 

Harry és Gemma estefelé társultak hozzánk, amikor már készen voltunk az aznapi süti adaggal, és a nappaliban gyűltünk össze. Gemma bekucorodott Anne mellé, Harry pedig mögém ült le, az ölébe vonva engemet. Fáradtan dőltem neki a mellkasának, és élveztem, ahogy a hátamat cirógatja. Végül a kis összejövetlenek a szülők vetettek véget, mikor már mindenki laposakat pislogott. 

Karácsony napja előtt mindannyian izgatottak voltunk. Ajándékokat csomagoltunk, sütiket sütöttünk, előkerestük a karácsonyi díszeket, és elkezdtük feldíszíteni a lakást. A fiúk megvették a fát és elkezdtük Karácsony napján délelőtt felállítani, illetve díszíteni. Mivel a szülők elvállalták, hogy majd ők főznek, ránk maradt a fa állítása. Pontosabban ránk, lányokra, mert a fiúk csak ültek és néztek minket. 

-      Ha rám dől a fa, és újabb sérülést szenvedek, az a ti lelketeken fog száradni! –mondtam a fiúkra sandítva

-         Rendben, gyere –állt fel Harry

-         Mit csinálsz? –néztem rá rémülten

-         Segítek, hogy elérd a fa tetejét –mondta és könnyedén a vállára kapott

-         Tegyél le! –mondtam rémülten kapaszkodva a vállába

-         Ne félj, nem ejtelek le. –fogta szorosan a lábamat

-         Harry, ez nem jó ötlet, tegyél le –motyogtam még mindig rémülten

-   Minél hamarabb kezded el díszíteni, annál hamarabb végzünk –mondta és felnyújtott egy kis üveggömböt

-         Rendben –mondtam és legyűrve a félelmemet nekiálltam díszíteni a fa tetejét is 

Nagy nehezen fél óra szenvedés után, végre stabil talajt ért újra a lábam. 

-         Jövőre nem vállalom –mondtam a kanapén ülve

-         Igazán jó lett a fa –mondta Anne

-         Szerintünk is –mondta Louis

-         Nem is csináltál semmit! –vágott hozzá egy párnát Vic

-         Dehogynem, aktívan néztünk titeket –mondta

-         Nagy segítség volt, de tényleg! –néztem rá laposan

-         Karácsony van, ne most öljétek egymást –mondta Patricia

-         De Szilveszterkor már megölhetem? –nézett fel rá Lauren

-         Igen szívem, akkor már megölheted –simított végig Lauren haján

-         Ez az! –mondta Lauren figyelmen kívül hagyva Zayn rémült arcát

-         Ti is szeretitek egymást –mondtam és kimentem a konyhába

Mire minden elkészült, a lakásban nagyon jó hangulat kerekedett. A díszek gyönyörűek voltak, a fa is remekül nézett ki, a finom ételeknek köszönhetően pedig nagyon jó illat volt a lakásban. Zayn és Liam még utoljára késztetést érzett arra, hogy kimenjenek egyet birkózni a hóba, így őket korábban küldték el készülődni. Délután 4 óra felé – mikor odakint már minden fehér volt, hála az egész nap tartó gyönyörű hóesésnek -, már mindannyian visszavonultunk, hogy átöltözzünk és felkészüljünk a Karácsonyi vacsorára. Az ajándékokat már levittük korábban, így egy szép csinos kupac volt a fa alatt. Nem tudtam, hogy Harry mit vesz fel, de igyekeztem elegánsra venni a formát. Egy tört fehér csipkés ruhát fettem fel, amelynek az ujja végig hosszan csipke volt, akárcsak a nyaki része, és a térdemig ért. Nagyon elegáns ruha volt, pont az alkalomhoz illő. Harry is elegánsan öltözött fel, fekete feszes nadrágot vett fel, hozzá egy fehér inget, amelyre rávett, egy a nadrághoz illő mellényt. 

-         Szerinted így jó, vagy vegyem fel a zakómat is? –állt meg előttem

-         Várj, először magamhoz kell térnem. –mondtam felpislogva rá az ágyon ülve

-         Hm, te is gyönyörű vagy kicsim –mondta és felhúzva megpörgetett majd magához húzott

-         Boldog Karácsonyt Harry –mondtam átkarolva a nyakát

-         Boldog Karácsonyt kicsim. Szeretlek –adott egy puszit az orromra

-     Én is szeretlek –mondtam és miután lágy csókban részesített elindultunk le a nappaliba, hogy végre csatlakozzunk a többiekhez.