2013. június 19., szerda

II. évad 16. rész






A következő napokban sikerült berendezkednem abba a kis aranyos szobába, amit kaptam. Kipakoltam a ruháimat, a személyes dolgaimat és teleraktam a szobát, a többiek fotóival. Így már otthonosabb volt. Majd el felejtettem, a szobámnak és nekem is lett egy állandó kis társam. Colin állandóan az én szobámban aludt bent. Először azt hittem, hogy csak a szoba miatt van ott, de idővel kiderült, hogy nem. Mikor elmentem futni sokszor volt, hogy ott ült az ajtóban, szájában a pórázával és nagy gomb szemekkel nézett rám, hogy vigyem magammal. Eleinte nem akartam vinni, még életemben nem volt kutyám, nem tudtam, hogy kell velük bánni. De miután egyszer Jen az egyik ilyen utamra elkísért, és láttam, hogy semmi ördöngösség nincs benne, vittem magammal rendszeresen Colin-t. Egymás mellett kocogtunk, róttuk az utcákat a kora reggeli hőségben.
Cal és Jen is dolgozott, így volt, hogy délutánig egyedül voltam otthon. Ilyenkor vagy a hátsó kertben voltam kint Colin-al, vagy futni mentem, vagy vásárolni. Szerencsére pár utcányira volt egy buszmegálló, ahonnan a járat közvetlenül a belvárosba vitt be. Olyankor Colin-t elláttam bőségesen étellel-itallal és belevetettem magamat Los Angeles-be. Még csak 5. napja voltam ott, de már nem tévedtem el olyan könnyedén. Los Angeles gyönyörű volt, egyszerűen egy örök mozgó elképesztő város. Bár nem laknék LA-ben huzamosabb ideig. A hőség elviselhetetlen volt néha. Eleinte hosszúnadrágban „rohangáltam”, de mikor másodszorra lettem rosszul olyan melegem volt, kénytelen voltam elmenni, és venni rövid nadrágokat. Fintorogva vettem fel őket és azzal vigasztaltam magamat, hogy legalább egy jó féle rosszulléttől megkímélem magamat. 

-         Futni mész? –nézett rám Cal egyik reggel
-         Most nem – ráztam meg a fejemet – Gondoltam bemegyek vásárolni. A barátnőmnek a jövő héten lesz a születésnapja és gondoltam veszek neki valamit
-         Ha gondolod, bevihetlek munkába menet –tette le az újságját
-         Az szuper lenne! –lelkesedtem fel
-         Adj egy percet, hozom a táskámat és mehetünk –mosolygott rám 

Leültem az ajtó előtti lépcsőre, és Colin fejét simogatva arra gondoltam, hogy vajon mit csinálnak odahaza a többiek. Rendkívül kényelmetlenül éreztem magamat, hogy itt vagyok már 6 napja és nem tudok semmivel besegíteni. Ezt persze már megbeszéltem Cal-al tegnap este, és ő azt mondta, hogy emiatt ne aggódjak. Harry-t családtagként szeretik, és az ő barátja – pontosabban barátnője -, is családtagnak számít náluk. Rendkívül hálás voltam érte, hogy ennyire aranyosak velem. 

-         Mehetünk? –állt meg mellettem Cal kizökkentve gondolatmenetemből
-         Persze, mehetünk –mondtam

Miután betereltük Colin-t a házba, elindultunk végre. Cal a központban rakott ki, majd miután a lelkemre kötötte, hogy ha baj van hívjam, elhajtott. 

Először beültem egy nagyon hangulatos kis étterembe, ahol megreggeliztem, és megittam a reggeli kávé adagomat. Néztem, ahogy megtelnek az, utcák emberek tömegeivel, akik vagy iskolába, vagy vásárolni indultak. Kifizettem a szerény kis reggelimet, felkaptam a táskámat és belevetettem magamat a boltok tömkelegébe. Otthon mindig az volt a problémám, hogy nem találtam semmi épkézláb dolgot, itt LA-ben, meg az volt a gondom, hogy túl sok jó dolgot találtam, ami közül nem tudtam választani. Végül betértem egy boltba, ahol különleges lámpákat árultak, többek között hatalmas álló lávalámpákat. Rémlett, hogy régóta szeretett volna olyat, így hát le is csaptam rá és magaménak tudhattam a tökéletes ajándékot. Boldogan léptem ki ismét a forró levegőre, ami megcsapott azonnal a kellemes klímás környezet után. 

Folytatva utamat, egy tetováló szalon mellett mentem el, ami magára vonta a figyelmemet. Ki voltak rakva munkák és egyik szebb volt, mint a másik. Régi nagy vágyam volt, hogy tetoválást csináltassak egyszer, de amíg nem gyógyultak be a sebeim, addig nem volt tanácsos ilyennel próbálkozni. Annyira belemerültem a nézelődésbe, hogy ijedten ejtettem el a szatyrokat, mikor egy fiú jelent meg mellettem és köszönt rám. 

-         Szia! –mondta széles mosollyal
-         Öhm szia. Segíthetek valamiben? –néztem rá
-         Igen, mondjuk abban, hogy felismersz –mosolygott rám
-         Találkoztunk már? –kérdeztem bizonytalanul
-         Igen, mikor Simon házában voltál, az X-Factor ideje alatt. Lent a parton találkoztunk –mondta

Egy ideig gondolkoztam, majd hirtelen eszembe jutott. A helyes szőke srác. 

-         Most már beugrott, igen emlékszem rád –nevettem el magam zavartan
-         Kendall –mutatkozott be ismét
-         Betti –mondtam, mire egy gyors ölelésben részesített
-         Mi járatban erre? Nem az X-Factor-ban kéne lenned? –kérdezte
-         Csss halkabban, ha lehet! –intettem le
-         Miért? Mi a baj? –váltott suttogásra
-         Csak senki nem tudhatja meg, hogy itt vagyok. –mondtam
-         Rendben, van titkos kód is? Hogy hívjalak? –nézett rám
-         Ne hülyéskedj! Ez most komoly! –löktem meg
-         Aucs. Jól van, figyelj. Mi lenne, ha beülnénk valahova egy italra, és elmesélnéd? –kérdezte
-         Inkább menjünk le a partra. Ott senki nem hallhat meg minket. –mondtam
-         Akkor irány a part! –mondta és a kocsijához sétáltunk

Szerencsére Kendall jobban ismerte a partot, mint én, így egy eldugottabb részre mentük. Leültünk a homokba, és az útközben vett shake elfogyasztása közben elmeséltem neki mindent, ami történt azóta, hogy akkor ott találkoztunk. Döbbenten hallgatta amit meséltem, és a végén is csak meredten nézett rám. 

-         Ez most komoly? –nézett rám
-         Az utolsó szóig –bólintottam és beleittam a már megmelegedett italomba
-         Jesszus! Ez nagyon meredek! Nem csodálom, hogy jobbnak látták, hogy elutazz. –túrt a hajába
-     Hát igen. Bár Caroline tudja, hogy élek tehát ettől még kereshet. Teljesen eltűnni meg nem tudok akárhogy is akarják –piszkáltam a homokot
-         De időt nyernek és az idő alatt lehet, megkerül a nő –mondta
-         Van benne igazság –hagytam rá
-      Nem mondom, jó kis történet. Nem gondoltam, hogy te lennél Harry barátnője. Ismerjük őket futólag, nagyon jó fejek –mondta
-         Utálom is ezt a helyzetet. Az utóbbi időkben nem sokat tudtunk együtt lenni –magyaráztam
-         Ne aggódj, lesztek együtt még eleget, meg is unjátok egymást –lökött meg játékosan
-         Remélem –mosolyogtam rá
-         Ne lógasd az orrod! Ez itt LA bébi! –mondta és felállt
-         Lökött vagy –néztem fel rá
-      Dehogy! De ha már itt vagy és újra találkoztunk, megpróbálom feldobni az itt létedet –rántott fel a homokból
-         Jézusom, előre félek –nevettem
-      Nem kell! Bár okoz némi problémát, hogy ha velem vagy lefotózhatnak, és máris lebuksz –mondta gondolkodva
-         Na, nem mondod, nekem is leesett –csipkelődtem
-         Halljuk okos kisasszony, erre mit tervelt ki? –hajolt előre
-         Semmit! Majd befestem a hajamat! –mondtam
-         Remek ötlet! –vágta rá Kandell
-         Én csak vicceltem! –néztem rá rémülten
-       Hát akkor most már komoly ötlet! Amúgy is a barna szerintem jobban fog állni –nézett oldalra döntött fejjel
-         Kendall! Nem festem be a hajamat! –mondtam
-         Egy tetováló szalon előtt találkoztunk, nem hiszem, hogy egy hajfestés a világ vége lenne –mondta
-         Jó rendben, legyen! Befestetem, de ha ezért otthon kinyírnak, mindent rád fogok! –mondtam
-         Megdumálva! –mondta 

Kendall nagyon jó fej és közvetlen srác volt, aki elfeledtette velem egy kis időre a honvágyamat.  Aznap ő vitt haza és így már tudta, hogy hol találhat meg. Utána napokig nem hagyott nyugtot nekem, míg tényleg el nem mentem egy fodrász szalonba, hogy befessék a szőke tincseimet. Így az ott létem második hetében barna lett a hajam. Cal és Jen nagyot néztek, bár kifejtették, hogy nagyon jól áll nekem ez a szín is. Kicsit komolyabbnak tűnök tőle. Erre Kendall hangosan felnevetett és fetrengeni kezdett a kanapén. A bosszú gyorsan és kegyetlenül csapott le rá, Colin személyében, aki ráugrott és jól képen nyaldosta párszor a nevető fiút. Utána már elment a kedve a nevetéstől. 

Kicsit izgultam, mikor este skype-n készültem beszélgetni a többiekkel. Nem tudtam, hogy mit fognak szólni. Kendall mellettem feküdt az ágyon és a laptopján nézelődött. Esküszöm amióta újra találkoztunk, le se tudom magamról vakarni. Olyan lett nekem akár otthon Eric. Közel kerültünk, és mivel tudta, hogy nem nagyon mutatkozhatok nyilvánosan, így többnyire átjött hozzám, hogy itt töltsük el az időt, ha épp ne lent a parton voltunk. Ígérte, hogy bemutat a többieknek, de mivel jelenleg ketten külföldön voltak, így váratott még magára a bemutatás. Gondolatmenetemből a megjelenő Harry zökkentett ki. Édes mosolya és aranyos égnek meredező göndör tincsei azonnal mosolyt csaltak az arcomra. Mikor meglátta és feldolgozta, hogy barna lett a hajam, meredten nézett a kamerába. 

-         Befestetted a hajad? –kérdezte döbbenten
-         Öhm igen, csak hogy ne ismerjen fel senki –motyogtam
-      Bevallom fura, de nagyon jól áll. Csak meg kell szoknom még. Gyönyörű vagy kicsim –mondta és megkönnyebbülve láttam, hogy komolyan gondolja
-         Köszönöm, örülök, hogy tetszik –mondtam zavaromban 

A kezdeti megkönnyebbülés után, boldogan hallgattam, ahogy a közelgő turnéról és album megjelenésről mesél. Kendall mellettem az idő alatt bealudt és néha odébb kellett lökdösnöm, mert a lábát folyton az enyémre rakta. Mikor végeztem a skype-al lecsuktam a laptopot és kimentem a kertbe Colin-al. Kendall biztos nem fog egy ideig felkelni, így a napozás mellett döntöttem. 1 óra napozás után kezdtem elunni magam, így a telefonomon felmentem twitterre és nézelődni kezdtem. Egy idő után láttam, hogy mindenki Harry-ről tweetel, és fel is tűnt, az egyik trend. Azonban ahogy megláttam felálltam a napágyból, nem törődve azzal, hogy a pohár kiesett az ölemből. 

#HarryandTaylorSwift

Alig tűntem el a képből, de máris más lánnyal kezdték el összeboronálni Harry-t! Ezt képtelen voltam elhinni. Végignéztem mindent amit írtak, de képet vagy valami konkrétumot sehol nem láttam. Nem tudtam elképzelni, hogy akkor ezt honnan vehették. Egészen addig, amíg fel nem mentem Taylor Swift twitter profiljára, ahol egy tweetjében arról írt, hogy mennyire helyesnek találjak Harry-t és szívesen találkozna vele akár egy randevú keretén belül is. 

Sikítani tudtam volna! Nem akartam, hogy Harry és Taylor találkozzanak, vagy, hogy ez a lány bármilyen módon is Harry közelébe kerüljön. Ha eddig utáltam ezt a bújjunk el dolgot, akkor most végképp elegem volt belőle. Bezzeg őt nem képes Caroline megfenyegetni! Jó ez túlzás volt tudom, de akkor is. Miért én szívom meg folyamatosan. Elbújtatnak Caroline elől, erre megjelenik ez a Taylor és pont Harry-t szemeli ki új játékszernek. Visszamentem a twitter fő oldalára, ahol újabb trendek keltették fel a figyelmemet. 

#HarryandBettiforever

#HarryandBettibestcouple

Ilyen és ehhez hasonló trendek voltak még, amelyek nagyon meghatottak. Aranyosak voltak, hogy így kiálltak mellettem. Biztos nem lehet még semmi komoly, különben Harry említette volna, de akkor is aggódtam emiatt. Ha nem kerülök elő, és nem mutatom meg Taylor-nak, hogy nem Harry lesz a következő játéka, akkor igenis komoly baj lehet ebből még. De ha hazamegyek, akkor mindenki ki fog akadni és az lesz a vége, hogy újra visszaküldenek. Viszont itt sem maradhatok sokáig, nem fogom páholyból végignézni, ahogy Taylor elkezdi tenni a szépet Harry-nek. Bíztam benne, de attól még aggodalommal töltött el, ahogy ez a lány ilyen nyíltan teszi magát. Nem tudtam mit csináljak, melyik döntés lenne a helyes.

1 megjegyzés:

  1. Nagyon, jó várom a folytatást ! :D és, tudom eddig nem ítam kommentet, de csak azért mert most tértem ide. Ugyanis 1 hete kezdtem el ezt a blogot olvasni és kellett pár nap hogy az elejétől a végéig elolvashassam.

    VálaszTörlés