12. rész

- Ez gyönyörű Harry, de nem fogadhatom el. –néztem a nyakláncra

- Kérlek fogadd el. –simított végig a medálokon

- Nem akarok összeszólalkozni veled, de nem fogathatom el. Ezt másnak kéne adnod. –álltam kicsit távolabb

- Nem másnak akarom adni hanem neked –nézett rám

- Nézd Harry, nem kell most ezt amolyan lelkiismeret furdalásból adnod. Meggondolatlanul kérdeztél valamit, amit jobb nem felhozni. Mindenki tudja, hogy Te és Caroline..szóval hogy köztetek van valami. –mondtam

- Még nem mondták soha, hogy ne higgy el mindent amit látsz? –kérdezte

- Ne. Nem kell magyarázkodnod. Tényleg jobb ha inkább ismét olyan jó barátok leszünk, mint akkor amikor énekeltünk Londonban. –vettem le a láncot

- A tiéd. Mostantól azt csinálsz vele amit akarsz -mondta mikor felé nyújtottam a láncot

- Légy szíves ne csináld. Gyönyörű ez a lánc, biztos más jobban örülne neki. –néztem fel rá

- Ha nem akarod hordani felőlem el is dobhatod. Mondtam már, másnak nem adom. –azzal megfordult és kiment a többiekhez.

Értetlenül néztem utána majd leültem az egyik fotelba és a nyakláncra meredtem. Nem volt szívem kidobni hiszen nagyon szép volt. De ha meg elfogadom és hordani kezdem folyton rá fog emlékeztetni. Némi hezitálás után visszahelyeztem a nyakamba és a többiek keresésére indultam. Ott találtam őket a medence és a jól megpakolt asztal körül. Zayn, Liam és Louis már a medencében volt és szivacs rudakkal püfölték egymást. Lauren és Vic a medence szélén ültek, lábukat a vízbe lógatva. Caroline Niallal folytatott elmélyült beszélgetést az asztalnál. Simon pedig a hintaágyon ült Harryvel. Mikor kimentem Niall hívogatóan kihúzta maga mellet a széket és megpaskolta a párnáját.

- Miről folyik a beszélgetés gyerekek? –ültem le melléjük

- Csak arról, hogy Niall szerint jó ötlet lenne a meghallgatáson gitárral kísérni a dalunkat. –mondta Caroline

- Végeredményében nem rossz ötlet. Hitelesebb és a zsűrit is jobban meg lehet vele győzni

- Akkor már hárman vagyunk aki ezzel egyetért. A többieket is majd meggyőzzük. –mondta Niall

- Megbeszélve. –bólintottam

Magukra hagytam ezután őket, láthatóan jól elvoltak az én társaságom nélkül is. Épp a süteményes asztal körül szimatoltam, mikor hatalmas sikításra lettünk figyelmesek. A medencében fürdőző hármas páros úgy gondolta, jó poén berángatni a medence szélén ülő lányokat.

- Ti nem vagytok normálisak! –mondta Lauren Zaynnek

- Ugyan már ez csak víz. –nézett nagy szemekkel az említett

- Szóval csak víz? –mondta Lauren és a víz alá nyomta a srác fejét

- Azért ne fojtsd meg. Szükségünk van még rá. -mondta Liam

- Merő kedvesség vagy –dobtam fejbe egy szivacs labdával

- Dobálózunk? Dobálózunk? –fordult felém

- Dehogyis, nem tudom miről beszélsz –dobtam hozzá még egy – rózsaszín – labdát

- Tehát a többiek mellett szeretnél kikötni. –indult meg kifele Liam

- Ahhoz előbb el kell kapnod. –futottam az asztalok felé

- Miért érzem, hogy ebből vagy sírás lesz vagy valami eltörik? –kérdezte Simon

- Azért mert jól érzed. Liamet ismerve inkább törés lesz. –nézett minket Harry

- Jobb ha feladod, nem tudsz úgyse elkapni. –mondtam

- Ne kiabáld el. –mondta és átmászott az asztalon

Az egyetlen esélyem a hintaágy mögé való menekülés volt.

- Na én inkább megyek, mielőtt felborítjátok a hintaágyat –fogta menekülőre Simon

Miközben azt figyeltem, hogy merről fog támadni Liam, Lauren csatlakozott hozzám, akit Zayn üldözött.

- Revans az előbbi vízbe nyomásért? –néztem rá

- Valami hasonló. Összevizeztem a haját úristen most mi lesz –röhögött Lauren

- Nem tudom, de szerintem nem volt jó ötlet egy helyre menekülnünk –nevettem én is

- Miért? –kérdezte Lauren

- Mert így könnyebben elkapnak azért – mutattam a két oldalról közeledő fiúkra

- A franc, erre nem gondoltam. –mondta

- Feltűnt. –löktem oldalba

Ahogy az várható volt ezek után, a fiúk simán elkaptak minket és a medencében kötöttünk ki. Zayn alaposan visszaadta az előbb Laurennek. Szegény lány kapott bőven a vízből. Azonban mikor kifele akart evickélni Zayn visszahúzta

- Szökünk? –nézett rá

- Az volt a terv. Szándékomban állt itt hagyni téged és végre megszárítkozni –nevetett Lauren

- Nélkülem? Semmiképpen sem. Megyünk együütt –mondta és Laurent az ölébe véve elindult a medence mellett található törülközők felé

Szegény Lauren nagyon vörös volt ekkor már. Zayn nem is sejti, hogy a karjaiban lévő lány mennyire oda van érte. A szárítkozásból is persze minden lett csak nem az. Lauren szándékosan összeborzolta Zayn fejét aki erre viszonozta a kedvességet.

- Úgy néztek ki, mint akik konnektorba nyúltak –mondta az egyik nyugágyon ülő Simon

- Mondasz valamit. –nevetett Niall és Caroline

- Na elég legyen különben soha nem fogom tudni kifésülni a hajam. –tolta el Zayn kezét Lauren

- Nem értem mi a bajod, így is nagyon szép vagy. –vizsgálta meg távolabbról Zayn

- Hogy? –nézett fel rá Lauren a törülköző alól

- Mondom így is szép vagy –ismételte meg és elkezdte átdörzsölni magát a törülközővel

- Ahogy te is –motyogta Lauren

Nem tudtam eldönteni, hogy meghallotta vagy sem de az a csábos mosoly amit a lány felé küldött arra engedett következtetni, hogy igen.

A fiúkkal mi is kimásztunk a vízből miután alaposan átfagytunk. Hiába dörzsöltem át magam egy vastag törülközővel még mindig ugyanúgy vacogtam. A velem szemben ülő Niall azon nevetett, hogy a szék velem együtt vacog alattam. Simon szerencsére életmentő ötlettel állt elő és felajánlotta hogy készít nekünk jó meleg teát. A felajánlást örömmel elfogadta a banda. Harry, Caroline és Niall kivételével mindannyian fáztunk. A többiek tüzet próbáltak rakni több kevesebb sikerrel, ugyanis mindig elröhögték az egészet. Miután sikerült meggyújtani köré gyűltünk és próbáltunk felmelegedni. Körbenéztem és meglepetten konstáltam, hogy milyen aranyos kis párok alakultak ki akaratlanul is. Zayn Lauren mellett ült és láthatóan jól elvoltak, Louis Vicet fárasztotta a még fárasztóbb vicceivel. Niall, Liam és Caroline az X-Factor válogatóról folytatott mélyült beszélgetést. A két fiú minél több dolgot próbált elmondani, amit érdemes tudni a műsorról.

Azonban mikor jobban körbenéztem láttam, hogy Harry nincs ott köztünk. Hátrafordulva láttam, hogy a hintaágyon ül még mindig.

- Nem mész oda hozzá? –kérdezte Niall

- Nem. –fordultam előre

- Beszélni azért még beszélhettek. –lökött meg

Bosszúsan néztem vissza Niallre aki rögtön úgy helyezkedett, hogy ne tudjak visszamenni.

- Nem jössz melegedni a tűzhöz? –kérdeztem a takaró szélét szorongatva

- Nem fázok, veletek ellentétben én megúsztam a hideg medencét. –mondta a telefonjával babrálva.

Egy percig megfordult bennem, hogy visszamegyek a többiekhez. Végül kivettem a kezéből a telefonját, lelöktem a lábait és bekucorodtam a hintaágy másik felébe.

- Fázni fogsz. –nyúlt a telefonjáért

- Vastag takaró van rajtam, de egyedül akkor sem hagylak. –adtam vissza neki a telefonját

- Megleszek egyedül is. –kezdte megint nyomogatni a telefonját

- Hagyd már abba –nyúltam oda ismét a telefonjáért

Mikor rápillantottam a telefonja kijelzőjére láttam, hogy Twitteren volt fent.

- Már megint az utálkozóid írásait olvasod? –néztem rá

- A kritikát is el kell olvasni. –vonta meg a vállait

- Harry ez nem kritika! Ezek az emberek spontán utálnak téged. Nincs mögötte semmi ok vagy indok. –mondtam

- Igen ezzel tisztában vagyok.

- Miért csinálod ezt az önmarcangolást? Nézz körbe téged annyian szeretnek, velük kéne foglalkoznod. –dobtam az ölébe a telefonját

Nem értettem, hogy miért jó neki ha saját magát kínozza az ilyen írások olvasásával. Ráadásul bosszúságomra igaza volt, hogy fázni fogok. Feljebb húztam a takarót és megpróbáltam minél kisebbre összehúzni magam. Nem sokat segített.

- Várj –mondta Harry és hozott még takarót

- Köszönöm –mondtam mikor rám terítette

- Így már nem fogsz fázni.

- Te nem fázol? –kérdeztem

- Nem vészes –nézett rám

Felemeltem az egyik takaró végét és felé nyújtottam.

- Gondolom nem akarsz megfázni –mondtam meglepett arca láttán

- Köszi – csúszott közelebb és bebújt a takaró alá

Óhatatlanul is közelebb kerültünk egymáshoz, a lába a lábamnak simult és a közelsége hihetetlenül jó érzés volt. Ellenben akkor se akartam, hogy megfázzon ha már ilyen makacs, hogy nem akar oda menni a tűhöz.

- Hát ez? –kérdezte hosszabb csönd után

- Mi? –néztem rá értetlenül

- A nyaklánc rajtad van. –mondta

- Nem gondoltad, hogy kidobom! Ha már vissza nem akarod venni, akkor marad. –nyúltam oda ösztönösen

Erre nagyon édes mosolyra húzódott a szája. Közelebb húzódott és ismét vészesen közel került hozzám.

- Ennyire fázol? –próbáltam legalább a témát terelni

- Nem, már nem. –döntötte a homlokát az enyémhez

Az embernek ilyen helyzetben elég nehéz józan gondolkodásúnak maradnia. Haja csiklandozta az arcomat és hiába kotortam el makacsul visszahullt ugyanúgy. Akaratlanul is elfogott a vágy az iránt, hogy beletúrjak a hajába. Ahogy a göndör fürtjei a kezeim között siklottak az nagyon jó érzés volt.

- Úgy tűnik a göndör hajamat mindenki imádja piszkálni –nevetett fel halkan

- Mert olyan jó. –mondtam és elhúztam a kezem

- Nyugodtan játszhatsz vele, nem zavar. –emelte vissza a kezemet

Nem szokásom más haját piszkálni, de annyira aranyosak voltak a göndör fürtjei, hogy az ember nem bírta megállni.

- Inkább abbahagyom, még a végén összekócollak. –mondtam zavartan nevetve

- Az se érdekelne. Olyan jó így most. –nézett a szemembe

Legalább ne lenne ennyire aranyos. –mondtam magamban

- Igen így nem fázunk már. –mondtam

- Nem a melegre céloztam, hanem a közelségedre. –emelte fel a fejét

- Ne kezd megint. –mondtam

- Akkor is így érzek.

Itt már felmondta a józan gondolkodásom a szolgálatot. Nem tudtam nem élvezni a közelségét, a kedves cirógatását és az apró puszikat amikkel elhalmozott.

- Nem kellene.. –kezdtem de ő közbe vágott

- Túl sokszor használod ezt a kifejezést. Mi lenne ha egyszer spontán csinálnád azt amit igazán akarsz? –kérdezte

- Elég veszélyes dolog lenne, ha hagynám, hogy a szívem spontán döntéseket hozzon –mondtam

Válasz helyett Harry minden meggondolás nélkül odahajolt hozzám és megcsókolt.