14. rész

Az idilli pillanatot Simon törte meg, aki az egész bandát beterelte a házba

- Indulás befelé, mielőtt valaki tényleg megbetegszik –parancsolt ránk az ajtóban állva

- Igenis –motyogtuk és libasorban bevonultunk a nappaliba

Bent valóban jó meleg volt és száraz törülközők vártak minket a helységben.

- Szárítkozzatok meg még egyszer, a fürdőszobában meg akinek kell hajat tudtok szárítani. Rendeltem forró csokikat a közeli kávéházból mindjárt megjönnek. –mondta és leült a fotelébe

- Köszönjük –mondta Liam mindannyiunk nevében

A törülközés részből Louis és Vic kisebb csatát alakított ki és egymást ütögették nevetve. Megcsóváltam a fejemet mosolyogva és elvettem egy törülközőt az asztalon lévő halomból.

- Gyere segítek –vette ki a kezemből Harry a törülközőt

- Oh köszönöm –mondtam és leültem a kanapé szélére

Harry erre csak szélesen elmosolyodott és elkezdte átdörzsölni a hajamat ami hátul még jócskán vizes volt. Nagyon óvatosan csinálta, megpróbálta nem húzni miközben szárítgatta.

- Louis hagyd abba –mondta nevetve Vic akit Louis vadul borzolt a kezében lévő törülközővel

- Nem értem miért panaszkodsz csak segítek gyorsabban végezni –vigyorgott az említett

- Azzal, hogy összeborzolsz nem segítesz –fogta le a kezeit

- Akkor mivel segítsek? –hajolt közel hozzá

- Mondjuk leszállsz rólam? –nevette el magát Vic

- Nem is vagyok még rajtad –kacsintott rá Louis és elkezdte a saját haját dörzsölni

Erre Vic nagyon elvörösödött és inkább a törülközője mögé bújt. Liam, Niall és Lauren volt olyan kedves, hogy hangos nevetésben törjön ki.

- Nem szép dolog másokon nevetni. Gyere inkább szárítkozz meg –mondta Zayn és a fürdő felé kezdte húzni Laurent

- De menni fog egyedül is –kezdte a lány mire Zayn felé fordult

- Egy szóval sem mondtam, hogy erről lenne szó. Csupán ha már mindketten hajszárítóhoz használatához folyamodunk, akkor kössük össze a kellemest a hasznossal. –mondta és tovább indultak a fürdő felé

Harryvel összenéztünk és egy széles mosoly keretén belül elkönyveltük ezt egy sikeres kapcsolat kialakulásának.

- Így utólag azért bánom, hogy én nem lettem vizes. –mondta Harry és magához húzott a kanapé szélén ülve

- Miért is? –néztem rá

- Mert akkor mi is összeköthetnénk a kellemest a hasznossal –simogatta a hátamat

- Ha így folytatod, se hasznos, se kellemes nem lesz csak kellemetlen –mondtam

- Kellemetlen? –kérdezte értetlenül

- Nem lesz kellemes érzés, ha így lendületből hátradöntelek a kanapén szerintem –mondtam halkan

- Hm ha ezt váltja ki belőled egy kis hát cirógatás, akkor máskor is bevetem majd. Amikor csak ketten vagyunk –kacsintott rám

- Gonosz –löktem meg

- A te hibád, te őrjítettél meg. –suttogta

- Na jó megyek azt hiszem és megnézem azokat a forró csokikat –próbálkoztam kiszabadulni Harry öleléséből

- Azokat Simon intézi –húzott vissza

- Hagyd abba. –néztem rá

- Mit? –döntötte oldalra a fejét

- Ezt. Nem tudok úgy sok önuralmat gyakorolni, ha te közben ilyeneket mondasz. –piszkáltam a haját

- Miért kéne önuralmat gyakorolnod? Engem nem zavar ha itt letámadsz. –húzta fel a szemöldökét

- Engem viszont igen. Nem Simon házában, nem ilyen kevés ismeretség után és pont. –néztem rá Vicre és Louisra akik épp egymást csikizték a kanapén

- Ne aggódj, jobb szeretem meghódítani a másikat, apró romantikus dolgokkal. Szeretek udvarolni és kifejezni a másik iránti hódolatomat, kényeztetni őt. –puszilt bele a nyakamba

- Félek, hogy mire a végére érünk én nem fogok élni –motyogtam

- Gyengéden foglak kényeztetni –mosolyodott el és magához húzott egy csók erejéig

Ha tudnád, hogy már egy csókod mit vált ki belőlem Harry Styles –mondtam magamban

A következő pillanatban Caroline vágtázott vissza a szobába, arcán széles mosollyal.

- Mi történt? –nézett rá Liam

- Lauren és Zayn a fürdőszobában! –vigyorgott

- Megcsapta őket az áram? –kérdezte Louis

- Louis!! –vágta oldalba Vic

- Jól van na –ölelte meg

- Mond már mi történt? –kérdezte Harry

- Odabent csókolóznak! –visította

- Cssss!! –intettük le egyszerre

- De lökött vagy még meghallják! –szidtam le suttogva

- Bocsi! –nézett nagy bűnbánó szemekkel

- Gyertek lessük meg őket. –indult el Harry és Louis

- Nem szép dolog leselkedni –próbáltam meg visszahúzni őket

- Akkor majd csak mi leselkedünk –szabadították ki magukat és a többiekkel a nyomukban tovább osontak

- Egyedül nem maradok –sóhajtottam és utánuk mentem

Szegény Lauren és Zayn odabent semmi nem sejtve épp életük első csókját élték át. Abban a hitben, hogy egyedül vannak. Szorosan ölelték egymást és láthatóan mindketten zavarban voltak.

- Oh a kis bogárkáim, zavarban vannak –gügyögte Harry

- Azt senki nem nézte, hogy te zavarban voltál-e mikor először megcsókoltad Bettit –mondta Vic

- Jogos –nevetett Louis

- Hagynunk kéne őket kettesben –mondtam és Liam kabátját húzogattam

- Nem én voltam az ötletgazda –nézett rám

- De te is követted őket. –mondtam szemrehányóan

- Ahogy te is! –bökte meg az oldalam

- Auhh hééé! –böktem vissza

- Komolyan ha így folytatjátok meg fognak hallani minket –fordult hátra Harry

- Maradjál Styles a ti ötletetek volt az egész! -bökdöstem meg Harryt is

Eközben Lauren és Zayn kipirult arccal néztek egymásra.

- Ne haragudj, hogy letámadtalak, nincs valami sok önuralmam –mondta Zayn

- Nem bánom –harapott az ajkába Lauren

- Féltem, hogy elijesztettelek ezzel –tűrt el egy tincset a lány szeméből

- Nem tudsz olyat tenni amivel elijesztenél –nézett a szemébe

- Gyönyörű vagy –suttogta Zayn

- Te pedig gyilkos –simított végig a hátán Lauren

- Ezen elvitatkozhatnánk, hogy ki is a gyilkos – ölelte még szorosabban

- Akkor most mi lesz? –kérdezte halkan Lauren

- Ha te is ugyanazt akarod, mint én akkor elkezdhetünk randizni. Aztán meglátjuk mi alakul ki belőle –válaszolt Zayn

- Benne vagyok. –bólintott Lauren

Egy kis csönd állt be a beszélgetésbe, mindeközben csak egymást ölelték és cirógatták. Majd Lauren elhúzódott kicsit megtörve ezzel a pillanatot.

- Gyere menjünk vissza a többiekhez. –indult meg az ajtó felé

- Várj –húzta vissza Zayn és ismét megcsókolta

Miután elváltak kézen fogva elindultak kifele.

- Jönnek! –pattant fel Harry

- Futás! –mondta Louis és megindultak a nappali felé

Mikor visszaértek a nappaliba Liam volt olyan szerencsétlen, hogy megbotoljon az egyik puffban és egyenesen ráesett a kanapéra.

- Élsz még? –néztem rá nevetve

- Persze, tudod szándékosan kenődtem fel erre a vacakra –mászott le mellém

- Te mióta vagy itt? –kérdezte Harry Louis mellett ülve

- Jó pár perce itt ülök. Veletek ellentétben én tudom mikor jöjjek el, hogy ne bukjak le. –kacsintottam rá

- Egoista –jött az egybehangzó válasz

Mielőtt bárki bármit is mondhatott volna, megjelent Zayn és Lauren akik arcán széles mosoly volt.

- Már vissza is jöttetek? –kérdezte Louis

- Louis, tudjuk, hogy hallgatóztatok szóval nem fogunk semmit újra elmondani –veregette vállba haverját Zayn

- Ez a pech –nevettem el magam

- Legközelebb halkabban bökdössétek egymást –javasolta Lauren

- Liam és Betti! Ők nem bírtak magukkal –mutogatott ránk Caroline

- Nem is igaz! –mondtuk egyszerre

- Mindegy. Így már tudjátok, hogy mi van. –ölelte magához Zayn Laurent

- Igen és örülünk neki. –mondtam

Miután mindenki túltette magát a dolgon és Harry átmászott mellém, jó hangulatban folytattuk tovább a beszélgetést. Simon fél óra múlva meghozta a forró csokikat, sok tejszínhabbal és fahéjjal a tetejükön.

- Nyamii –mondta Harry és ahogy beleivott körbe tiszta tejszínhab lett a szája

- Mint a kismalac –nevette el magát Vic

- Mi az? –nézett ránk értetlenül

- Körbe tejszínhabos a szád –mondtam nevetve

- Ah hol egy szalvéta –nézett körbe

- Szerintem Betti is tud segíteni rajtad. Majd leeszi rólad –kacsintott Niall

- Niall! –csattantam fel

- Tessék itt egy szalvéta –mondta az épp megérkező Simon

- Köszönöm –mondta és letörölte a száját körbe

Pont mikor leült megszólalt a csengő és mi egy emberként néztünk össze.

- Vársz valakit? –néztem Simonra

- Nem, nem igazán. Legalábbis nem rémlik, hogy bárkit is várnék mára. –állt fel

- Amíg visszajön én kimegyek a konyhába még tejszínhabért –mondtam

- Veled megyünk –mondta Lauren és Vic

- Nekünk is hozhattok egy dobozzal –kiabált utánunk Harry

Erre csak elmosolyodtunk és a konyha felé vettük az irányt.

- Úristen, mekkora konyha ez! –nézett körbe Lauren

- Hát a mi szobánk a koleszban ekkora. –támaszkodtam neki a pultnak

- Mondasz valamit!

- Lányok! –mondta Vic

- Mi az? –néztünk rá

- Ez nem Caroline Flack? –mutatott ki az ablakon

- Hogy ki? –rohantunk oda mellé

- Ez ő! Nem hiszem el! –mondta Lauren

- Menjünk el –mondtam

- Mi? –kérdezte értetlenül Vic

- Nem akarok ezzel a nővel itt maradni. Nem árulhatjuk el Harryvel, hogy mi van közöttünk, azt meg nem bírnám végignézni ahogy bájolog vele. –fordultam el az ablaktól

- Nem menekülhetsz el. –mondták

- Ahjj –sóhajtottam fel

- Na hol van már az a tejszínhab? –jött be a konyhába Harry és Liam

- A hűtőben gondolom –mondtam

- Mi a baj? –kérdezte Harry

- Nézz ki az ablakon és megtudod –javasolta Lauren

- Caroline mit keres itt? –döbbent le

- Gondolom meglátta a kocsitokat és látni akart téged vagy tudom is én. –mondta Vic

- Magunkra hagynátok kicsit? –nézett a többiekre Harry

- Persze, odabent leszünk majd –mondta Liam és elindult a többiekkel

Egészen addig lehajtott fejjel álltam az ablak előtt és a cipőm orrát fixíroztam. Aztán Harry odajött elém és szorosan megölelt. Nem mondott semmit csak ahogy bírt magához szorított.

- Minden rendben lesz, nem érdekel 1000 Caroline sem, csak egyedül te –motyogta bele a hajamba

- Tudom, de akkor is bennem van ez a hülye érzés –mondtam

- Ami köztünk van – bármi is legyen az – erősebb bárminél. –húzódott el kicsit

- Igen, igazad van –néztem fel rá

- Akkor? Visszamegyünk? –kérdezte

- Mehetünk –bólintottam majd a nyakát átkarolva megcsókoltam