11. rész

A kocsiba beülve a többiek meglepett arcával találtam szembe magam.

- Sikerült rávennie? –kérdezte Eric

- Tisztességtelen és nem illegális eszközökkel igen. –néztem Vicre

- A kényszer nagyúr. Amit meg kell tenni azt meg kell tenni. –csatolta be az övét.

Erre nem válaszoltam már, inkább kinéztem az ablakon. Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy észre sem vettem azt, hogy megérkeztünk.

A kocsiból kiszállva követtem a többieket a bejárat felé, ahol feltűnően sok lány gyűlt össze. Amikor megláttam az egyik kezében lévő papírt megtorpantam és visszahúztam Vicet.

- Be nem megyek ide. –mondtam

- Miért? –nézett rám értetlenül

- Mert itt van Harry. –válaszoltam

- Miből gondolod? –kérdezte

- Abból! –mutattam a lányok kezében lévő papírokra, táblákra

- Most komolyan bujkálni akarsz előle? –húzott félre

- Na jó, de csak a te kedvedért. –adtam be a derekam

Elhaladva a lányok előtt feltűnt, hogy egy-kettő elég feltűnően megnézett magának.

- Remélem nem ismernek fel. –motyogtam Vicnek

- Ne fesd az ördögöt mindjárt a falra. –suttogta

- Jó rendben. –szorítottam meg a kezét miközben a többieket kerestük bent

A többieket nem találtuk, azonban valami mást nagyon is. Megálltam és ezzel Vic is megtorpant.

- Mi az? Látod a többieket? –fordult felém

- Őket nem. De valami érdekesebbet igen! –mondtam növekvő haraggal

- Mi a baj? –nézett rám ijedten Vic

- Az ott! –mondtam és sarkon fordultam

Szegény Vic nem tudta hirtelen, hogy mi is a bajom, egészen addig amíg a tekintete a sarokban lévő boxok felé nem tévedt. Ugyanis ott ült kettesben Harry és Caroline!

- Ezt nem hiszem el. –motyogta – Betti várj meg! –kiabálta utánam

Eszem ágában se volt megállni, még jó hogy nem hallgattam a többiekre! A kijáratnál persze akkora volt a sor befele, hogy dugó alakult ki és nem tudtam kijutni.

- Hova mész? –ért utol Vic

- Nem mindegy? A lényeg, hogy el menjek innen minél hamarabb. –vágtam rá dühösen

- Veled megyek! Várj meg légy szíves odakint szólok a többieknek, hogy ne aggódjanak! –tűnt el a tömegben

Megrántottam a vállamat és próbáltam minél inkább láthatatlannak tűnni. Fogalmam sem volt arról, hogy Harry egyedül érkezett vagy a többi fiú is itt van-e. Az kell még csak nekem, hogy odarángassanak a gerlepárhoz! 10 perces sorban állás után végre sikerült kievickélnem a klubból. Megláttam oldalt egy padot, amit azonnal be is céloztam. Elég hideg volt, de nem érdekelt jelen pillanatban. Ekkora egy kétszínű sunyi alakot! –pufogtam magamban. Vagy 5 perce morogtam magamban, mindenféle jelzővel illetve Harryt, amikor egy lány jött oda hozzám. Láthatóan nem tudta, hogy szólítson meg így én kezdeményeztem.

- Szia! Segíthetek valamiben? –kérdeztem

- Öhm szia, nem akarlak zavarni csak azt szeretném kérdezni, hogy Harry Styles odabent van? –érdeklődött

- Igen, bent van Caroline Flackel. –mondtam

Mi ütött belém? Nem kellett volna elmondanom, hogy Harry Caroline társaságában van! Ha ez kiderül vagy Simon vagy Harry meg fog ölni! De annyira dühös voltam Harryre, hogy abban a pillanatban nem érdekelt. Ráérek holnap megbánni azt, amit ma teszek.

- Caroline vele van? –kérdezte kicsit csalódottan

- Valami olyasmi, de ne mond el senkinek, hogy elmondtam. –néztem rá

- Az igazat megvallva abban reménykedtünk a barátnőimmel, hogy hozzá jöttél. –ült le mellém

- Tessék? –döbbentem le

- Bocsánat, nem te voltál az a lány akivel a napokban együtt volt Londonban? –kérdezte

Ó te jó ég!! Hogy ismert fel engem ez a lány? És még hányan tudják? Mi jön még ma este?

- Őszinte leszek veled. Igen én voltam, de csak egy feladatot kellett elvégeznem az énektanárom kérésére. Úgy semmi közöm nincs Harryhez. Kérlek ne mond el senkinek, hogy én voltam az a lány. Nem akarok közutálat tárgya lenni. –húztam el a számat

- Közutálat? Te most viccelsz ugye? Nem vagy beképzelt liba, mint Caroline. Korban is jobban illesz Harryhez és nagyon helyes lány vagy. A rajongók többsége támogat téged, pedig nem is ismernek. –mondta bíztatóan mosolyogva

- Nagyon aranyosak vagytok és jól esik, hogy nem mondtatok el mindennek. De amint láthatod, nem lesz semmi köztem és Harry között. –böktem fejemmel a klub felé

- Azért én drukkolok. Ha van egy kis esze, téged választ. –mondta

Erre már csak mosolyogni tudtam.

- Most megyek és ígérem nem mondjuk el senkinek, hogy te vagy az. Remélem még találkozunk, szia! –ment oda a barátnőihez.

Miután a lány elment a gondolataimba merülve bámultam a szemközti ház, halvány fényét. Nem tudom mennyi idő után, egy kéz fogta meg a vállamat és én automatikusan azt hittem, hogy Vic az.

- Már azt hittem, hogy eltűnté.. –kezdtem de mikor megfordultam elakadt a szavam.

Nem Vic állt mögöttem, hanem Harry. Meg se várva azt, hogy megszólaljon elindultam az ellenkező irányba. Nem voltam kíváncsi az üres magyarázatára. Pechemre nem hagyta ennyiben a dolgot és utánam jött.

- Kérlek ne menj el. –fogta meg a karomat és húzott vissza

- Engedje el, légy szíves! –mondtam rá se nézve

- Megmagyarázhatnám? –kérdezte még mindig a karomat szorítva

- Megmagyarázhatod annak akit érdekel. Nézd semmi közöm hozzád azt csinálsz amit akarsz. Csak akkor legközelebb ne használj olyan szavakat, amikhez még gyerek vagy. –húztam ki a karomat

Sietős léptekkel tovább indultam és reméltem, hogy találok a környéken valahol egy taxit. Befordultam az egyik sarkon és lelassítottam a lépteimet. Reméltem, hogy felhagyott a keresésemmel és visszament Carolinehoz. Leültem a padka szélére és fejemet az összekulcsolt kezeimre hajtottam. Pár perc múlva egy kocsi fékezett le tőlem nem messze és mikor felnéztem örömmel láttam, hogy a lányok azok.

- Végre megvagy! Már halálra aggódtuk magunkat! –ölelt meg szorosan Lauren

Nem szóltam semmit, csak még szorosabban öleltem. Nehéz megmagyarázni, hogy miért is esett végül olyan rosszul Harry viselkedése. Azért mert a fene nagy büszkeségemet sértette meg azzal, hogy átvert vagy mert tényleg tetszik csak még magamnak se vallottam be.

- Gyere menjünk haza –húzott a kocsi felé Vic és beültünk a hátsó ülésre

Mikor visszafele elmentünk a klub előtt, elfordítottam a fejemet. Nem akartam bármit is meglátni amit nem kellene. Egész úton csöndben ült a banda, senki nem szólalt meg csak Vic vetett rám néha aggódó pillantásokat.

Az ágyamban fekve arcomon legördülő könnyeimet törölgetve be kellett magamnak vallanom, hogy érzek valamit iránta. Azonban ez az egész incidens nem szabad, hogy befolyásolja a tereimet, a terveinket! Pár nap múlva megyek Simonhoz és utána meg ha minden jól megy egyenes út vezet az X-Factor válogatásig! Nem engedhetem, hogy Harry és a szeszélyei elvonják a figyelmemet az igazán fontos dolgokról. A lányok, a zene és a főiskola. Ez a gondolat járt a fejemben mikor elnyomott az álom.

A következő napokat úgy folytattam, mintha mi sem történt volna. Nem hoztam fel a témát és ha a lányok megemlítették Harryt, úgy csináltam mintha meg sem hallanám amit mondanak.

Hatalmas szerencsémre utána nem hozták fel a témát, nekem meg minden figyelmemet a közelgő nap foglalta le utána. Másnap mentem Simonhoz az utolsó megmérettetésemre. Itt vagy sikerül minden vagy bukik az egész dolog. A délután kint töltöttem egyedül a szabadban és énekeltem, persze figyelve arra, hogy ne halljon senki. Este mikor visszamentem a szobába, ott találtam mindenkit összecsoportosulva.

- Már aggódtunk, hogy hol lehetsz. –mondta Caroline

- Csak kimentem kicsit sétálni és énekelni. –ültem le az ágyamra

- Ne aggódj, minden rendben lesz holnap. –mondta Eric

- Remélem. Már mindent átgyakoroltam amit Simon tanított, ennél többre nem vagyok képes. –dőltem hátra

- Bármi is történjen, mi nagyon büszkék vagyunk rád! –mondta Lauren és rám ugrott.

A többiek kicsi a rakás elvet vallották és követték drága barátnőm példáját. Végül mindannyian leborultunk mert én fészkelődni kezdtem levegőért. Nagy nevetésben törtünk ki és én hihetetlenül hálás voltam nekik, amiért próbálták elterelni a gondolataimat. Kérdéses, hogy miről kell jobban elterelni. A holnapi meghallgatásról, vagy Harryről.

Este korán lefeküdtünk ugyanis másnap a lányok megígérték, hogy elkísérnek Simonhoz.

- Ne izgulj már ennyire, lassan én vagyok rosszul tőled! –nézett rám Lauren a metrón ülve

- Bocsánat. Csak nem tudok uralkodni a gyomorgörcsömön. –mondtam bűnbánóan

- Nem a bitófára készülsz, csak egy meghallgatásra mész. Ha nem sikerül akkor majd ráérsz parázni. Addig szusza! –mondta Vic

- Rendben –fújtam ki a levegőt

Simon háza felé menet éreztem, hogy a tenyerem izzadni kezd és a szívem hevesebben vert ismét. A jó öreg lámpalázam régi ismerősként köszöntött megint.

- Van valaki Simonnál? –kérdezte Vic elhaladva egy fekete furgon előtt

- Ajaj. –sóhajtottam fel

- Mi az hogy ajaj? –nézett rám Caroline

- Ezt a furgont legutóbb akkor láttam, mikor itt voltak a fiúk. –nyomtam meg a kapucsengőt

- Fiúk? Mármint Zaynék? –kérdezte Lauren

- Igen, ők. –bólintottam

A sejtésem be is igazolódott, mikor Louis jelent meg az ajtóban.

- Sziasztok –mosolygott szélesen

- Szia Louis –köszöntünk egyszerre

- Simon? –kérdeztem tőle az előtérbe érve

- A zeneszobában várnak, gyertek velem. –mondta és elindult

Várnak? Mi az hogy várnak? Kik?

Mikor beléptem Lauren nyomában a zeneszobába, életemben sokadszor szívesen sarkon fordultam volna. Ott ült Simon és a komplett One Direction.

- Sziasztok lányok! Gyertek csak be! –jött elénk Simon és megölelt mindannyiunkat egyenként. Tekintetem a fiúkra emeltem Simon válla mögött és először azt hittem, hogy Harry nincs is velük…de ott volt. Csak éppenséggel leghátul ült a szobában egy fotelban. Kérdő tekintettel néztem Louisra, aki alig észrevehetően megrázta a fejét.

- Na és hogy vagy? - jött oda hozzám Niall

- Kicsit lámpalázasan, de egész jól köszi. –mosolyogtam rá

- Hatásos volt az a kis rögtönzött zenélés a Trafalgar Squaren? –csatlakozott hozzánk Zayn

- Meglehet. Előttük kell énekelnem? –kérdeztem Simontól

- Kell egy kis közönség nem igaz? Egy kis rögtönzött X-Factort hoztunk létre. A fiúk meg a lányok lesznek a közönség. –mosolygott a többiekre

- Kisebb tömeg. –néztem végig rajtuk

- Ha akarod tudunk úgy kiabálni meg visítozni, mintha egy 200 fős tömeg lennénk. –támaszkodott rám Louis

- Köszi nem. Ha már kiderül, hogy nem vagyok elég jó, legalább a hallásomat meg akarom őrizni. –álltam odébb, mire Louis látványosan rádőlt Liamre

- Kezdjük akkor. Készen állsz? –zárta le a témát Simon

- Azt hiszem. –válaszoltam kicsit bizonytalanul

- Minden rendben lesz. Ha nagyon zavarnak a többiek, akkor csak rám nézz. Hallottalak az elmúlt 2 hónapban énekelni, menni fog. –bíztatott

- Igyekszem nem kiszúrni azt az angyal szobrot ott a bal sarokban –válaszoltam

- Remek ötlet.

- Niall, ha megkérhetlek segítenél? –fordultam a szöszi felé

- Persze. Miben állhatok a szolgálatodra? –jött oda hozzám

- Kísérnél engem gitáron? –néztem rá

- Örömmel. De melyik dalt kellene.. –kezdte, de mikor odaadtam neki a dalt tartalmazó lapot csak elmosolyodott és leült mellém.

Simon bólintott jelezvén, hogy kezdhetek. Még egy utolsó pillantást vetettem a lányokra, majd a mellettem ülő Niallra és nagy levegő kíséretében elkezdtem énekelni.

„Shut the door, turn the light off

I wanna be with you

I wanna feel your love

I wanna lay beside you

I cannot hide this even though I try…”

Éneklés közben először csak Simon arcát néztem, akiről semmit nem lehetett leolvasni. Néha elmosolyodott és felírt valamit az előtte lévő papírra. Pár sor után ránéztem a többiekre is. A lányok nagy szemeket meresztve figyeltek engem, a fiúk pedig – legalábbis Louis és Liam – látványosan és viccesen a szemüket törölgették. Erre elmosolyodtam, amit Simon az önbizalom jelének vehetett, mert atyaian bólintott egyet. Niall gyönyörűen gitározott mellettem, a szó bizonyos értelmében beleszerettem a gitárjátékába.

„Undecided

Voice is numb

Try to scream out my lungs

But it makes this harder

And the tears stream down my face…”

Az utolsó sornál ránéztem Harryre, aki még mindig összegubózva ült a sarokban. Mereven engem nézett és némán énekelte a dalt. Inkább elvettem róla a tekintetemet ugyanis féltem, hogy képes leszek az egészet neki énekelni. Pedig Simon az akit meg kell győznöm arról, hogy igenis van helyem az X-Factorban. Próbáltam nem görcsösen viselkedni és nem elrontani egy hangot sem. Mikor Niall gitárja elhallgatott, egymásra néztünk és ő aranyosan elmosolyodott. A következő pillanatban Zayn felpattant és őrült kiabálás közepette tapsolni kezdett. A többiek persze követték a példáját és mindannyian állva tapsoltak minket. Már ez is nagyon jól esett, de mikor Simon is felállt és tapsolt azt hittem ott esek össze. Odamentem a többiekhez és a nyakukba borultam, a nagy csoportos ölelés kezd már a védjegyünkké válni. Ekkor Simon jelent meg mellettünk széles mosollyal az arcán.

- Gratulálok. Bizonyítottad, hogy képes vagy kemény munka árán hatalmas dolgokat elérni. Első nap mikor idejöttél őszintén megmondva nem gondoltam, hogy ekkora változáson fogsz keresztülmenni és tessék. Most egy teljesen más ember áll előttem akinek ott a helye a lányok mellett. –mondta

- Ez .. ez azt jelenti, hogy mehetek a többiekkel a válogatásra? –néztem rá

- Igen, azt. –mondta

Örömömben sikítottam egy hatalmasat és sírva Simon nyakába borultam.

- Ó te jó ég, köszönöm!! –mondtam egyszerre nevetve és sírva

- Te érted el, magadnak köszönd. –mondta vigasztalóan simogatva hátam

Nem tudtam elhinni, hogy tényleg ezt mondja. Annyi gyakorlás és munka után, most végre sikerült.

- Gratulálunk! –öleltek meg a lányok

- Nagyon jó voltál! –kapott fel és pörgetett meg Louis

Miután letett mindenki odajött gratulálni hozzám, én pedig a föld felett lebegtem.

- Gyertek ki a teraszra, sok finomságot hozattam. –mondta Simon és a többiek nyomában kiment.

Követni akartam őket mikor megláttam, hogy Harry még mindig ott ül a fotelban. Nem jött oda hozzám gratulálni, csak nézett hosszasan.

- Nem jössz ki a többiekhez? –kérdeztem megtörve a csendet

- Miért pont ezt a dalt? –kérdezte és elindult felém

- Nincs különösebb oka. Szeretem ezt a dalt. –mondtam

- Mindenesetre nagyon szépen énekelted. Gratulálok. –állt meg egészen közel hozzám

- Köszi. De ez még csak a kezdet, még be is kell jutni a műsorba.

Akartam még mást is mondani, de Harry kezének az érintése a tarkómon lebénított. Először nem tudtam, hogy mit csinál aztán hideg fémet éreztem a bőrömön. Lenézvén a nyakamban egy ezüst nyakláncot láttam amin két medál volt, egy kis „H” betű és egy szívecske.