17. rész

Mikor megérkeztünk az iskolához mondtuk Liamnek, hogy hátul álljon meg nehogy valaki kiszúrja őket. Nem akartuk, hogy baj legyen belőle.

- Azért megnéztem volna, hogy hozod el ezt a nagy plüsst a metrón mondjuk –állt meg mellettem Louis

- Nem gonoszkodsz –löktem meg

- Szóval ide jártok? –kérdezte Zayn

- Igen, itt boldogítjuk a jónépet már három éve –mondta Lauren

- Egyébként, hogy-hogy ilyen sokáig vagytok itt Írországban? –néztem Louisra

- Három koncertünk is van Glasgowban és a pihenőkkel együtt egy hétig vagyunk itt. –magyarázta Zayn

- Értelek. Hát mondanám, hogy gyertek fel de sok rajongótok van az iskolában –mondta Vic

- Semmi gond, úgyis mennünk kell. Harryt és Niallt a gokart pályánál fel kell még szednünk. –mondta Liam

- Akkor nem is tartunk fel titeket. –mondtam

- Örülünk, hogy találkoztunk –öleltek meg minket sorban

- Mi meg köszönjük, hogy elhoztatok –mondta Lauren

- Majd találkozunk még –kacsintott ránk Louis és a többiek nyomában beszállt a kocsiba.

Megvártuk, hogy beforduljanak a sarkon és elindultunk a szobánk felé. A kollégiumban mindenki megcsodálta az új szerzeményemet és el voltak ájulva mekkora plüssöm van. A szobámban jöttem rá csak igazán, hogy valóban sikerült óriási alvótársat választanom. A fél ágyamat elfoglalta, amin persze a többiek hasukat fogva röhögtek. Már épp vissza akartam vágni amikor megjött Caroline is.

- Hú látom sikeres volt a vásárlás –nevette el magát

- Hogyne –dőltem neki kényelmes alvótársamnak

- Ugye te is tudod, hogy ha vele alszol valaki a földön köt ki? –nézett rám Caroline

- Dehogyis, ő rendes mackó –nevettem

- Oh bocsánat még megsértem –ült le mellém

- Betti már megölte a játékboltban, ugyanis ráesett –mondta Vic

- Te meg leromboltad a fél boltot, szóval hallgass! –mutattam rá

- Te jó ég miről maradtam le! –nevetett Caroline

- A szokásos őrültségről! –jött az egybehangzó válasz

- Ahh átkozom is érte a marketing tanáromat –törölgette a szemeit

- Ne aggódj lesz még alkalmad ilyen finomságban –jött be Eric

- Eric!! –támadtam le

- Én is örülök neked, de ne fojts meg –tolt el magától

- Én is szeretlek –néztem rá laposan

- Ne durcáskodj, inkább mesélj mi volt Harryvel! –ült le mellém nagy szemekkel

- Esi mese –ültek le a többiek is

- Ti ott voltatok! –néztem rájuk

- De nem tudjuk, hogy mi volt a hintaágynál –pislogott szépen Lauren

A következő fél órában mindent elmeséltem nekik, onnantól kezdve hogy odamentem Harryhez a hintaágynál, egészen odáig hogy visszamentünk a nappaliba. Eric most élőben visított fel, mikor a csók részhez értem, amire mindannyian egységesen ütöttük le egy-egy párnával. Mikor a végéhez értem mindannyian csillogó szemekkel néztek rám

- Azért el ne olvadjatok –álltam fel

- Nem a te szobádban fogok, félő hogy nem takarítanátok fel –dőlt nekem Eric

- Na és hol marad a bizalom? –tárta szét a karját Lauren

- Költői kérdés volt ugye? –nézett rá Eric

- Persze, hogy nem –támadta le Lauren

Itt következett a szokásos Eric-Lauren közelharc, amit rendszeresen megvívtak egymással, ha Eric beszólt nekünk. Mi hagytuk őket birkózni egymással, mindig csak a végén álltunk be bíró szerepbe és választottuk szét őket.

- Eric a harapást talán ki kéne hagynod most. Zayn még félreérti –mondtam a székemen kucorogva

- Zayn? Hékás elfelejtetted megemlíteni, hogy alakultok Zaynnel! –állt meg Eric

- Hopsz –mosolygott Lauren

- Na akkor hol is marad a bizalom? –húzta fel a szemöldökét

- Költői kérdés? –védekezett Eric módszerével

- Na nem, most szépen elmeséled mi volt. –húzta fel az ágyra

- Rendben –mondta és belekezdett ő is a saját kis meséjébe

A többiekkel szorgosan végighallgattuk a történetet újra, amit előtte kilestünk titokban. Eric szintén kitörő örömmel fogadta, hogy Lauren is boldogságra lel Zayn mellett. Főleg hogy pont mellette, hiszen tudta hogy odavan érte. Délután 4 óra körül aztán megjelent a kollégium vezetőnője. Jó fej volt, bár néha olyanért is berágott ránk amiről nem tehettünk. Mint például a könyvtári létra kettétörése. Szerencsétlenségemre pont alattam tört el, pedig nem is én tettem tönkre hanem a második évfolyamos ikrek akik azzal szórakoztak mindig, hogy azon csúszkáltak a polcok mentén. Néha őket nézve elgondolkodtam azon, hogy az a mondás miszerint az őrültet és a zsenit csak egy hajszál választja el, mennyire igaz.

- Caroline? Leveled érkezett. –nyújtott át egy nagy borítékot

- De kitől? –kérdezte átvéve a csomagot

- Egy bizonyos Louis Tomlinson hozta az imént. Ismered? –nézett rá

- Igen, az egyik ismerősöm –bólintott Caroline

- Remek. Nos további szép napot –mondta és kiment a szobából

- Louis? –nézett ránk

- Ja igen, ők hoztak haza ma és megemlítettük, hogy holnap lesz a szülinapod –mondtam

- Az a rész úgy tűnik kiesett neki, hogy holnap –mondta Vic

- Vagy olyan ajándékot kaptál, amit pont a szülinapodon tudsz felhasználni –mondta Eric

Caroline gyorsan feltépte a borítékot amiben egy levél és egy másik boríték volt.

- Ez meg? –értetlenkedett

- Olvasd mit ír? –mondtam

- „Szia kislány! A többiektől megtudtuk, hogy holnap lesz a szülinapod és gondoltuk mi is meglepünk valamivel. Mivel nem nagyon tudjuk, hogy mit szeretsz így csak egyetlen dolgot tudtunk kitalálni, amiről biztosan tudjuk, hogy szereted. Üdv One Direction”

- Ez aztán az értelmes levél! –nevette el magát Lauren

- Ha Loui írta, akkor nem csodálkozom –nevettem el magam

- Mi van a borítékban? –kérdezte Eric

- Úristen ezek jegyek a holnap esti koncertjükre! –sikított fel

- Remek választás –mondta Eric

- Mikor legutóbb 1D koncerten voltam, tortával a képemben végeztem. Félek előre, hogy most mi lesz –néztem a jegyekre

- Maradjál, ha akkor nem megyünk el és nem te leszel Harry áldozata talán soha nem kelted fel a figyelmét –mondta Caroline

- Nyugi, nem mondtam, hogy nem megyek el. –löktem finoman meg

- Ajánlom is, hogy ott legyél! A szülinapom lesz, minden úgy lesz ahogy én akarom! –húzta ki magát

- Alig várom, hogy az én szülinapom legyen! Végetek lesz! –mondta Eric

- És ki mondta, hogy ez rád is igaz? –néztünk rá

- Diszkrimináció! –mondta duzzogva

- Női elnyomás – mondtuk kórusban

Miután mindenki megnyugodott úgy döntöttünk, hogy a nap további részét pihenéssel töltjük. Főleg ha már holnap lesz egy őrült esténk. Este mikor már mindenki aludt én azon agyaltam egyfolytában, hogy holnap újra látom Harryt. Vajon még mindig ugyanúgy állunk? Vagy lehet, hogy álmodtam az egészet? Esetleg igaz a cikk róla és Caroline-ról? Ezekkel és hasonló gondolatokkal a fejemben aludtam el.

Reggel szerencsére nem kaptunk olyan drasztikus ébresztőt mint előző nap, viszont mikor oldalra fordultam, nem találtam sehol a mackómat. Kinyitottam a szememet és láttam hogy szegény a földön van.

- Gyere kismackóm –motyogtam és felhúztam magam mellé

Körbenézve láttam, hogy a többiek még alszanak így én is visszadőltem még. Már majdnem elaludtam, mikor telefoncsörgésre lettem figyelmes.

- Ez kié? –motyogta valahol a távolban Vic

- Majd én megkeresem –másztam le az ágyról

Kisebb kutakodás után megtaláltam Caroline telefonját.

- A tiéd csörög, felvegyem? –néztem rá

- Persze én ki nem kelek innen! –fordult a másik felére

- Hát jó –mondtam és felvettem

- BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT! –kiáltotta bele egy kórus a telefonba

- Atya úr isten, most süketültem meg! –tartottam el a telefont a fülemtől

- Ezt még én is hallottam - ült fel az ágyán Vic

- Caroline? –hallottam Louis hangját

- Téves hívás, Betti vagyok. Mindjárt adom az ünnepeltet –mondtam

- Srácok nem jó ember vette fel, újra kell mondanunk –szólt hátra Louis

- Azt remélem is –mondtam gonoszul és felkeltettem Carolinet

Mondanom se kell, hogy a fiúk lelkes születésnapi ébresztője finoman fogalmazva is felébresztette őt egyből. Mikor letette a telefont mi is letámadtuk és mindenféle jókat kívántunk neki, miközben a fülét húzogattuk szorgosan.

- Na jó elég legyen vagy úgy végzem, mint Dumbo –lökött le magáról minket

Erre mind elnevettük magunkat és elkezdtük összekaparni magunkat. Egész nap mindenki izgatott volt az esti koncert miatt és persze a ruhaválság ismét előtérbe került. Én csak nevetve figyeltem őket ahogy kipakolják az egész ruhásszekrényt és tanácstalanul álldogálnak a tükör előtt.

- Lassan már divatbemutató lesz ebből –mondtam Vic ruháját nézegetve

- Te még mindig könnyen beszélsz! Felveszed valamelyik csőszárú gatyádat és kivágott hátú felsődet, aztán Harry megőrül majd érted. –mondta Caroline

- Mondtam már, hogy kölcsönadom az egyiket szívesen –tártam szét a karomat

- Én lehet élni fogok a lehetőséggel, mondta Lauren

- Szolgáld ki magad. –mutattam a ruhákra

- Te melyiket veszed fel? –nézett rám

- A kéket –mondtam

- Rendben akkor azt félreteszem –akasztotta ki az említett ruhadarabot a szekrény kilincsére

Áldottam az eszünket, hogy korábban kezdtünk el készülődni, mert így is 3 órába telt mire mindenki útra készen volt.

- Nagyon jól nézünk ki –állapította meg Caroline

- Nekem még szoknom kell ezt a felsőt –mondta Lauren

- Szuperül áll viszont –álltam meg mellette

- Köszi –ölelt meg

- Akkor mehetünk? –jött be Vic

- Persze –indultunk meg

Bő 5 órával a koncert kezdete előtt érkeztünk meg a helyszínre, ahol már jó páran álltak előttünk. Kicsit körbenéztünk a környéken majd beálltunk mi is a sorba. A többi rajongót néztem és mindenki nagyon izgatott volt. Dalokat dúdoltak és a fiúkról beszélgettek lázasan. A lányok felé fordultam akik halkan arról sutyorogtak, hogy vajon a fiúk észre fognak-e venni minket.

- Biztos keresni fognak minket a tömegben –mondtam

- Remélem egy nyugodt esténk lesz most. –mondta Vic

- Ne reménykedj, főleg ha a fiúkról van szó. –mondta Lauren

- Jogos! –mondtuk Viccel

Az idő gyorsan repült miközben beszélgettünk és közben már szinte mindenki megérkezett. Egy ízben láttuk a fiúkat megérkezni és bemenni a csarnokba. Tehát már mindenki ott volt akinek kellett. Kapunyitást este 8-ra ígérték, de mivel nagyon hideg volt a rendezők megsajnáltak minket így fél órával korábban beengedte minket. Nem nagyon siettünk így miután a ruhatárban leraktuk a kabátjainkat csatlakoztunk a többi rajongóhoz. Sikerült korlát mellé kerülnünk így neki tudtunk támaszkodni kényelmesen. Rálátást nyertünk a háttér részre valamelyest, ahol láttuk amint a fiúkat felszerelik a szükséges mikroportokkal. Fél 9 körül aztán lekapcsolták a villanyokat és óriási sikítások közepette megjelentek a fiúk a színpadon. A tömeg őrjöngött és ez ránk is átragadt. Ha az ember bekerül egyszer ebbe a körforgásba utána nincs megállás, önkontroll nélkül cselekszel és szinte nem is gondolkodsz. Harryék fergetegesek voltak és hatalmas showt csináltak. Feltűnt azonban az is, hogy gyakran pásztázzák a tömeget, vagyis kerestek minket.

- Szegények elől jó alaposan elbújtunk –mondta Lauren

- Ne aggódj, majd a koncert után odamegyünk hozzájuk –mondta Vic

- Figyeljetek történik valami –mondta Caroline

A színpad felé fordulva ismét láttuk, hogy Liamék kicsit csöndre intik a rajongókat.

- Woohoo egy kis szünet erejéig kérnénk a segítségeteket! –kezdte Liam

- Ajaj nekem rossz érzésem van –mondta Lauren

- Nekem is –értettem egyet

- Itt van valahol egy nagyon jó barátunk akinek ma van a szülinapja. Azonban sehol se látjuk, hiába keressük. Mivel nyilvánvalóan elbújt és fél attól, hogy színpadra hívjuk titeket kérünk, hogy segítsetek őt vagy a barátnőit megtalálni. –mondta Louis

- A keresett lánynak hosszú derékig érő barna haja van és egy szív alakú tetoválás van a karján –mondta Harry

- A barátnői között pedig van egy szőke hajú lány –mondta Louis

Egymásra néztünk a lányokkal és próbáltunk minél láthatatlanabbnak tűnni. A rajongók egymást kezdték nézni végül egy 15 éves körül kislány kiszúrt magának minket.

- Megtaláltam őket!! –kezdett el kiabálni

A körülötte állók felfigyeltek erre és hangos kántálásba kezdtek.

- Oh megvan! Remek köszönjük nektek! –látott meg minket Niall is

- Akkor ha megtennéd hogy feljössz ide hozzánk –mondta Harry

Odajött két biztonsági őr akik kiszedték Carolinet kordon mögül és elvezették a színpad széléhez.

- Utálat tárgya most lesz –motyogtam oda Laurennek

- Nem, ha vissza tudják fogni magukat a fiúk –mondta

- Akkor vége van –néztem rá

Oldalt a függöny mögött volt egy kis lépcső ahol fel tudott menni a színpadra. Felérve széles mosollyal fogadták őt a fiúk, a rajongók többsége meg ordított össze vissza.

- Nos most, hogy meglett Caroline jöhet az ilyenkor járó dal! –mondta Niall és átkarolta

- Benne vagytok? Akkor háromra egy, kettő három! –mondta Liam és belekezdett a „Happy Birthday” dalba.

A rajongókkal együtt kántáltuk a dalt és a végén hatalmas tapsvihar tört ki. Mindenki mosolygott, egészen addig amíg Niall oda nem hajolt Carolinehoz és megcsókolta. Itt mindenki ledöbbent, köztük mi is. Tátott szájjal néztünk a színpad felé és vártuk a rajongók reakcióját.