16. rész

Már a konyhánál jártunk mikor eszembe jutott, hogy mi nem egyszerre jöttünk ki a többiektől.

- Várj – húztam vissza Harryt

- Mi az? –nézett rám

- Te milyen ürüggyel jöttél ki? –kérdeztem

- Oh azzal, hogy iszok egy teát mert eléggé rossz a gyomrom. –mondta

- Ezt tényleg bevették? –kérdeztem megütközve

- Caroline volt az egyetlen akinek be kellett vennie a többiek meg tudták, hogy utánad jövök –mosolyodott el

- Nem valami okos nő –gondolkoztam hangosan

- Nem, valóban nem az. –értett egyet

- Mindenesetre nem ártana, ha egy teáscsésze a kezedben lenne, mikor visszamész. Még gyanakodni kezdene. –mentem oda a pulthoz

- De akkor neked meg a kertből kell bejönnöd –lépett mögém

- Igen, Sherlock tökéletes a meglátásod –öntöttem ki neki a teát

- Most nekem nincs kedvem visszamenni –ölelt meg hátulról

- Vissza kell mennünk, így is már elég sokáig elvoltunk –adtam egy puszit a fejére

- Tudom –nyafogott

- Ugyan már nyafika, leszünk még együtt –fordultam meg

- Ha rajtam múlik biztosan –ölelt meg

- Harry ugye tudod, hogy egy csésze, még igen meleg teával egyensúlyozok a hátad mögött? –kérdeztem nevetve

- Igen tisztában vagyok vele, de mielőtt örök kárhozatra ítéljük magunkat kérek egy csókot –nézett rám nagy szemekkel

- Nem a pokolba mész, csak Simon nappalijába –nevettem fel

- Ugyanaz jelen pillanatban –mondta és megcsókolt

- Most jobb? –adtam oda neki a teát

- Egyenlőre, igen. –kacsintott rám majd visszaindult a nappaliba

- Lökött –csóváltam meg a fejemet

Kimentem a kertbe amelyet a lenyugvó nap már vérvörös árnyalatba borított. Várni akartam egy kicsit még, feltűnő lett volna ha Harryvel egyszerre érkezünk vissza. Leültem hát a hintaágyra és a távolban lenyugvó napot néztem. Már épp elbambultam, mikor a telefonom rezegni kezdett. Ránéztem a képernyőre és Vic volt az. Valószínűleg most már nekem is színre kell lépnem. Vettem egy nagy levegőt és gyenge mosolyt az arcomra erőltetve visszamentem a nappaliba. Mikor beléptem hirtelen megtorpantam, mintha egy láthatatlan falnak ütköztem volna. Caroline Harry mellett ült és láthatóan azon volt, hogy minél jobban magára vonja a figyelmét. Fordult a gyomrom kettőt tőle. Nem ismertem így nem is ítélkezhettem felette, de ahogy itt tette magát Harrynek, az elég a szó bizonyos értelmében szánalmas volt. Biccentettem egyet Simon felé aki addig aggódó tekintettel nézett rám. Hangosan becsaptam magam mögött az ajtót és leültem Louis mellé. Erre felkapta Caroline a tekintetét és bájosan mosolyogva fordult felém.

- Oh hát visszajöttél, már kezdtünk aggódni. –mondta

- Egy kertben sok minden nem történik az emberrel. A telefonomért mentem és volt egy hosszabb telefonbeszélgetésem –mondtam kimérten

- Most, hogy visszajöttél mi mennénk is. Holnap korán kell kelnünk –állt fel Vic

- Persze, menjetek csak akkor –állt fel Simon is velünk

Magamban nem tudtam eldönteni, hogy örülök-e annak, hogy nem kell ezt végignéznem, vagy inkább aggaszt hogy Harryt magára hagyom ezzel a nővel. Végül felálltam és a lányok után én is sorban elköszöntem mindegyik fiútól.

- Akkor a válogatáson találkozunk –állt meg mellettünk Simon

- Igen, már nagyon várjuk –mondta izgatottan Lauren

- Azt meghiszem, próbáljatok előtte korán lefeküdni és kíméljétek magatokat. –tanácsolta

- Meglesz. –bólintottam

- Hazavigyelek titeket? –ajánlotta fel Simon

- Nem kell köszönjük, megoldjuk a hazajutást –mondta Vic

- Egy kis séta jót fog tenni –tette hozzá Caroline

- Nos akkor kikísérlek titeket. –indult meg a bejárat felé

Carolinenak csak egy „viszlátra” telt tőlünk és már mentünk is kifele.

- Végre szabadon – szólalt meg Lauren mikor kiértünk a kapun

- Szörnyű ez a nő! –mondta Vic

- És ahogy a fiúkkal bazsalygott, főleg Harryvel! –mondta Caroline

- Menjünk inkább –mondtam

- Tényleg, hol voltatok olyan sokáig? –zárkóztak fel mellém

- Egy ideig a kertben voltam, beszéltem Erickel és elmeséltem neki mi volt Simonnal. Utána bementem a konyhába, hogy igyak egy teát. Majd megjelent Harry és felmentünk a titkos zeneszobába, ami most már végképp nem titkos. –mondtam

- Kettesben fent a zeneszobában mi? –húzogatta a szemöldökét Caroline

- Szállj vissza a földre, csak összebújtunk és énekelt nekem. –löktem meg

- Oh de romantikus –mondta Vic

- Aggódsz amiatt, hogy ottmaradt Caroline-val? –kérdezte Lauren

- Nehéz lenne megmondani. Talán is – is. De nem emésztem ezen magamat vagy megzakkanok még a válogató előtt. –ráztam meg a fejemet

- Igaz, úgyis elválik mi lesz –ölelt meg Vic

Ezután csöndben mentünk le a megállóhoz, ahol volt egy fél órás várakozásunk. Most még hidegebb volt, mint korábban így összebújva ültünk a padon egymást melegítve. Az iskolába visszaérve első dolgunk volt egy forró fürdőt venni.

- Ahh mindjárt jobb –bújtam be a takaróm alá

- Annyit fagyoskodtam ma, mint eddigi életemben még soha –mondta Vic

- Ott a pont! –emelte fel a kezét Caroline

Már épp elaludt volna a banda, mikor Vic lendületesen felült és nagy szemeket meresztett Caroline-ra.

- Mi az? –nézett rá

- Neked holnapután lesz a szülinapod! –mondta megdöbbenve

- Igen, tökéletes a meglátásod –nevette el magát

- Telesen kiment a fejemből! –vágott rémült arcot

- Nyugi, semmi gond van még egy napod rá hogy meglepj –kacsintott rá

- Nehéz lesz, de megoldható –feküdt vissza

- Én meg már azt hittem elhagytad megint valamidet –motyogta Lauren

- Nem elég nagy baj ez is? –tárta szét a karját

- Majd veszel valamit, komolyan most nehogy ezen pánikolj –intette le Caroline

- Na majd meglátom. –feküdt vissza

Ezek után mindenki csöndben volt és végül szép sorban mindannyian elaludtunk.

Másnap reggel Vic felvert minket Laurennel, hogy menjünk vele vásárolni. Mivel mindkettőnk részéről passzív ellenállásba ütközött úgy oldott meg a dolgot, hogy kinyitotta az ablakot.

- Csukd be vagy megfagyunk! –mondtam vacogva

- Akkor meg keljetek fel! –csukta be az ablakot vigyorogva

- Szadista –motyogta Lauren miközben próbált észhez térni

- Az! –másztam ki az ágyból

- Bezzeg ha Zayn és Harry keltegetne titeket, gyorsabban menne az ébredés –nézett ránk

- Ők aranyosak és nem keltenének fel minket ilyen korán és ilyen drasztikusan –mondtam két ásítás között

- Következő megjegyzésre jön a hideg vizes vödör –fenyegetett meg minket

- Megyek már, megyek már –csoszogtam el a fürdőszoba felé

- Ezt még visszakapod, remélem tudsz róla –dőlt el az ágyán Lauren

- Mint mindig –nevetett Vic

- Jó, akkor ezt tisztáztuk –ásított egy nagyot

Fél óra szenvedés és két bögre tejeskávé elfogyasztása után úgy ahogy megfelelő állapotba kerültünk.

- És Caroline? –néztem Vicre a metrón ülve

- Neki ma órája van, a tanárja áttette két előadását mára. Ami nekünk csak jó, legalább tudunk vásárolni nyugodtan

- Remek, inkább ülnék most előadáson –mondta Lauren

- Tudod, hogy a pláza hatalmas és ha akarok egész nap el tudok ott lenni? –nézett rá Vic megjátszott komolysággal

- Ne piszkáld, mert még a végén képes egész nap a plázában kínozni minket! –mondtam Laurennek

- Inkább a halál –motyogta

- Tessék? –nézett rá Vic

- Mondom meg se szólaltam –dőlt a vállára

- Én is így gondoltam –simogatta meg a fejét

- Ma nagyon nem vagy jó társaság ugye tudod? –mondtam

- Bocsi csak frusztrál, hogy így kiment a fejemből Caroline szülinapja –döntötte hátra a fejét

- Lazíts már, ma megvesszük neki az ajándékokat és kész –nyugtattam

- Jó rendben igazatok van. –adta meg magát

- Mint mindig –vágtuk rá egyszerre

Erre már elmosolyodott Vic is és utána kellemesebben telt az utunk. A plázában rengeteg ember volt péntek lévén. Vissza kellett fognunk Vicet mert ha rajta múlik, minden boltba bement volna. Nagy nehezen sikerült rávennünk, hogy kicsit célirányosabban válogassa meg a boltokat, így is volt vagy ezer választási lehetőségünk. Benéztünk két ruhaboltba, négy parfümériába és két játékboltba. Nos igen Lauren úgy gondolta, hogy vegyünk Carolinenak, egy Niall babát. Mondanom se kell, hogy egyik játékboltban sem kaptunk Niall babát, sőt az eladó kicsit furán nézett ránk, mikor megkérdeztük tőle, hogy hol találjuk a One Direction babákat. Volt egy erős érzésem, hogy elmebajosoknak hihetett minket.

- Akkor ez a pláza, csak van egy nyamvadt játékbolt vagy valami, ahol lehet kapni Niall babát! –mondtam a mozgólépcsőn állva

- Niall baba? One Direction Niall Horan? –szólalt meg egy hang a hátunk mögött

- Öhm igen, ajándékba szeretnénk venni egyet. –fordultam meg

- A második emeleten van egy játékbolt, hátul az újságos mellett. Ott tudtok venni én is onnan jövök. –emelte fel a csomagját amiben – ha jól láttam – ott volt az összes baba.

- Jaaj köszönjük szépen! Életmentő vagy! –mondta Vic és elkezdett lefele rohanni

- Köszi szépen még egyszer! –mondta Lauren és Vic után futottunk

- Állj már meg! –futottunk Vic nyomában

- De így gyorsabban leérünk –vigyorgott ránk mikor leugrott a mozgólépcső alján

- Egy lefelé irányuló mozgólépcsőn futottál lefele! Ebben én nem sok értelmet látok! –lökte oldalba röhögve Lauren

- Ne keress benne értelmet, mert nincs! –álltam meg mellette nevetve én is

- Ha már kipanaszkodtátok magatokat, akkor irány a második –indult meg a másik mozgólépcső felé

- Ha felfele is elkezdesz futni esküszöm lelöklek! –mondta Lauren

- Nyugi, fel nem olyan vicces mint lefele – válaszolt Vic

- Lefele se volt az! –mondtuk egyszerre

- De igen! –öltött ránk nyelvet

- Dedós –fogta a fejét Lauren

- Mikor nem? –néztem rá

- Ott a pont! –vágott komoly fejet

- Mindig tudtam, hogy kibeszéltek a hátam mögött –nézett hátra Vic

- Lebuktunk –röhögtük el magunkat

A második emeletre felérve szembesültünk azzal a ténnyel, hogy 4 játékbolt is volt ezen a szinten.

- Ott az újságárus! –mutatott a sarokba Lauren

- Mellette pedig a játékbolt, gyerünk –indult meg Vic

Az újságárus előtt elhaladva egy lányokból összecsoportosult kis társaságot pillantottunk meg, akik izgatottan sutyorogtak valamiről. Mikor közelebb értünk láttam, hogy egy újság van a kezükben amin Harry és Caroline arcképe volt.

- Nem akarom tudni, nem akarom tudni –mondtam magamban és inkább megszaporáztam a lépteimet

Láttam, hogy Lauren és Vic lemaradnak és megállnak az újságosnál, de én nem akartam látni a cikket. Bementem hát a játékboltba és megpróbáltam elterelni a gondolataimat. Nehezen ment, főleg hogy a lányok mikor bejöttek igen fura arckifejezéssel néztek rám.

- Na jó, ki vele mi volt a cikk lényege? –fordultam feléjük a hatalmas plüssmackókkal kirakott soron

- Hogy Harry és Caroline a téli vakációjukat Svájcban akarják tölteni. –mondta tömören Vic

- De hé, ez csak egy buta újság, amely mindenféléket össze vissza ír. –nézett rám Lauren

- Igen, persze tudom. –vettem le egy mackót

- Carolinenak már van mackója –mondta Vic

- Tudom, de ezt magamnak veszem. Gyertek a babák hátul vannak. –indultam meg az újonnan szerzett plüssömet cipelve

Mikor megtaláltuk a keresett részleget a lányok együttesen sikítottak fel.

- Úristen ez annyira aranyos! –vett el egy Louis babát a kupac aljáról Vic

- Ne! –kiáltott fel Lauren de késő volt már, a dobozok fele leborult beterítve minket

- Ezt jól megcsináltad –mondta Lauren

- Kismackó! –pattantam fel a mackómról

- Szegényt tuti megölted azzal, hogy ráestél –nevetett Vic

- Lökött –vágtam oldalba a mackóval

- Remélhetőleg a lába volt az egyetlen ami nem sérült meg az esés közben és most azt is leamortizáltad neki –nevetett fel Lauren is

- Vic meg szépen leborította a fél berendezést –húztam fel az említetett a földről

- Segítsetek inkább rendet rakni röhögés helyett –kapott fel pár dobozt és elkezdte őket visszarakni a helyükre

Követve példáját elkezdtük visszapakolni a dobozokat és mire a feldúlt boltvezető odaért a bűntett helyszínére már csak pár doboz volt a földön. Bűnbánó tekintettel kértünk elnézést és biztosítottuk, hogy ilyen többet nem fog előfordulni. Miután elnézően bólintott egyet és kifizettük a vásárolt árut, sietős léptekkel távoztunk a boltból.

- Ezzel a mackóval, hogy akarsz hazamenni? –kérdezte Vic mikor kiértünk

- Nem tudom, erre még nem gondoltam. –néztem a macimra

- Majd mi hazaviszünk –szólalt meg valaki a hátunk mögül

Mikor megfordultunk Liammel, Zaynnel és Louissal találtuk szembe magunkat.

- Hát ti fiúk? –kérdeztem ledöbbenve

- Megsúgom neked így magunk között, hogy a fiúk is járnák plázákba –mondta suttogva Louis

- Gondoltam, hogy a cuki Calvin Klein boxereitek nem röpülnek maguktól a fiókjaitokba –mondtam

- Na de kérlek, behatolsz az intim szférámba –kapott a fenekéhez Louis

- Bolond –nevetett fel Vic

- Oh itt a kötözködős kisasszony –mondta Louis és odament Vic mellé

- Téged is jó újra látni –mondta Vic

- Kölcsönös –kacsintott rá Louis

- Mi jót vásároltatok? –érdeklődött Lauren

- Pár új ruhát Louisnak és egy új játékkonzolt Liamnek –mondta Zayn

- És ti mit vásároltatok? –kérdezte Liam

- Ajándékokat Caroline szülinapjára, holnapután lesz –mondta Vic

- Szülinapja lesz? –kérdezte Zayn

- Bizony, öregszik a drága –mondtam

- Na majd akkor mi is kiötlünk neki valamit –mondta Liam

- Ezt az óriási mackót is neki szánjátok? –emelte el a mackóm mancsát Zayn

- Nem, ezt magamnak vettem –öleltem meg a mackóm fejét

- Nagyobbat nem találtál? –nevette el magát Liam

- Nem, egyébként is mindig akartam ilyen nagy plüsst. –válaszoltam

- Harry nem elég nagy medve? –nézett rám Louis

- Harry nem az enyém és nem is medve. –mondtam

- Hát tényleg nem nevezném Harryt medvének, az inkább Liam –nevetett Lauren

- Én? Miért? –csodálkozott Liam

- Mert olyan kismackó vagy –válaszoltam

- Kismackó? Ohh –visított fel Louis és Liam nyakába vetette magát

- Szóval akkor hazavihetünk titeket? –kérdezte Zayn

- Ha nem lesz belőle gond akkor elfogadjuk –mondta Lauren

- Akkor indulás –mondta és elindultunk a hátsó kijárathoz

Szerencsére a fiúk nagyobb kocsival voltak így az óriási plüssöm is elfért az ölemben. Elől ültem Liam mellett a többiek pedig lelkes beszélgetésbe kezdtek a fiúkkal. Nekem egyfolytában azon a cikken járt az eszem. A tekintetem a többiekre siklott nagyon jól elvoltak, Louis egyfolytában bohóckodott, Lauren és Zayn keze pedig összekulcsolva pihent Zayn lábán. Elmosolyodtam és előre fordultam. Megráztam a fejemet és elhatároztam, hogy nem fogom emészteni az ilyen cikkeken.