18. rész

Pár perces döbbentség után a rajongók hangos sikításban törtek ki. Mindenki más miatt sikított, volt aki örömében, volt aki bánatában. Megosztotta a rajongókat az aminek az előbb mindannyian tanúi voltunk. Akik a közelünkben álltak a hallottak alapján örülnek annak, hogy Niall boldogságra lel egy lány mellett végre. Niall és Caroline a színpadon egymást ölelve mosolyogtak egymásra miközben Louis a mikrofonba kiáltotta hangosan, hogy „elkelt még egy One Direction tag”. Ekkor hirtelen eszembe jutott valami.

- Remélem Harry nem csinál semmi meggondolatlanságot –fordultam a többiekhez

- Meggondolatlanságot? –nézett rám Vic

- Mármint arra gondolsz, hogy nem vall színt nyilvánosan itt mindenki előtt? –kérdezte Lauren

- Igen arra. Amúgy sincs mit bejelenteni és na értitek. –mondtam

- Nincs mit? Kisbogaram nem én bújtam össze meghitten Harryvel a hintaágyon hanem te. Ez határozottan már valami. –mondta Lauren

- De akkor is. Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne amúgy is a válogatás előtt egy ilyen akció –válaszoltam

- Örökké nem titkolhatjátok azt ami köztetek van. Az X-Factor több hetes lesz jobb esetben, végig bujkálni akarsz? Teljesen mindegy, hogy mikor derül ki az egész. –mondta Vic

- Jó igazatok van. De felesleges olyan miatt aggódni, ami nem fog megtörténni igaz? –mondtam inkább magamat nyugtatva

- Ne vegyél rá mérget –mondta Lauren

Caroline már nem tért vissza ezek után közénk, gondolom hátra vihették a backstage részlegbe. A fiúk ezután folytatták az „Only girl” dallal ami fergeteges volt az ő eladásukban is, másodszor hallgatva. Lement még további két dal és arra lettünk figyelmesek, hogy megint csendre intik a rajongókat.

- A következő dalt ha nem bánjátok én egy különleges személynek ajánlanám. Egy olyan lánynak aki elrabolta a szívemet és most itt van köztetek. –mondta Harry

A szívem kihagyott egy dobbanást és csak meredten néztem Harryre. Legszívesebben odarohantam volna hozzá, hogy szorosan megöleljem. Ehelyett hallgattam ahogy belekezdenek a „Your song” dalba. Ez volt a kedvencem tőlük, gyönyörűen énekelték. Bár ha engem kérdeznek, mindegyik előadásukra azt mondom, hogy hihetetlenül jó. Becsuktam a szememet és hallgattam Harry szólóját, ahogy a hangja körülölel és dédelget. Egész nap el tudnám hallgatni ahogy énekel.

- Szerintem a rajongók gyanakodnak –mondta Vic

- Igen? –kérdeztem

Azonban mielőtt választ kaphattam volna a kérdésemre két kéz ragadott meg és emelt át a kordon túloldalára. Ijedten néztem vissza a lányokra és láttam, hogy őket is kiemelik sorban utánam.

- Gyertek velünk –mondta az egyik őr és elindultak velünk a backstage részhez.

- Mi történik? –kérdezte Lauren hátra érve Carolinehoz

- Szerintem Harry akar valamit. –mondta

- Mi? Nem nem nem és nem! –mondtam rémülten

- Mi a baj? –kérdezte Vic elém állva

- Az hogy ez az egész egy elhamarkodott dolog. –tártam szét a karjaimat

- Kifejtenéd ezt bővebben is? –kérdezte Caroline

- Igen! Alig ismerem Harryt pár napja még azt se tudom, hogy igazából mi van köztünk vagy mi nincs és ő meg ki tudja milyen meggondolatlanságra készül. –vágtam rá

- Nem lehet, hogy valójában csak félsz ettől a kapcsolattól? –tapintott rá a lényegre Lauren

- Igen, talán kicsit megijeszt ez az egész. –ültem le a fotelba

- Ne aggodalmaskodj már ennyit! Minden rendben lesz. –ülte le mellém Vic

- Szereted Harryt nem? –kérdezte Caroline

- Hogy szeretem-e? –néztem fel rá

- Igen, tudod szerelem ami két ember között van ha.. –kezdte de közbevágtam

- Erre még nem is gondoltam eddig. Szerelem –tűnődtem

- Nem voltál még soha szerelmes? –nézett rám megütközve Lauren

- Az igazat megvallva, nem. Voltak kapcsolataim, de egyiknél se éreztem, hogy szerelmes lennék. Egyiküknél se éreztem azt, amit Harryvel érzek. –mondtam

- Akkor meg érthető, hogy meg vagy ijedve kicsit. Szép dolog a szerelem, de aki még nem élte meg ezt az érzést, annak elsőre ijesztő lehet. –fejtette ki Lauren

- Valószínűleg igazad van. –sóhajtottam fel

Miután kibeszéltük magunkat a lányokkal úgy döntöttünk, hogy leselkedünk kicsit oldalról a függöny mellől. Ahogy hallottuk a fiúk időközben folytatták a koncertet. Épp a „My life would suck without you” dalba kezdtek bele, mikor mi odaértünk a színpad széléhez. Hatalmas bulit csináltak, össze vissza ugráltak és közben a közönséget is felpörgették. A kellékes srácok nagyot röhögtek rajtunk, mikor mi is össze vissza ugrálni kezdtünk és énekeltük a dalt. Aztán odarohantunk hozzájuk és őket is beráncigáltuk a kis bulinkba. Szerencsére senki nem szólt ránk, hogy elvittük a munkás embereket így hát garázdálkodhattunk. Az egyik srác meg is jegyezte, hogy őrültségben és bohóckodásban megközelítjük a fiúk szintjét. Ebben nem vitatkoztunk velük. Mikor kimelegedtünk és elfáradtunk a sok ugrálásban visszamentünk és inkább néztük ahogy a fiúk énekelnek. Harry párszor kitekintett oda ahol mi álltunk és a dal refrénjénél rám mutatott. Annyira édes volt ahogy mosolygott, majd rám kacsintott pimaszul.

Mikor vége lett a koncertnek a fiúk hálás köszönetüket fejezték ki a rajongóknak, amiért eljöttek és ennyire fantasztikusak. Azután, hogy kellőképpen mindenki meghajolt és elmondta a maga mondandóját lerohantak a színpadról hozzánk. Mielőtt feleszmélhettem volna Harry máris előttem termett és felkapott boldogságtól sugárzó arccal. Megpörgetett majd letett és hosszan megcsókolt. Annyira váratlanul ért az egész, hogy levegőt venni is elfelejtettem. A közelsége, az érintése az ahogyan ölelt teljesen kikészített. Átkaroltam a nyakát és szorosan magamhoz húztam, mire belemosolygott a csókunkba és kezét a derekamra csúsztatta. Ha Louis nem kezd el köhögni látványosan teljesen meg is feledkezünk arról, hogy mások is vannak körülöttünk.

- Bocsánat –mondtam és éreztem hogy elpirulok

- Semmi gond minket nem zavar, de szerintem a kellékesek már zavarba jöttek. Ráadásul nem vagytok teljesen a függöny takarásában –mondta Louis

- Ez ciki –nevetett Zayn

- Nem röhög, együtt érez! –néztem rá

- Ahogy látom pár rajongó meglátott titeket, ugyanis nagyon nézegetnek errefelé –kukkantott ki Liam

- Ehh ezt már fújhatjuk –mondtam

- Amúgy is már Londonban láttak minket, szóval a gyanú már bennük van. –mondta Harry

- Jogos –hagyta rá Lauren

- Na és milyenek voltunk? –kérdezte Louis

- Mint mindig most is nagyszerűek –kapta a választ Victől

- Hmm ez minden bóknál többet ér –ölelte meg vigyorogva Louis

- Ohh a kis gerlepár, milyen aranyosak! –gügyögte Niall

- Nem én csókoltam meg a barátnőmet nyilvánosan egy koncerten! –lökte oldalba Louis

- Legalább tudják, hogy boldog vagyok –húzta magához Carolinet

- Engem meg megöltél ezzel a tetteddel –bújt hozzá

- Van kedvetek elmenni valahova? –vetette fel a kérdést hirtelen Zayn

- Mire gondolsz? –kérdezte Lauren

- Nem tudom, nekem még nincs kedvem aludni vagy bármi hasonló tevékenységhez. Jó lenne lazulni kicsit –mondta Laurent ölelve

- Bulizni akarsz? –néztünk rá

- Valami olyasmi, de nem nyilvánosan. –mondta

- Zayn miért nem azt mondod, hogy menjünk fel valamelyikkőtökhöz mert bulizni akarsz? –kérdezte nevetve Lauren

- Nem akartalak letámadni titeket –mondta nagy szemeket meresztve Laurenre

- Ebben semmi letámadás nincs! Akkor hova is megyünk –kérdezte Caroline bezsongva

- Mitől pörögtél így fel? –kérdezte Liam

- Szülinapom van, még jó hogy bulizni akarok –mondta

- Jogos –nevettem el magam

- Szóval akkor hova? –néztem körbe a fiúkon

- Remélem nem fogtok félni magatokban, ugyanis mi nem megyünk –szólalt meg mellettem Harry

- Miért is? –kérdeztem értetlenül

- Ha van kedved akkor meghívnálak vacsorázni, ismét –tette hozzá

- De ma van Caroline szülinapja –kezdtem, de Caroline leintett

- Már felköszöntöttél, megkaptam az ajándékodat is, volt egy szuper esténk együtt menj csak nyugodtan –részesített nagy ölelésben

- Biztos? –néztem rá

- Menj már! –szólalt meg egyszerre az összes lány

- Ha ennyire meg akartok tőlem szabadulni, mondhatjátok nyíltan is –nevettem

- Oh igen, Harry légy szíves haza se hozd –ölelt meg Lauren is

- Ne mondj neki ilyet mert még megteszi –mondtam

- Egy házban lakunk, majd kiszabadítalak –mondta nagy komolyan Louis

- Ez se volt túl bíztató –mondtam

- Na akkor mi hova megyünk? –kérdezte Vic

- Nem marad más, minthogy irány hozzánk woohoo! –mondta Liam

- Remek! Akkor menjünk is –indult meg Louis

- És mi hova megyünk? –kérdeztem Harrytől

- Mivel étteremben biztosan felismernének, így gondoltam menjünk hozzánk, vagyis hozzám. –nézett rám

- Tudsz főzni? –kérdeztem

- Nem vagyok egy nagy szakács, de azért a barátnőmnek még tudok főzni. –fogott kézen és indult meg

„Barátnőmnek” Egész úton ez a szó visszhangzott a fejemben. Úgy tűnik Harry jobban képben van azt illetően, hogy mi van velünk, mint én magam. Fél órás autóút után Harry és Louisék is lehúzódtak az út mellé és elköszöntünk egymástól.

- Nehogy elfelejtsd, hogy a kollégium kapuit éjfélkor bezárják –hívta fel a figyelmemet eme fontos információra Lauren

- Jaaj tényleg jó, hogy mondod. El is felejtettem volna. –húztam a számat

- Szóval ha lehetséges, addigra érjetek vissza –kacsintott Lauren

- Igyekszem nem elfelejteni –bólintottam

- Akkor további jó éjszakát! –köszöntünk el egymástól

Már épp visszaszálltam volna a kocsiba mikor láttam, hogy Harry egy kis kütyüt húz elő a zsebéből.

- Az mi? –mentem oda mellé

- Csak a kapunyitó –mosolygott rám

- A micsoda? –néztem rá megütközve

- Kicsim ahhoz, hogy bemehessünk ki kell nyitni a kaput –mondta

- Ez a ti házatok? –mutattam a kisebb kastély felé

- Igen, ez a mi közös házunk Louissal. –indult meg a kocsi felé

- Ugye most csak viccelsz? –szálltam be mellé a kocsiba

- Nem –nevetett fel hangosan és megpuszilt

Lányos zavaromban azt se tudtam, hogy mit mondjak. Ez a ház egy kisebb kastélynak is elmehetne. Hatalmas ablakai voltak, és ahogy elnéztem biztos volt vagy 5-6 szobája. Gyönyörű volt az előtér és a ház is mesésen nézett ki. Képtelen voltam elhinni, hogy ilyen házban él ez a két fiú. Zavarba jöttem hirtelen, hiszen én csak egy egyszerű lány vagyok akinek odahaza csak egy kis egyszerű lakása van.

- Jössz? –nyitotta ki a kocsi ajtót

- Mi? Persze –szálltam ki

Kézen fogva az ajtóhoz vezetett majd kinyitotta az ajtót és előre engedett. A házban nem volt sok fény, csak a kinti fények világították meg halványan az előteret. Épp megfordultam, hogy megkérdezzem Harrytől merre találom a kapcsolót, mikor a sötétben összeütköztünk.

- Jól vagy? –kérdeztem nevetve

- Persze –nevetett ő is

Egy ideig nem szóltunk semmit majd Harry szorosan hozzám bújt.

- Minden rendben? –simogattam meg a hátát

- Persze csak olyan jó így lenni most. –sóhajtott egy nagyot

- Ebben egyetértek, téged ölelni és a karjaidban lenni, mindig csodás érzés –mondtam és lehunytam a szemem

Nem sok mindent tudtam Harryről ahogy ő se rólam, de ahogy ott álltunk és egymást öleltük, úgy éreztem nem is kellenek ide szavak. Most legalábbis nem. Nem tudom mennyi ideig lehettünk úgy, mikor kicsit elengedtük egymást.

- Akkor menjünk a konyhába. –mondta és felkapcsolta a villanyt

- Azta –néztem körbe

Belülről is gyönyörű volt a ház. Ahogy mentünk fel a lépcsőn, szintről szintre egyre szebb részét láttam meg a háznak.

- És ebben a hatalmas házban, csak ti ketten laktok? –kérdeztem

- Igen, csak mi ketten vagyunk képesek elviselni egymást. –mondta és a folyosó vége felé vezetett

Mikor kinyitotta az ajtót egy hatalmas konyha tárul elém, amiben minden egyes konyhai felszerelés megtalálható volt.

- Miért van az az érzésem, hogy a berendezésben segédkeztek a szüleitek? –sandítottam rá

- Jól sejted, anya és Jay Louis édesanyja segítettek nekünk. Bár az igazat megvallva a konyhai eszközök felét nem is használjuk.

- Pedig sok kis hasznos dolog van itt. –néztem körbe

- Majd ha többet jársz ide, nyugodtan szolgáld ki magad –dőlt neki a pultnak

- Annyira nem vagyok nagy konyhazseni. Anya tanítgatott otthon pár dologra amik egész jól mentek, de nem vagyok nagyon otthon a témában. –néztem rá

- Akkor majd ketten összehozunk valamit –ölelte meg

- Szóval Mr. Styles mit is fog nekem csinálni? –kérdeztem

- Sajtos sonkás tésztát. Louissal sokszor csinálunk ilyet és imádjuk. Remélhetőleg a hölgyemény ízlésének is meg fog felelni –mondta

- Biztosan. –kacsintottam rá

- Nos akkor lássunk is neki. Te leszel a kuktám –nyomott egy kötényt a kezembe

- Állok szolgálatára főszakács –álltam meg mellette teljes harci díszben

- Hmm erre tudnék most mit mondani –fordult felém

- A kajával foglalkozz –löktem meg nevetve

A közös főzőcskézés egészen jól ment, a kisebb piszkálódásokat leszámítva. Harry egy ízben lefröcskölt engem hideg vízzel aminek az lett az eredménye, hogy a kötény és a rajtam lévő felső teljesen elázott. Mielőtt azonban siránkozni kezdtem volna, hogy eláztatott a hajára kentem egy adag habot. Ő teljesen borzos én meg tiszta víz lettem a végére.

- Na jó elég, elég! –tettem fel a kezemet

- Tehát elismered, hogy én győztem! –vágott diadalittas arcot

- Nem, csak már megfagytam a vizes felsőmben –öltöttem rá nyelvet

- Gyere, keresünk neked egy pólót –mondta

- És a tészta? –álltam meg

- Most raktuk be, kell még neki egy fél óra hogy jó legyen. –húzott ki magával

Végigvezetett a ház ellenkező irányába és rengeteg ajtó előtt haladtunk el.

- Ezek mind vendégszobák? –kérdeztem

- A többsége. De van köztük zeneszoba is, edzőterem és egy könyvtár. –magyarázta

- Könyvtár? –kérdeztem vissza

- Igen néha mikor időm van szeretek beülni oda. –mondta

- Oh értem. És ott fent mi van? –mutattam a nappalin áthaladva egy felfelé menő lépcsőre

- Ott van fent a mi buli szobánk. –magyarázta

- Frappáns elnevezés –bólintottam

- Loui találta ki, én csak simán padlástérnek neveztem előtte. –állt meg egy ajtó előtt

- Nos lássuk mit tehetek az ügy érdekében –nyitotta ki

Mondanom se kell, hogy a ház többi részéhez hasonlóan Harry szobája is káprázatos volt. Körben minden ízlésesen volt elhelyezve, a fal mellett egy nagy fehér szekrény volt elhelyezve, a másik felén pedig egy nagy franciaágy volt. Az ágyneműjén fekete huzat volt, amihez illően fekete-fehér párnák voltak az ágytámlához rakva.

- Wow szuper a szobád –álltam meg az ajtóban

- Még szuperebb lenne, ha beljebb jönnél és nem az ajtóban ácsorognál –mondta a szekrényében turkálva

Erre nem szóltam semmit, csak beljebb mentem és az ágy szélére ülve néztem mit alkot. Hosszas keresgélés után végül előhúzott egy fekete pólót, amire fehér betűkkel az volt ráírva, hogy „One Dream, One Band, One Direction”. Látván a szöveget felnevettem.

- Ezt egy rajongó csinálta nektek? –kérdeztem

- Nem ez a mi titkos közös egyen pólónk –mondta

- Nektek van titkos egyen pólótok? –néztem rá

- Igen, de ezt csak így magunk között hordjuk. Amolyan babonaságból. –magyarázta

- Ez klassz. –néztem meg jobban a pólót

- Remélem jó lesz a mérete –adta oda

- Biztosan, így ránézésre akár hálóingnek is elmehetne –mondtam

A következő egy percben néma csend állt be közöttünk, mire én elnevettem magam.

- Ha nem fordulsz el soha nem végzek –mondtam

- Semmi újat nem látnék és a strandon se mutatsz meg többet magadból –nézett rám

- Látom nehéz eset vagy –mondtam és egy gyors mozdulattal lekaptam magamról a vizes felsőmet és belebújtam a száraz pólóba

Mikor megigazítottam magamon a pólómat felnézve Harry elgondolkozó arcával találtam szembe magam.

- Nem kérek megjegyzést tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok tökéletes –indultam meg az ajtó felé, de ő visszahúzott

- Mondták már neked, hogy butus vagy? Akár hiszed akár nem, gyönyörű vagy. –kotorta félre a hajamat

- Legalább kettőnk közül valaki ezt gondolja. –mondtam a pólóját fixírozva

Harry kicsit odébb húzott és szembefordított a sarokban álló tükörrel.

- Szerintem nem ugyanazt látjuk a tükörben –ölelt meg hátulról

- Ebben egyetértünk –mondtam magunkat nézegetve

- Miért vagy ilyen makacs ezt illetően? –fordított maga felé

- Nem tehetek róla, ezt gondolom –néztem rá

- Majd akkor teszünk róla, hogy másként gondold –mondta és lágyan magához húzva megcsókolt

Imádtam mikor a kezével beletúr a hajamba, pedig általában ki nem állhattam ha a hajamat piszkálták. Kezemet végighúztam a hátán amitől éreztem, hogy picit megremeg.

- Hihetetlen, hogy ilyen hatással vagy rám –mondtam mikor elváltunk

- Te sem panaszkodhatsz, egy lányt se akartam még ennyire magam mellett tudni, mint téged. –bújt a nyakamhoz

Erre játékosan belepusziltam a nyakába, mire felkapta a fejét és láttam, hogy kicsit elpirul. Tehát érzékeny pontjára tapintottam.

- Hmm tehát nem csak nekem van érzékeny pontom –húzogattam a szemöldökömet

- Menjünk inkább nézzük meg azt a tésztát, mielőtt olyat teszek amit nem kéne –nevette el magát halkan majd visszamentünk a konyhába.