Mikor visszamentünk a nappaliba a többieket az ablak előtt találtuk, mindegyik kifele lesegetett.
- Mit nézünk? –szólalt meg Harry
- Még egy ilyen és infarktust kapok! –nézett rá fájdalmas képpel Louis
- Nem tehetek én arról, hogy rossz a lelkiismereted –vigyorgott rá Harry
- Css! Így még annyit se hallunk mint előtte! –intette le őket Vic
- Parancsolgatós kisasszony –szólalt meg egyszerre az összes fiú
- Csupán csak hallani szeretném, hogy mi folyik odakint. –öltött rájuk nyelvet
- Leharapom vigyázz! –fenyegette meg sokadszorra Louis
- Próbáld meg –fordult vissza Vic az ablak felé
- Egyszer meg fogom próbálni, de abból más fog kisülni –mondta oda Louis Harrynek
- Gondoltam –kacsintott rá Harry
- Én is itt vagyok ám közöttetek –mondtam rosszallóan nézve rájuk
- Jéé tényleg! Kislány észre se vettelek! –emelt fel Louis
- Jó vicc, haha! –löktem meg mikor letett
- Na mire jutottatok? –mentünk oda mi is az ablakhoz
- Egyenlőre semmi érdemleges, mindenféléről beszélgetnek, az X-Factortól, Caroline új autójáig mindenről. –kaptuk a tájékoztatást Laurentől
Mielőtt válaszolhattunk volna erre az igen érdekes témafejtegetésekre, Simon és Caroline megindultak a bejárati ajtó felé.
- Bejön –nyögött fel mellettem kelletlenül Zayn
- Te panaszkodsz? –nézett rá Liam
- Érzéke van ahhoz, hogy rontsa el a jó hangulatot –morogta Lauren
- Nyugi gyerekek. –mondtam nekik még mindig az ablaknál állva
- De ha egyszer nem szimpatikus nekem ez a nő –nézett rám Lauren
- Attól még szokj hozzá, hogy valószínűleg a közeljövőben sok időt fogunk eltölteni vele egy fedél alatt, mivel az X-Factor egyik műsorvezetője ha elfelejtettétek volna. –mutattam rá
- Ne már ezt el is felejtettem! –vágott fájdalmas arcot Caroline
- Jó neked –ültem le mellé
- Nem ülsz .. –kezdte Harry, de félbeszakítottam
- Ha bejön Caroline nem lenne okos ötlet ha melletted ülnék –mondtam
- De miért? –kérdezte Niall
- Azért mert Harry mellett nehéz önuralmat gyakorolni és nem jöhet rá az a nő arra, hogy van köztünk valami. Nem bízok benne, ne haragudjatok –válaszoltam
- Igaza van –mondta Liam
- Akkor beülök Louis mellé –állt fel
- Mindig tudtam, hogy én vagyok az elsőszámú szerelmed –ölelte meg Louis
- Oh igen Loui! Most már nem titkolhatom mit is érzek irántad! –mondta Harry és játékosan Louisra vetette magát
- Ha már megcsalsz legalább egy lánnyal tedd, ha kérhetlek! –sóhajtottam fel színpadiasan
- Bolond –mondta Vic és máris röpült felém egy párna
- Nektek ez a párnadobálás a mániád! –dobtam vissza
Vic már épp vissza akarta dobni a párnát, mikor hangok szűrődtek az előszoba felől. Liam gyorsan kikapta a kezéből a párnát és átdobta vissza a helyére a fotelba.
- Viselkedjetek –mondta Zayn
- Jól van na, amúgy is ő kezdte! –mutattam Vicre
- Fáradj beljebb Caroline! Bemutatlak a vendégeimnek –hallottuk meg Simon hangját a hátunk mögül
Egy emberként fordultunk meg a lányokkal és rögtön Caroline bájosan mosolygó arcával találtuk szemben magunkat.
- Sziasztok! –mondta lágy kellemes hangon
- Jó napot –mondtuk egyszerre
- Szia Caroline –mondták a fiúk
Kicsit vicces helyzet alakult ki, mi magáztuk a fiúk pedig letegezték. Hát na, azért mégiscsak idősebb nálunk jóval és nem is ismerjük.
- Ugyan, nyugodtan tegezzetek –mondta és odalépve hozzám két puszit adott az arcomra, majd szoros ámde gyors ölelésben részesített
- Köszönjük –válaszolt Caroline
Ránéztem a többiekre és láthatóan őket is megviselte a Caroline hurrikán átvonulása rajtunk. Elég ledöbbent és meglepett arcot vágtak. Caroline egyszerre volt elbűvölő és lekezelő. Mikor leültünk és ránéztem szembetűnt egy igen érdekes dolog. Nem volt rajta smink és így meglepően idősnek tűnt, még a koránál is idősebbnek. Sötét karikák voltak a szeme alatt, az arca itt-ott ki volt pattogva és az volt az érzésem, hogy a nővérem idősebb változata ül velem szemben. A lányokra pillantva úgy tűnt, hogy ők is ezt a döbbenetes felfedezést tették. Láttam, hogy Lauren mondani akar valamit és gyorsan bokán rúgtam, finoman jelezve hogy jól gondolja meg mit mond.
- Caroline hadd mutassam be neked, Vicet, Carolinet, Laurent és Bettit. Ők az új felfedezettjeim. –mutatott be minket Simon
- Bizonyára nagyon tehetségesek lehettek, ha Simon így felfigyelt rátok. Ráadásul rettentő aranyos kislányok vagytok. –mondta széles mosoly kíséretében
- Nem vagyunk kislányok. –mondta Lauren
- Oh ne haragudj, meg tudlak érteni. Tinédzser koromban én is mindig idősebb akartam lenni, ki nem állhattam ha lekislányoztak – nézett végig rajtunk
- Nem vagyunk kislányok. –ismételte meg Lauren dacosan – mindannyian már 22 évesek vagyunk –mondta mereven Caroline szemébe nézve
- Valóban? 22 évesek? Meg nem mondtam volna, olyan fiatal arcotok van! –lepődött meg
- A tiéd meg olyan öreg –morogta Lauren
- Tessék? –kérdezett vissza Caroline
- Csak annyit mondott, hogy mások is már mondták. –válaszoltam gyorsan helyette
- Ez nem meglepő. És ti fiúk, hogy vagytok? –fordult Harryék felé
- Remekül köszönjük, épp az albumunkon dolgozunk –mondta Zayn
- Fantasztikus! Majd szóljatok mindenképp ha megvan. Biztos nagyon szuper lesz –küldött széles mosolyt Harry felé
Itt egy picit megremegtem és a tekintetemet a sarokban lévő aranyszoborra szegeztem. Éreztem hogy Caroline a kezemre teszi az övét, mintegy megnyugtatásként, de nem sokat segített.
- De mesélj Caroline, hogy áll az új széria előkészületei? –vonta magára ismét Simon a nő figyelmét
- Nagyon jól! A díszlettel már készen vannak a fiúk, a színpadot is pár napon belül felállítják és kezdődhet a show újra –magyarázta lelkesen
- Megnyugtató hallani, hogy ilyen jól állnak már. Legutolsó információm szerint még gondok voltak a díszlet körül –kulcsolta össze a kezeit Simon
- Azt már megoldották az ügyes díszlettervező srácok –legyintett színpadiasan Caroline
Elég zavaró volt, hogy percenként Harry felé tekintgetett és mindig megrebegtette a szempilláit igen látványosan. Éreztem, hogy egy nagy gombóc nő a torkomban és nem kapok levegőt ha tovább bent maradok.
- Elnézést mindjárt jövök, kint hagytam a mobilomat –álltam fel
- Kint van a hintaágyon –mondta Simon
- Köszönöm –bólintottam majd kislisszoltam a kertbe
Mikor megcsapott a hideg levegő kicsit megszédültem. Fel voltam készülve arra, hogy Caroline majd „kikezd” Harryvel, de elvben és gyakorlatban teljesen más a két dolog. A telefonom valóban a hintaágyon volt, valószínűleg akkor eshetett ki, mikor Harryvel itt ültünk. Mivel nem volt kedvem visszamenni így hát elsétáltam a kert végébe, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a hegyekre. Miután eluntam magam, felhívtam Ericet, hogy addig is teljen a idő. Kicsit sikerült jobb kedvre derítenie és megígértette velem, hogy mindent töviről hegyire elmondok ami Harryvel történt. Nagyon aranyos volt teljesen lázba jött, mikor mondtam neki, hogy megcsókolt Harry. De akkor kezdett igazán hangos visításba mikor mondtam, hogy végül beadtam a derekam. Ennél a pontnál el kellett tartanom a telefont a fülemtől, ha nem akartam részleges halláskárosodást szenvedni. Fél óra múlva úgy gondoltam, ildomos lenne már visszamenni a házba, azonban nem a nappalit hanem a konyhát vettem célba. Egy nagy pohár hideg víz az kellett nekem. Belépve a helységbe éreztem igazán, hogy kint milyen hideg van így inkább a teáskannáért nyúltam amiben meleg tea gőzölgött. Épp nagy óvatossággal öntöttem ki, mikor két kéz fonódott a derekamra és éreztem hogy hátulról valaki hozzám simul. Egész testemben megremegtem és félő volt, hogy elejtem a kannát.
- Minden rendben? –kérdezte egészen halkan
- Persze, megtaláltam a telefonom. –tettem le a kannát majd szembefordultam Harryvel
- Már elég régen kimentél –húzott magához szorosan
- Igen, Eric barátommal is beszélgettem kicsit megígértem, hogy felhívom mi volt Simonnal –babráltam az inge gombjával
- Mi a baj? –emelte fel a fejemet
- Nincs semmi baj –füllentettem
- Olyan sápadt voltál mikor kirohantál a nappaliból –simogatta meg az arcomat
- Nem rohantam ki –mondtam
- Caroline igaz? Az zavart ahogy velem viselkedett. –nézett rám
- Talán. Fel voltam rá készülve, hogy kikezd veled, de más elvileg és más gyakorlatilag átélni a dolgokat –bújtam hozzá
- Éreztem, hogy ez bánt. –simogatta a hátamat
- Ne haragudj –sóhajtottam fel
- Miért haragudnék? Érthető, hogy zavart a viselkedése. –húzódott kicsit el tőlem
- Nem akarok vissza menni –motyogtam
- Akkor ne menjünk. Gyere tudom, hol lehetünk magunkban –húzott ki a konyhából
- Hova viszel? –kérdeztem mikor az emelet felé vette az irányt
- Simonnak van egy szuper titkos zeneszobája fent az emeleten. –mondta és a folyosó végén lévő ajtót célozta meg
- Titkos zeneszoba? Ha mindenki tud róla, miért titkos? –értetlenkedtem
- Nem tud róla mindenki, csak Simon meg én a fiúkkal. Az nem mindenki, csak hat ember. –válaszolt
- Az már kisebb tömeg –nevettem fel
- Sshh nehogy meghalljanak a többiek –mutatott a korlát felé
El is felejtettem, hogy az emeletről a nappaliba nyílik egy kis erkélyrész
- Bocsánat –suttogtam
- Itt is vagyunk –nyitotta ki az ajtót
- De szuper –néztem körbe csodálkozva
- Mindenkinek kell egy kuckó ahova elvonulhat, Simonnak ez az. –mutatott körbe
- Olyan kis meghitt –ültem le a fal mellé
- Igen és itt nem fog zavarni minket senki –ült le mellém
Nem válaszoltam helyette a vállára döntöttem a fejemet és hozzábújtam. Őrülten jó érzés volt érezni az ölelését, a parfümjét és ahogy szaporán vette a levegőt.
- Minden rendben? –emeltem fel a fejemet
- Persze –nézett rám édesen mosolyogva
- Ha ez megnyugtat én is így érzem magam –hajoltam egészen közel hozzá
- Az megnyugtat, de hogy ilyen közel vagy hozzám az már nem –suttogta vissza
- Bolond –nevettem el magam
- Te meg gyönyörű –húzott bele az ölébe
- Már megint itt tartunk –karoltam át a nyakát
- Igen galádul itt törted meg a pillanatot odalent –mondta
- Mi az hogy galádul? –mondtam tettetett felháborodással
- Igenis elrontottad a pillanatot –kezdte ismét cirógatni a hátamat
- Hagyd abba –mondtam és közben végigfutott a hideg a hátamon
- Most csak kettesben vagyunk –mosolyodott el
- Inkább énekelj nekem. Imádom hallgatni a hangodat –túrtam bele a hajába
Nagyon aranyosan gondolkodó arcot vágott, majd elkezdte énekelni a Moments dalt.
- Most már ez lesz a mi dalunk? –kérdeztem hozzábújva
- Ha akarod –adott egy puszit a fejemre
- Szeretném. –emeltem fel a fejemet
- Akkor ez mostantól a mi dalunk –mondta és most egyszerre hajoltunk a másikhoz, hogy forró ám lágy csókban forrjunk össze
Csókunkat Harry telefonjának rezgése zavarta meg.
- Loui az –nézett a kijelzőre
- Vissza kell mennünk –sóhajtottam fel
- Úgy tűnik –húzta el a száját
- Nem bánom. Legalább így is eltölthettünk egy kis időt kettesben –álltam fel
- Fogunk még többet is eltölteni, ígérem –mondta és elindultunk vissza a többiekhez
Szia:D
VálaszTörlésNagyon tetszett:)
Siess*-*
Moments..
VálaszTörlés<3
Csenge xx