10. rész

- Akkor én magatokra is hagylak titeket. –mondta Eric és elslisszolt

Konkrétan ritka hülyén éreztem magam, ahogy ott álltam a filozófia könyvvel a kezemben.

- Szia –jött közelebb mosolyogva

- Szia. Miért jöttél? –nyögtem ki ezt a két értelmes és igen hosszú mondatomat

- Simon felhívott, hogy lebuktunk tegnapelőtt. –mondta

- Akkor már hozzátok is eljutott az örömhír. Nézd semmi nem biztos mármint, hogy bárki is fel fog ismerni vagy .. –kezdtem de ő a számra tette a kezét

- Te mindig ennyit beszélsz? –nevette el magát

Mivel keze még mindig a számon volt, így motyogtam valami érthetetlent és hevesen bólogattam hozzá.

- Ezt egy igennek veszem –vette el a kezét

- Igen, annak szántam. –tettem vissza a könyvet a helyére

- Liam mellett az ember megtanul mindenféle beszéd módszert. –ült le a földre

- És most mi lesz? –ültem le mellé tisztes távolságban

- Semmi. Mi lenne? Ha csak nem akarod, hogy a kis titkos viszonyunk napvilágot lásson, mert akkor akár most is mehetünk –nézett rám nagy komolyan

- Miről beszélsz te gyerek? Nincs semmiféle titkos viszony –ütöttem oldalba

- Vicceltem na. Amúgy meg ez ellen sok mindent nem tudsz tenni. Legalább örülj, hogy nem szidtak el mindennek. –mondta

- Jaj igen köszi, ez most nagyon megnyugtatott. –sandítottam rá

- Nem értem miért jöttél zavarba ennyire. –ült közelebb

- Összehoztak egy olyan fiúval akit még csak nem is ismerek. Twitteren már arról írnak, hogy remélik összejövünk, mert aranyosak vagyunk együtt. Basszus még csak nem is láttak engem, de már összeboronáltak veled! –fakadtam ki

- Ami azért probléma mert.. –kezdte

- Ne szórakozz velem! –álltam fel

- Már miért szórakoznék? –állt fel ő is

- Harry! Hahó! Éppenséggel téged is zavarhatna egy kicsit, hogy egy vadidegen lánnyal boronálnak össze. A rajongók még csak a kezdet, utána jönnek az újságok, a televíziós műsorok és még sorolhatnám. –hadartam el egy szuszra

- Ne vedd ilyen tragikusan a dolgokat. –tette a vállamra a kezét

- Legjobb tudomásom szerint, Caroline Flack az aktuális barátnőd nem? Nem fogja egy picikét zavarni a dolog? –ültem fel az ablakpárkányra

- Caroline? Nehogy már el hidd azt amit ő mond, meg amit az újságok írnak. Úgy tűnik én hiába mondom el minden egyes műsorban, hogy nincs semmi köztünk. Mindenki csak az ő hangját hallja meg. –támaszkodott neki a párkánynak

- Talán azért, mert ő nagy interjúk keretében célozgat rád? –húztam fel a szemöldököm

- Nem akarok neki nagy feneket keríteni, mert akkor meg az lesz, hogy minél jobban tagadom annál jobban azt hiszik. –piszkálta a párkány szélét

- Jogos. Minél jobban tagadod, annál szélesebben vigyorognak. –néztem ki az ablakon

Egy ideig nem szóltunk semmit, közben Harry pedig a cipőm fűzőjével babrált. Már épp azt latolgattam, hogy miként kéne elköszönni tőle, mikor megtörte a csendet

- Eljönnél velem vacsorázni? –nézett rám

- Hogy mi? –kérdeztem vissza

- Randevúznál velem? –ismételte meg

Értettem elsőre is amit mondott, de így második megerősítésre még jobban megrémisztett.

- Harry, nem hiszem hogy ez jó ötlet lenne. –másztam le a párkányról

- Oh megértem, ha nem akarsz persze. –jött zavarba

- Nem erről van szó, vagyis nem tudom. –néztem rá

- Miért miről? –kérdezte

- Az egészről Harry! Alig ismersz és máris randevúra hívsz, aztán ott az X-Factor, ha netán valami fatális véletlennek köszönhetően bejutunk ízekre szednek titeket, ha kitudódik. Caroline Flack se egy egyszerű eset és ráadásul 5 évvel idősebb vagyok nálad! –hadartam el egy szuszra

- Amit most elmondtál az mind csak üres kifogás. Liam és Danielle között is van 5 év, mégis jól megvannak már több mint egy éve. –jött közelebb

- Csak próbálok némi értelmet csempészni az egész beszélgetésbe. –néztem a szemébe

- Az ilyen dolgokba soha ne keress értelmet, mert nem találsz. –fogta meg a kezemet

Uramatyám, ez valami irreálisan elcseszett álom lehet. Ébredj fel!

- Nem kellene még meglátnak. –húztam el a kezem

- Hadd lássanak! Felőlem megtudhatja az egész világ, hogy tetszel nekem nem érdekelnek. Egyedül csakis te érdekelsz.

- Woohoo nem szaladt el veled az a bizonyos ló? –kérdeztem

- Miért? –nézett rám azokkal a nagy szemeivel

- Harry, eddig ha kétszer találkoztunk és te máris ilyeneket mondasz?

- Miért ne? Ha valaki tetszik akkor azt már az első pillanatban tudod. Érzed azt a kis mágnes szerű vonzódást, ami a másikhoz húz. –lépett még közelebb

Szerettem volna mondani valami frappánsat, de megmagyarázhatatlan módon a közelsége megbénított. A francba is, én vagyok az idősebb, nekem kell több eszemnek lenni.

- Jobb lesz ha most elmész Harry. Nem akarok hiú ábrándokat kelteni benned és megbántani. –léptem kicsit hátrébb

- Semmi gond. Addig fogok udvarolni neked amíg rá nem jössz, hogy tényleg odavagyok érted és akarlak. –mondta majd adott egy puszit és elment

Azt akartam elérni, hogy tegyen le erről az őrültségről, erre tessék! Még elszántabb lett! Ez az én formám.

Fél órával később mikor visszaértem a szobánkba, a lányokat nagy sutyorgás közepette találtam.

- Azt hittük már, hogy elhaláloztál a könyvtárban –mondta Vic

- Sunnyogós banda! Hogy került ide Harry? –dobtam hozzájuk a párnámat

- Harry felhívott minket, hogy olvastuk-e a dolgokat. Aztán érdeklődött irántad és Vic meg elmondta, hogy kicsit kiborultál az egésztől. Erre ő rögtön rávágta, hogy indul és jön ide. –mondta Caroline

- Remek. –dőltem el az ágyamon

- De mesélj mire jutottatok az ügyben? –kérdezte Eric

- Semmire! Sőt még rosszabb az egész mint előtte. –motyogtam a párnámba

- Mi történt? Baj van? –kérdezte ijedten Vic

- Baj? Katasztrófa!! Randevúra hívott! –dobtam magam mellé le a párnát

- Ez neked katasztrófa? Te lökött vagy! –vágott hozzám egy könyvet Lauren

- Felfogtad, hogy mit mondtam az imént? –ültem fel

- Igen! De mi ebben a szörnyű? –nézett rám Eric

- Kezdjük azzal, hogy 5 évvel vagyok idősebb nála! Még csak 17 éves! –mondtam

- A kor nem minden. –tette hozzá Lauren

- Van fogalmad róla, hogy mit szólnának az emberek ha kiderülne hogy egy 17 éves fiúval járok? –vágtam rá

- Na és aztán? Miért érdekel, hogy mit mondanak?

- Elég nekem az, hogy már a Simonnal való különórák miatt is be fognak találni. Nem kell még egy ok. Ráadásul Caroline Flack reakcióját se akarom látni. –mondtam

- Betti, tojd már le magasról, hogy ki mit mond!! Tetszik Harry vagy sem? –fordított maga felé Vic

- Nem tudom. –mondtam őszintén

- Ez legalább egy őszinte kijelentés. –bólintott

Nem szóltam semmit ezek után, inkább az mp5 lejátszómba merültem. Feltekertem a hangerőt és megpróbáltam kizárni magamból a világot. Nem tudom mikor, de elnyomott az álom és reggel igen kényelmetlen pózban ébredtem. Ami meglepőbb volt, hogy igen korai órában ébredtem meg. A korai kelés végül az egész napomra rányomta bélyegét. Egyfolytában ásítoztam és nem nagyon fogtam fel semmit az anyagból amit jó pár órája próbáltam megtanulni.

- Nem jössz? –állt meg az ágyam előtt Vic

- Hova? –nyitottam ki a szemem

- Egész nap arról beszéltünk, hogy megyünk este bulizni. –mondta

Jobban szemügyre vettem őt és akkor már feltűnt, hogy egy igen szűk és szép ruha van rajta.

- Bulizni készülsz, vagy night clubba? –kérdeztem

- Mindkettő. –bólintott

- Mi? Egy night clubba akartok menni bulizni? –ültem fel

- Igen. Voltunk már ott, elég jó kis hely. –ült le mellém

- Rémlik valami, hogy az egyik buliban berángattál minket oda. –néztem rá

- Gyere már le te is. Ne gubbassz itt fent és emészd magad a dolgokon. Nem tesz jót. –fogta meg a kezem

- Nem tudom nincs sok kedvem kimozdulni. –húztam fel a térdeimet

- Jó lesz meglátod! Nem hagylak itt magadban szomorkodni. –ment oda a szekrényemhez

- Mit csinálsz? –érdeklődtem

- Keresek neked valami ruhát. Szóval jobb ha felállsz és te csinálod vagy ha rajtam múlik ebben jössz –húzott ki egy igen rövid egybe részes piros ruhát

- Jesszusom! Akkor már én inkább én. –kaptam ki a kezéből a ruhát és visszaraktam

Nem sok hangulatom volt a dologhoz, de ha már menni kell akkor normális ruhában akarok menni. Felvett az egyik fekete csőnadrágomat, hozzá egy piros magas sarkút és egy fekete hátul kivágott felsőt.

- Nadrág! Mindig csak nadrág! Megélem a szoknyát is tőled? –nézett végig rajtam Vic

- Nem. –vettem fel a táskámat és mentem ki az ajtón

- Nők! –vágott fájdalmas képet és követett