9. rész

Simonnak másnap elvittük a felvételeket és képes volt végignézni a több órányi felvételt. Amit nekünk is persze kötelező délutáni programmá tett.

- Hát ez fantasztikusra sikerült! –mondta miután véget ért a videó

- És ezt mi azért néztük meg mert.. –kezdtem

- Mert láthattátok magatokat külső szemlélő szemével. Fontos, hogy lásd magad kívülről és akkor a mozgásodra is jobban oda tudsz figyelni. –mondta

- Erre nem is gondoltam még. –mondta Vic

- Semmi baj. Azért vagyok hogy segítsek ezekben. –mosolyodott el atyáskodva Simon

Simon ellátott még további jó tanácsokkal, hogy mire figyeljünk oda. Szerencsére velem is elégedett volt bár neki feltűnt, hogy a szoborral szemezek igen erősen az elején. Rögtön fel is hívta rá a figyelmem, hogy ezt a válogatáson és a műsorban ne tegyem. Nem akartam kifejteni azt a gondolatomat, miszerint nem hiszem hogy lesznek majd ott szobor oroszlánok, bár ki tudja.

- Nekem még annyi kérdésem lenne, hogy mennyire baj az ha a One Direction fiúkkal látnak minket? –néztem Simonra

- Miért lenne az baj? –nézett rám értetlenül Caroline

- Azért mert ha sor kerül a válogatásra és bekerülünk, akkor jöhetnek azzal, hogy azért sikerült mert jóba vagyunk a fiúkkal. –érveltem

- Okos meglátás, de nem kell aggódni. Az emberek mindig fognak találni valamit, amibe bele tudnak kötni. Ha nem abba, hogy ismeritek a fiúkat akkor abba, hogy te Betti hozzám jártál előtte órákra. Valahogy ez úgyis napvilágra fog jutni. –dőlt előre a székében

- Erre nem is gondoltam. –húztam el a számat

- Ettől ne csüggedj most el. A tehetséget nem én adtam az órákon, az már meg volt benned én csak segítetem felszínre hozni. –mondta

- Tehát akkor már mindegy az egész. Emiatt úgyis be fognak találni az emberek. –mondtam

- Igen, ebben biztos vagyok –bólintott

Nem sikerült eloszlatnia bennem a kételyeket, sőt csak még jobban megerősítette őket. Mikor elhagytuk Simon házát gondterheltnek látszódhattam, ugyanis Caroline odajött hozzám és megölelt.

- Ne aggódj! Ha meg is találnak a rosszindulatú emberek majd megmutatjuk nekik, hogy igenis tehetségesek vagyunk! –mondta vigyorogva

- Igazad van, csak már előre látom milyen oltogatást fogok kapni. –karoltam át

- Az ilyennel nem szabad foglalkoznod! Ha hagyod, hogy minden ilyen apróság kiakasszon, akkor hosszú hetek előtt állsz. –nézett rám Vic

- Tudom, tudom csak na. –sóhajtottam nagyot

- Megcsináljuk! Együtt mi négyen megmutatjuk mire vagyunk képesek! –ölelt meg mindannyinkat Lauren

Visszaérve a sulihoz, a többiek felmentek a szobánkba én pedig megkerestem Ericet. Ezer éve nem beszéltem vele és kíváncsi voltam az ő véleményére. Rövid keresgélés után megtaláltam a könyvtár egyik eldugottabb sarkában. A szokásos széles mosoly terült el az arcán, mikor meglátott.

- Kicsi lány, de régen láttalak! –ölelt meg

- Téged is jó látni újra! –öleltem szorosan

- Mesélj mi újság veled? Hogy mennek az órák Simonnal? –kérdezte

- Ssh! Nem akarom hogy megtudják. –ültem le vele szembe

- Betti, ugye tisztában vagy azzal, hogy sokáig nem fog titokban maradni? Mármint a Simonnal folytatott külön órák. –nézett rám nagy komolyan

- Igen tudom. Emiatt rágódok most is. –dőltem hátra

- De miért? –döbbent meg

- Szerinted mi lesz az emberek első reakciója? Mert nekem egy szó ugrik be ezzel kapcsolatosan: kivételezés! Azt fogják mondani, hogy könnyű volt nekünk mivel Simon előtte már „pátyolgatott”. –néztem ki az ablakon

- Valószínűleg ezt fogják mondani. –bólintott

- Nem akarok úgy járni, mint Harry Styles. Eléggé kikészült attól, hogy egy kis baki miatt elég sokan leszólták meg kifejtették, hogy utálják. Mit tehetnék ez ellen? –néztem fel Ericre

- Próbáld meg kizárni ezeket a dolgokat. Harry gondolom mostanra már megszokta, hogy ezekkel nem kell foglalkozni. Rosszindulatú emberek mindig is lesznek és őket nem tudod elkerülni. Vagy megzakkansz tőlük vagy megpróbálod ignorálni őket. –mondta

- Ah de az nem olyan könnyű.

- Valóban nem az. De gondolj arra, hogy majd a színpadon bizonyítotok. Utána már senkinek nem lehet egy rossz szava sem. –mosolygott rám bíztatóan

- Remélem, hogy így lesz. Na de előbb jussunk el odáig igaz? –nevettem el magam

- Menni fog. Hidd el. –kacsintott rám

Imádtam, hogy Eric mindig meg tud nyugtatni. Nem csak üres szavakkal dobálózott, hanem valós tényekkel érvelt. Ezek után még jó fél órát beszélgettem vele, majd elköszöntem tőle. Az előző napi kis kirándulást még nem volt alkalmam kipihenni, így ezt bepótoltam egy korai lefekvéssel.

Reggel arra keltem, hogy a lányok izgatottan rohannak be a szobába és mindannyian szélesen vigyorogva néznek rám.

- Mi történt? –kérdeztem kicsit rekedten

- Le fogsz menni hídba, ha meg tudod mi van. –ültek le az ágyamra

- Meglátjuk, ha elmondod. –dörzsöltem meg a szemem

- A One Direction rajongók rólad beszélnek Twitteren! –mondta

- One Direction .. hogy mi?? –pattantak ki a szemeim

- Pár rajongó meglátott minket, amikor a két nappal ezelőtti „műsorunkat” csináltuk a fiúkkal és készítettek képeket. –mondta Vic

- De ami lényegesebb, lefotóztak téged meg Harryt, ahogy épp megölelitek egymást. –mondta Lauren

- Gondolhatod mi következik ebből. –nézett rám Caroline

- Kombinálnak, hogy ki volt az a szőke lány, akivel Harryt látni lehet a képen. –fejtette ki Lauren

- Uramatyám! Ezt nem hiszem el! –keltem ki az ágyból

- Ne aggódj, nem szidnak vagy ilyenek. –állt fel Vic

- Nem? Azt hittem mostanra már minden voltam, csak fehér ember nem! –torpantam meg

- Pedig nem. A rajongók némelyike kifejezetten örül, hogy miként is fogalmazzak, Harry végre korban kicsit jobban hozzá illő lánnyal kezdett. –mondta Caroline

- Kezdett? Mi? Nem történt semmi köztünk csak megköszöntem neki, hogy segített! –tártam szét a karomat

- Az mindegy. Attól még most azon „drukkolnak”, hogy te és Harry összejöjjetek és így Caroline Flack kiesik végleg a képből. –mondta Vic

- Kíváncsi vagyok Simon és a fiúk tudnak-e róla és ha igen mit reagáltak –huppantam le az egyik székre.

Ránéztem a lányokra és nem tudtam elhinni, hogy ez velem történik. Ha nem lett volna elég nekem a Simon féle külön órák, most még itt van ez a Harry ügy is.

- De ugye nem vagyok felismerhető a képen? –kérdeztem

- Ami egyenlőre felkerült az internetre, azon nem. –mondta Vic

- Mi az hogy egyenlőre? –néztem rá döbbenten

- Többen írták, hogy ott voltak szóval még bárkitől előkerülhetnek képek. Semmi nem biztosítja azt, hogy egyiken nem leszel felismerhető. –válaszolt Caroline

- Remélem nem így lesz. –mondtam

- Őszintén! Bejön neked egyáltalán Harry? –fordult felém Vic

- Mi? –nyögtem ki értetlenül

- Figyelj. Ha valamennyire is szimpatikus neked a srác akkor legalább az egyik fele már egyszerűbb. –mondta

- Már miért lenne egyszerűbb? Meg amúgy is! Életemben egyszer beszéltem vele honnan a fenéből tudnám, hogy szimpatikus vagy sem? –álltam fel

- Azért első ránézésre el tudod dönteni valakiről, hogy milyen. –húzta fel a szemöldökét

- Ne húzogasd a szemöldököd! Valahogy annyira paráztam amiatt a hülye nyilvános éneklés miatt, hogy nem azt figyeltem meg mennyire cuki vagy sem Harry! –zártam le a témát és kimentem a szobából

Talán kicsit túlreagáltam a dolgokat, de hogy képes ebben a helyzetben ilyet kérdezni? Oda mentem ahova ilyenkor általában el szoktam bújni, a könyvtárba. Leültem a leghátsó sorba a földre, hátamat az egyik könyves polcnak döntöttem. Hátranyúltam és levettem az első könyvet ami a kezem ügyébe akadt. Nem volt valami értelmes könyv, de kellett valami amivel el tudom magam kötni. Két óra elteltével azonban Eric dugta be a fejét a sor végén.

- Zavarlak? –kérdezte suttogva

- Dehogyis! Te soha! –csuktam be a könyvet

- Az jó! Ugyanis hoztam valakit. –mondta vigyorogva

- Kit? –néztem rá érdeklődve

Válasz helyett azonban félreállt és én teljesen ledöbbentem. Harry állt előttem teljes életnagyságban.