8. rész

Ha elsőre azt is gondoljuk, hogy az emberek direkt kínoznak minket, mindig próbáljuk meg megtalálni a mögötte rejtőző segítő szándékot. Miután életemben először énekeltem mások előtt és nem kaptam negatív visszajelzést már bátrabban mertem énekelni. Az első dalt követték sorban egymás után a jobbnál jobb remekművek. Már Zayn se kamerázott, hanem beszállt közénk a rögtönzött zenélésbe. Énekeltünk mindent, ami eszünkbe jutott; a Flaschdance – What a feeling c. dal nagy sikert aratott a nézők körében. Mikor összeszedtük magunkat és elindultunk vissza a reptérre, már volt délután 4 óra.

- Simonnak lett több órás délután mozifilmje –nevetett Zayn mellettem

- Ő akar videós bizonyítékot, nézze is csak végig. –mondta Lauren

- Szerintem csak miattam kellett. –jegyeztem meg Niall mellett ülve

- Akkor most megbizonyosodhat arról, hogy remekül szerepeltél! –mondta Niall és megölelt

- Köszönöm. Nem kevés türelem kell hozzám néha és hát sajnálom, hogy úgy viselkedtem az elején –néztem körbe a többieken

- Hát én teljességgel meg vagyok sértve szóval nem tudom, hogy mivel tudnál kiengesztelni –jegyezte meg felhúzott orral Louis

- Aaaa naaa! –néztem rá

- Nincs naa! –fordult el Louis

- Louis!! –szólt rá Vic

- Nem hat meg két szép női szempár ne is próbálkozz. –mondta megjátszott fennköltséggel

A lányokkal egymásra néztünk, majd odamentünk Louishoz és körbevettük. Mindannyian nagy bűnbánó szemekkel néztünk rá. Egy ideig bírta majd a következő pillanatban megölelt minket aminek az lett a vége, hogy elterültünk a metró padlóján. Mindannyian hangos röhögésben törtünk ki, de főleg Louis aki még mindig rajtunk feküdt, vagyis pontosabban Viccen.

- Nem vagy normális –röhögtem miközben a lábát próbáltam magamról letuszkolni

- Ahjj hát néha fel kell mosni a metró padlóját. –röhögött még mindig Viccen feküdve

- Még mindig nem felmosói funkciókat látok el –ültem fel a földön

- Egyszer csináltam csak hasonlót veled – mondta Lauren

- Háromszor! –mondtuk egyszerre Caroline-val

- Gyertek segítünk –jöttek oda a fiúk és felhúztak minket a földről

- Jól vagy? –kérdezte Niall

- Persze, azt leszámítva hogy Louis rám tehénkedett. –néztem sunyin az említettre

- Kikérem magamnak, nádszál habtestem senkiben nem tud kárt tenni. –simított végig a mellkasán

- Na jó inkább igazad van, csak ne csináld ezt még egyszer –állt fel Vic

- Nem értem mi a problémád, nagyon érzékien csináltam –mondta és leült mellé

Itt már mindenki nevetésben tört ki, és a körülöttünk lévők pedig fura tekintettel néztek ránk. El tudtam képzelni, mit gondolhatnak magukban.

A reptérre érve megvásároltuk a jegyeinket és megtudtuk hogy a gépünk indulásáig még van több mint 1 óránk. A belvárosba már nem volt értelme visszamenni, így leültünk a reptér kávézójában és jól elbeszélgettünk a fiúkkal. Már párszor találkozunk velük, de még szinte nem is ismerjük egymást. Így hát sort kerítettünk arra is. Igen, jogosan merülhetett fel a kérdés bárkiben is, hogy minek az „ismerkedjünk meg” dolog, mikor az újságokból mindent meg lehetett tudni a fiúkról akkor már. Nos pontosan azért, más ha ők mondják el és más ha újságból olvasod. Személyesen sokkal többet beszéltek a fiúk és nagyon lelkesen magyarázták a dolgokat. Persze miután ők kibeszélték magukat, minket kezdtek faggatni. Ahogy az mindenkinél lenni szokott a fiúk is leragadtak annál a résznél, hogy magyar vagyok.

- Ez mennyire jó már! –ujjongott Louis

- Mármint mi? Hogy távol vagyok az otthonomtól? –néztem rá érdeklődően

- Az, hogy ennyire önálló és független lány vagy. Nekivágni a nagyvilágnak egymagad, kevés angol tudással, minden elismerésem. –mondta és megveregette a vállam

- Ez volt minden álmom és nem volt leányálom, de megérte. –néztem mosolyogva Vicre

- Mi meg egy szuper kis csapat lettünk ezáltal –mondta Vic és megölelt

- Ohh ez annyira megható –kiáltott fel Harry és a nyakamba borult

- Neked meg mi bajod? –kérdeztem meglepetten

- Ahogy egymásra találtatok ti négyen, az annyira áhh –mondta és elvisította a végét

- Hagyd már abba, mindenki minket néz –húzogattam meg a fürtjeit

Ami igaz is volt, a kávézóban többen azt nézték, miért jajgat Harry ilyen fájdalmasan.

- Bongyorka elég legyen! –mondta Vic és megbökte az oldalát, mire Harry megugrott és leborultunk a földre. Szegény Lauren is esett velem, mivel ő ült mellettem és reflexből belé kapaszkodtam.

- Már megint padlóra kerültünk – kezdett el röhögni Lauren

- Ne is mond, a hangulatom nagyon a padlót súrolja. –röhögtem én is vele

- Felmosó banda ez kellene, hogy a nevünk legyen –nevetett Vic

- Remek ötlet, én úgyis folyton padlón vagyok tőletek. –mondta Lauren

- Én nem panaszkodom –szólalt meg vigyorogva Harry

- Persze hogy nem, mivel rám estél és nem ütötted meg magad. –néztem rá laposan

- Na gyertek – indult meg Vic és Louis

Egyszerre nyúltak Harry felé és ahogy a kezük összeért Vic azonnal visszahúzta és inkább nekem segített felállni. Furcsálltam a reakcióját, hiszen miért zavarná, hogy Louis hozzáér hacsak…

- Minden rendben? –kérdezte

- Persze, azt leszámítva hogy a bongyorka szétnyomott minden rendben.

- Nem is vagyok nehéz –állt meg előttem csípőre tett kézzel

- Nem hát, mivel elég csontos a feneked –mondta Louis és Harry fenekére csapott

Erre Harry vékony visító hangot adott ki és viszonozta a kedves gesztust. Vic vetett véget az egésznek azzal, hogy beállt a fiúk közé, ami nem volt jó ötlet.

- Na jó elég legyen –mondta nevetve

- Különben? –lépett közelebb hozzá Louis vigyorogva

- Öhm.. –kezdte Vic azonban megmentette a hangos bemondó

Észre sem vettük és máris ideje volt felszállni a gépre ha nem akartuk hogy lemaradjunk.

- Mennünk kell!! –kiáltott fel Vic és kikerülve Louist elindult a táskája felé

- Ez meg mi volt? –néztünk egymásra Harryvel

- Passz –mondtuk egyszerre

A fiúk elkísértek minket a beszálló kapuhoz és megvárták amíg felszállunk a gépre. Mikor mindenki elfoglalta a helyét egy emberként fordultunk Vic felé.

- Mi van? –nézett ránk értetlenül

- Mi is ezt kérdezzük! Mi volt ez az egész Louisal? –kérdezte Lauren

- Semmi nem volt. –piszkálta az övét

- Aha ismerünk már annyira, hogy tudjuk teljesen oda vagy Louisért! –mondta Caroline

- Ha már itt tartunk, mi volt Harryvel? –nézett rám Vic

- Ne tereld a szót! Nem én jöttem zavarba Louis közelsége miatt, hanem te! –mutattam rá

- Jogos az ő kérdése is. Nagyon elvoltatok Harryvel. –hunyorított rám Caroline

- Nektek mániátok, hogy mindenkivel össze akartok boronálni! Előbb Liam, most meg Harry. Feltűnt, hogy mindkét srácnak van barátnője? –néztem rájuk értelmesen

- Na jó Liamről nem voltunk eléggé értesültek, de Harry? Neki ki? –kérdezte Lauren

- Nehogy azt mondjátok, hogy nem láttátok az interjút amiben Caroline Flack célozgat arra, hogy ő meg Harry?? –kérdeztem megjátszott felháborodással

- Mi van? Caroline Flack? Az a Caroline Flack aki az X-Factorban van? –nézett rám megütközve Vic

- Mi tudom én. Gondolom hogy ő. –tettem fel a kezem

- De az a nő van vagy 32 éves! –fakadt ki Caroline

- Én többnek néztem. –vágtam tűnődő fejet

- Na ez most sokkolt. –ült vissza a helyére Lauren

- Uramatyám. Mi lesz most. –fogtam a fejem

- Nem az sokkolt, hogy van valakije. Hanem az, hogy egy 32 éves nő az! –mondta Lauren

- Éppenséggel választhatott volna jobban is Harry. –mondta Vic

- Figyeljetek, az ő dolga hogy kivel kezd! Zárjuk már le a témát! –vágtam közbe

Erre a többiek csak bólintottak és mindenki magába merülve gondolkodott a hallottakon. Mikor leszállt a gép némaságba burkolózva szálltunk ki és indultunk el az iskola irányába.

- Na jó, mondjatok már valamit mert ez kezd megőrjíteni! –tártam szét a karomat a szobánkban

- Én csak azon gondolkodom, hogy egyesek miért ilyen mázlisták és találkoznak ilyen aranyos fiúkkal. Mi meg.. –kezdte Caroline és elvágódott az ágyán

- Ugyan már lányok! Most komolyan ezen emésztitek magatokat? –kérdeztem

- Nekem Louis körül jártak a gondolataim. –mondta Vic

- Azt gondoltuk –mondtuk a lányokkal egyszerre

- Nekem meg Zayn körül –mondta Lauren

- Zayn.. hogy mi? –kaptuk fel a fejünket

- Jaaj hát izé. Nekem tetszik Zayn és szinte észre se vett a délután folyamán. –mondta a babzsákfotelt rugdosva

- Neked tetszik Zayn? –néztünk nagyokat

- Igen, már egy ideje. –nézett ránk

- Wow, ezt jól eltitkoltad. –mondtam

- Hülyeség az egész, minek verjem nagy dobra? –vágott fájdalmas arcokat

- Maradj már! Honnan tudod, hogy mit hoz a jövő? Találkoztál már vele személyesen, meg minden. Adj időt a dolgoknak. –öleltem meg

- Köszi lányok

Ismét a jól bevált csoportos ölelésben borultunk össze és próbáltam felvidítani a nap hátra lévő részében őket. Több kevesebb sikerrel.