6. rész

A dedikálás után megint azt éreztem, hogy röpül az idő. Eltelt újabb két hét és én nem is emlékeztem arra, hogy mikor búcsúztunk el az októbertől és léptünk be a novemberbe. Néha annyi volt a teendőm, hogy csak kapkodtam a fejemet, mivel is kezdjem. Esténként csak beestem az ágyba, hogy reggel újra folytassam. Eléggé monoton volt, ám én mégis élveztem. Azonban ezt a monoton egyhangúságot, egy csúnya szeles őszi napon a drága barátnőm megelégelte.

- Lányok készüljetek mert ma este bulizni megyünk! –jött be a könyvtárba Vic

- Látom még mindig nehezedre esik felismerni, hogy ez egy könyvtár és itt nem hangoskodunk –néztem rá

- Én meg azt látom, hogy még mindig van mit csiszolni a stílusodon. –vágott vissza

- Hova is megyünk? –vágott közbe Lauren

- Koncertre! –szaladt fülig a szája

- Milyen koncertre? –kérdeztük egyszerre

- Kapaszkodjatok meg! –kezdte mire Lauren a kezembe kapaszkodott színpadiasan – One Directon koncertre megyünk ma este az egyik helyi klubba! –sikított fel

- Vic!! –emeltem fel a hangomat

- Bocsánat, bocsánat! –szabadkozott suttogva

- Most már ne suttogj – röhögte el magát Caroline

- Szóval benne vagytok? –pattogott izgatottan

- Még szép! –vágták rá a lányok egyszerre

- Jobb dolgom úgy sincs, szóval mehetünk. –bólintottam

- Remek! Akkor nyomás készülődni. –terelt ki minket a könyvtárból

A készülődés nálam hamar megvolt, de a lányoknál! Fél órába telt mire kiválasztották, hogy milyen ruhát vegyenek fel és további 1 órába telt mire a hajukat megcsinálták. Jelzem legalább húszszor összefogták majd szétszedték. Én elintéztem egy lakk bokacsizmával, fekete csőnadrággal, egy fehér kivágott hátú és fecske ujjú felsővel. Sminknek csak egy kis szemhéjtust, meg bordó rúzst vittem fel.

- Ne röhögj! Te könnyen vagy, bármelyik ruhádban istenien nézel ki! –szidott le Lauren

- Szerintem te és én nem egy embert látunk a tükörben –húztam fel a szemöldököm

- Na látod ebben igazad van! Te nem látod, hogy milyen jó csaj vagy. –szólt közbe Vic

- Ne menjünk ebbe bele! Készen vagytok? 8 órakor kezdődik a koncert és ha két órával előbb ott akartok lenni, indulni kéne. –mondtam

- Mehetünk –álltak meg libasorban

A koncert helyszínén szerencsére nem sokan álltak, így jó helyet fogtunk ki.

- Jesszusom remélem bekerülünk az első sorba. –ugrált Vic

- Remélem, hogy nem. Ahogy néztem a koncertjeiket, mindig valami finomsággal meglepik a közönséget. –mondtam

- Ünneprontó! –öltött rám nyelvet Caroline

- Csak realista. –nevettem el magam

Ezek után a lányok a fiúkról sutyorogtak és azon vitatkoztak, hogy melyik néz ki jobban a színpadon. Ebből az izgalmas témából inkább kihúztam magamat, és az érkező embereket kezdtem el figyelni. Volt ott mindenféle korosztályból rajongó, legnagyobb meglepetésemre a 11 évestől egészen a 30 évesig. Sokan ezen megdöbbennének, én azonban mindig úgy gondoltam a zene kortalan. Szeretheti a kisgyerektől kezdve egészen a nagymamáig mindenki. Akkor jó egy zene, ha mindenkit meg tud fogni, kivétel nélkül. Nos úgy tűnik, a srácok jó úton haladtak, hogy ezt megvalósítsák.

8 óra közeledtével már kisebb tömeg gyűlt össze ahogy elnéztem. A kapukat fél órával előtte kinyitották, és mindenki elkezdett befelé tömörülni a legjobb hely reményében. Nekem eszem ágában se volt rohanni vagy hasonló, főleg nem 10 cm sarkú bokacsizmában, de Vicet ezt nem érdekelte túlzottan. Elkapta a karomat és maga után kezdett húzni a koncertterembe. Mindeközben csak remélni tudtam, hogy nem esek el vagy töröm ki a nyakamat.

- Az első sor igen sikerült! –kiáltotta Caroline

- Köszi hogy berángattál. –mondtam Vicnek

- Máskülönben a leghátsó sorban végezted volna, és mi négyen együtt maradunk bármi áron. –ölelt meg

- Kimagyaráztad, szerencséd! –böktem oldalba nevetve

Szép lassan megtelt a helység, és pozitív élményként éltem meg, hogy nem nyomorogtak az emberek. Voltam már koncerteken, és ott szó szerint még a szuszt is kinyomták belőlem. A lányok izgatottsága valamelyest rám is átragadt így már szinte toporzékoltam amiatt, hogy kezdjék már. Aztán eljött… lekapcsolták a villanyokat és a fiúk befutottak a színpadra. Arra még világosan emlékszem, hogy Liam beleüvöltötte a mikrofonba, hogy ők a One Direction utána pedig szinte alig emlékszem valamire. Nagyon jók voltak, még én is meglepődtem magamon, mikor egy-egy dalnál ugráltam a többiekkel és az ismert sorokat énekeltem. A Forever Young dalnál az első sor összeölelkezett, és úgy hullámozva énekeltük a sorokat a fiúkkal.

- És most szeretnénk felköszönteni a mi egyetlen és drága Harrynket! Boldog 17. születésnapot Harry!! –mondta Louis

Erre mindenki őrült ordításba, újongásba és tapsolásba kezdett. Szememmel Harryt kerestem akit épp Zayn ölelgetett és látványosan megpuszilgatta.

- Lököttek – nevettem el magam

- De imádni valóak! –vágta rá Vic

Ebben valamelyest egyet kellett értenem.

- Most pedig jöjjön a torta! –mondta Niall

Harry annyira vigyorgott, hogy szóhoz se jutott. Louis és Liam kezükben egy-egy tortával tértek vissza a színpadra.

- Nekem gyanús ez a két torta. –mondtam

- Nem kizárt, hogy a képébe vágják az egyiket. –röhögött Caroline

Ahogy ezt kimondta Louis a meglepetés erejével Harry arcába vágta a tortát. Szegény srácnak mindene csupa torta lett, a fürtjei között pedig ott maradtak a gyertyák.

- Wopsz a gyertyákat ki kellett volna venni –nevetett Liam

- Semmi baj. –mondta Harry és kirázta a hajából őket

- Ebből a jeles alkalomból néhány rajongó feljöhet a színpadra. –kezdte Zayn

- Mivel az első sor itt nagyon lelkes kis csoport, ezért gyertek fel mindannyian –mondta Niall

Mi? Na nem! Én fel nem megyek oda! – gondoltam magamban

- Gyere már! –húzott magával Caroline, Lauren pedig hátulról tolt

- Én még élni akarok –mondtam miközben a lépcsőn mentem fel

A színpadra érve hihetetlen látvány tárult a szemem elé. Az a sok ember egyszerűen lélegzetelállító volt.

- Nos Harry, ezt a másik tortát vagy megesszük, vagy valakinek a képébe nyomod! Választhatsz! –mondta Zayn

- Tortacsataaa!! –kiáltotta és Zayn képébe nyomta a kezében lévő tortacsodát

Volt egy olyan érzésem, hogy ebből a jelenlévő rajongók se maradnak ki, így tettem pár lépést hátra, remélvén hogy ott már biztonságban lehetek. Ahogy azt előre láttam, a fiúk elkezdték egymást dobálni nem figyelvén hogy kit találnak el. Jót nevettem mikor Vicet eltalálta egy nagyobb darab, Louis jóvoltából.

- Nehogy azt hidd hogy megúszod –jelent meg mellettem hirtelen Harry és előrébb húzott

- Jaaj ne komolyan, Harry nee –próbáltam ellenkezni azonban nem nagyon érdekelte.

- De igen –mondta ördögi vigyorral és Liam elé húzott

- Oh te még tiszta vagy –mondta és egy hatalmas nagy darabot nekem dobott

Az első reakcióm az volt, hogy megölöm őket ezért, de aztán jobb ötlet jutott az eszembe. Felvettem egy nagyobb kupacot és Liam fejébe nyomtam, jó alaposan eldörzsölve a haján.

- Hé ez nem fer! –mondta és nevetve felkapott

- Tegyél le, mert még elesel velem –ütöttem meg kicsit a hátát

Ahogy ezt kimondtam abban a pillanatban már a földön is voltunk.

- Én mondtam –néztem rá röhögve

- Elcsúsztam egy darabon. –nevetett ő is

- Engem annyira nem zavar, te lettél tortás és te ütötted meg magad. –keltem fel róla

Kedvessége jeléül egy kis darabot az arcomba nyomott.

- Gyere segítek –húzott fel a szintén nevető Louis

Nagy nehezen sikerült a színpad hátsó részéhez mennem, ahol a többiek is ott álltak.

- Ezek nem normálisak –szedtem le magamról a torta darabokat

- Lököttek nagyon, de rég röhögtem ilyen jót. –nézett rám nevetve Vic

- Nem mondtam, hogy nem volt jó buli. –mosolyogtam én is

- Jó a haja Liamnek. –állapította meg Caroline

- Köszi. Mindig tudtam, hogy jó stylist lennék –nevettem fel

- Te csináltad vele? –kérdezték

- Igen. Hozzám vágott egy nagy darab tortát, én meg a fejébe nyomtam viszonzásul egyet. –mondtam

- Ez nagyon kész. –röhögték el magukat

A koncert végével mindannyian a kijárat felé indultunk. El nem tudtam képzelni, hogy hogyan nézhetünk ki, csak azt tudom hogy mi egymáson jót nevettünk.

- Ezért már megérte eljönni – dőlt nekem a buszmegállóban Vic

- Szavad ne feledd! Legközelebb neked lesz szülinapod, szóval készülj! –mondta Lauren

- Ki is nyírnak minket, ha szétvágjuk a szobát tortával –nevetett Caroline

- Az biztos. –hagytam rá